Tanácsok közlönye, 1967 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1967 / 39. szám

602 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 39. szám. a tekintetben azonban nincs szükség külön szabályozásra, ilyet a javaslat nem is tartalmaz. A kockázatért való felelősség kérdése ugyanis nem válik el a vétkesség kérdésétől, a vétkességi szabályok helyes alkalmazása az ésszerű kockázatvállalást biztosítja. Emellett azonban a vétkességi szabályoknak az ezen a területen való alkalmazása a jelenlegihez képest bizonyos eltérő értelmezést kíván. Az egységet képező gazdálkodási folyamatot teljes egészében kell elbírálni és nem lehet abból egyes tényezőket kiszakítani. Ezen túlmenően vizsgálni kell, hogy a gazdálkodásért felelős megtette-e mindazokat az intézkedéseket (információk beszerzése stb.), amelyek a hasonló gazdálkodás keretében szükségesek és elvárhatók. A felelőssétótpiének csak ennek hiányában lehet helye. Tehát a felelősség nem állapítható meg olyan kárért (pl. értékesítés elmaradásáért), amelynek bekövetkezte a szükséges gondosság mellett sem volt előrelátható. 4. A vállalat felelősségét a jelenlegi szabályok csak egyes esetekre írták elő (dolgozó egészsége sérelmével okozott kár, munkakönyv ki nem adásával okozott kár stb.). A javaslat ezt a hiányosságot kiküszöböli és a vállalat felelősségét a munkaviszony keretében a dolgozónak okozott kár minden esetére kiterjeszti. A javaslat a vállalat felelősségének alapjául a vétkesség nélküli felelősséget írja elő, a kártérítés mértékeként pedig a teljes kár megtérítj^éről rendelkezik. A felelősségi rendszer megválasztásánál a felelősség alkalmazását, valamint a teljes kár megtérítését a dolgozónak az okozott kára megtérüléséhez fűződő különösen nagy érdeke indokolja. A mi viszonyaink között a dolgozók a munkával szerzett keresetükből élnek, ezért az elszenvedett, de nem orvosolt károk esetleg megélhetésüket veszélyeztetnék. Ezen túlmenően a vétkesség nélküli felelősség mellett szól az a körülmény, hogy a vállalat által a dolgozónak okozott kár nem ritkán a károkozások irányába ható tevékenységek vagy mulasztások sorozataként, a' vállalat számos dolgozójának egymáshoz kapcsolódó (vétkes és vétlen) magatartása következményeként jelenik meg. Ilyen esetekben a vállalat felelősségének vétkességi alapon történő megállapítása a felelősség elsikkadásához vezetne. Ugyanakkor a javaslat figyelemmel van arra, hogy a termelés, a munkavégzés és az okozható károk szempontjából az egyes vállalatok között jelentős eltérések vannak, ezért lehetőséget biztosít a Minisztertanács számára az ezeket figyelembe vevő eltérő szabályozásra. A munkaügyi viták eldöntése (63—66. §.) A törvényjavaslat a jelenlegi szabályoknak megfelelően taríja fent a munkaügyi viták elintézésének rendszerét és állapítja meg a munkaügyi vitát eldöntő szervek szervezetét és eljárási szabályait. Üj rendelkezésként kiemeli az ügyésznek a munkaügyi viták elintézésével kapcsolatos szerepét [65. § (2)]. Társadalombiz tosítás (67—70. §.) A társadalombiztosításra vonatkozólag a törvényjavaslat a jelenlegi helyzetnek megfelelően foglalja össze a keresőképtelenné váló dolgozók anyagi és egészségügyi ellátására, segélyezésére, családi pótlék folyósítására, valamint az öregségi, rokkantsági nyugdíjra vonatkozó elveket. A gondoskodás fajtáit és feltételeit részleteiben a társadalombiztosítási jogszabályok állapítják meg. Vegyes rendelkezések (71-72. §.) A javaslat hatálybalépésével egyidejűleg felmerült egyes kérdések átmeneti jellegű szabályozásának szükségessége is. Vannak továbbá a népgazdaságnak olyan területei, amelyeken a munkaviszony sajátos jellege (államigazgatási, államhatalmi szervek, külföldön teljesítendő munkaviszony stb.) miatt szükség van arra, hogy a javaslat egyes rendelkezéseitől eltérő szabályok kiadására sor kerüljön. A 71—72. §-ok a fentiekhez szükséges felhatalmazásokat megadják. Miniszteri rendeletek A munkaügyi miniszter 5/1967. (X. 8.) MüM számú rendelete a munkaviszonnyal kapcsolatos egyes kérdésekről A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 34/1967. (X. 8.) számú rendeletében kapott felhatalmazás alapján a Szakszervezetek Országos Tanácsával — a 13—17. §-ok tekintetében a pénzügyminiszterrel is — egyetértésben az alábbiakat rendelem: (Mt. 3. §-ához) Határidők számítása, intézkedések közlésének módja 1. §• (1) Nap megjelölés alatt naptári nap értendő, kivéve, ha a jogszabály kifejezetten munkanapot jelöl meg. (2) A napokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyen a határidő megkezdésére okot adó intézkedés (pl. kézbesítés) történt. (3) A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely a nap elnevezésénél fogva a