Tanácsok közlönye, 1968 (16. évfolyam, 1-63. szám)
1968 / 59. szám
59. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1.385 molnia, és azt a nyereségadóból levonhatja. A következő években az utazási költség címén elszámolható öszszeg alapját az üzemeltetés megkezdésének napjától számított 13—24. hónapra eső és a 156/1967. (PK 37.) FM számú utasítás 3. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint elszámolt utazási költségek összege képezi. 2. §. (1) A munkáltató a munkaviszonyban álló nyugdíjas részére is köteles utazási térítést adni. (2) A munkavállalót az utazási költségtérítés az ideiglenes lakóhelyről munkábajárásra történő utazásnál is megilleti. 3. §. (1) Űj munkavállaló felvétele esetén — beosztásától függetlenül — gyorsvonat és első osztályú kocsi igénybevételéhez a munkáltató térítést, illetve bérletet nem adhat. (2) 1989. január 1-től a munkáltató dönti el, hogy a közigazgatási határon belül lakó, újonnan belépő munkavállalót utazási kedvezményben részesíti-e. Ilyen esetben a munkáltató a munkavállalónak távolsági autóbuszra vagy vasútra érvényes bérletet adhat, készpénztérítést azonban nem. (3) A munkaviszony megszűnése esetén a dolgozó MILlapjára rá kell vezetni azt, hogy a dolgozó meddig van ellátva utazási jeggyel. (4) Munkába járásra csak az e célra rendszeresített bérletjegy használható. [Közalkalmazotti arcképes igazolvány (50%-os menetjegy váltására szolgáló fekete színű arcképes igazolvány) napi munkába járásra tehát nem használható.] (5) Tartós kiküldetésnél heti egyszeri hazautazás esetén a munkavállaló utazási költségtérítésre jogosult. 4. §. A vállalati formában működő kutatóintézeteknél, szervezési intézeteknél stb. az utazási költségtérítés tekintetében a vállalatokra érvényes szabályokat kell alkalmazni. 5. § (1) Ügyvédi munkaközösség tagjai utazási költségtérítésre nem jogosultak. (2) A saját járművel történő munkába járás után utazási költségtérítés nem adható és az a költségek terhére sem számolható el. 6. §. Ez az utasítás 1-9C9. január 1. napján lép hatályba. Madarasi Attila s. k., a pénzügyminiszter helyettese Vegyes rendelkezések 343/1368. PM IX. számú közlemény az 1969. évi általános jövedelemadó bevallásadási kötelezettségről Az általános jövedelemadó fizetésére kötelezett személyek 1939. január 31. napjáig adóbevallást kötelesek adni az 1968. évben elért adóköteles tiszta jövedelmükről. Nem kell adóbevallást adni azoknak az adózóknak, akik a) idős koruk (csökkent munkaképességük) vagy adó-; köteles tevékenységük megkezdése folytán adómentesség-; ben részesültek; b) 1958. évi általános jövedelemadójukat adóátalány, állandó adótétel (adókulcs), adólevonás útján vagy közösségi rendszerben fizették; c) már eddig is kizárólag ingatlan bérbeadásból származó jövedelmük után adóztak általános jövedelemadóval. Kötelezettség nélkül önként adhat adóbevallást az, aki eddigi adóátalányának 1969. évre történő új megállapítását kéri. Bevallást köteles azonban adni az adóbevallásadási kötelezettség alól egyébként felmentett adózó, ha részére az adóhatóság névre szóló felhívást ad ki. Pénzügyminisztérium Lakosságadóztatási és Illeték önálló Osztály öntözési beruházások előkészítése (MÉM Közgazdasági Főosztály és a Mezőgazdasági Termelésfejlesztési Főosztály együttes közleménye) A vízügyi államigazgatási eljárásról szóló 31$ 1965. (V. É. 1966. 2.) OVF számú utasítás 19. § k) pontja értelmében az egyes vízügyi állomigazgatási ügyekben (öntözőtelepek létesítési és üzemeltetési engedélyének kiadása) a döntést megelőzően a vízügyi hatóságoknak be kell szerezniük — többek között — a járási (járási jogú városi) tanács vb. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának állásfoglalását. Az 1/1967. (XII. 1.) OT—PM—MÉM számú együttes rendelet 4. számú mellékletében előírt állásfoglalással egyidejűleg indokolt, hogy a járási mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály a