Tanácsok közlönye, 1967 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1967 / 13. szám

202 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 13. szám. alapján az államigazgatási szerv, illetőleg a döntőbizottság köteles az ugyanabban az ügyben folyamatban levő eljárást megszüntetni, az ügyben hozott határozatokat pedig hatályon kívül helyezni. Ezeket a rendelkezéseket — amint ezt a Legfelsőbb Bíróság 876. számú polgári kollégiumi állásfoglalásának 9. pontja is megállapítja —, a bíróság és a munkaügyi döntőbizottság (szolgálati felettes) között felmerülő hatásköri vitákra is alkalmazni kell. Mindezekből az következik, hogy ha az ügyben a járásbíróság érdemi határozatot hoz, a területi munkaügyi döntőbizottságnak a — hatáskörének túllépésével hozott >— saját határozatát hatályon kívül kell helyeznie. Ennek érdekében a járásbíróság az ügy érdemi elbírálásáról a területi munkaügyi döntőbizottságot értesíteni köteles. Ha a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a fellebbezés benyújtása a jogszabályban meghatározott időben megtörtént, a fellebbezést azonban a jogszabályok helyes alkalmazása esetében felülvizsgálati kérelemnek kellett volna tekinteni, az elkésettséget nem lehet megállapítani, ha az ügy később a járásbíróság elé kerül. 2. Ha a vállalat igazgatója a dolgozót a Mt. V. 187. §-ának (4) bekezdése alapján kötelezi a kár megtérítésére, illetőleg a kártérítési igényt ilyen alapon érvényesíti a munkaügyi döntőbizottság előtt, ez azonban a dolgozó anyagi felelősségét a Mt. V. 187. §-ának (1)—(3) bekezdése alapján állapítja meg, s az igazgató emiatt jogorvoslattal él, a munkaügyi döntőbizottságnak a „fellebbezést" *— az ügy irataival együtt — a járásbírósághoz kell megküldenie. A dolgozó felelősségre vonása ugyanis azon az alapon történt, hogy a kárt bűncselekménnyel okozta, a vita tehát „a dolgozó által bűncselekménnyel okozott kár megtérítése kérdésében" merült fel (Mt. 145. §-a (2) bekezdésének c) pontja) s ezért felülvizsgálati eljárásnak van helye. Arra az esetre, ha a „fellebbezést" mégis a területi munkaügyi döntőbizottság bírálja el, az 1. alattiak az irányadók. 3. Előfordul, hogy mind a vállalat igazgatója, mind pedig a munkaügyi döntőbizottság a Mt. V. 187. §-ának (1)—(3) bekezdése alapján állapítja meg a dolgozó anyagi felelősségét, majd az ügy fellebbezés folytán — helyesen — a területi munkaügyi döntőbizottság elé kerül, s ez állapítja meg, hogy a dolgozó bűncselekménnyel okozta a kárt, tehát a járásbíróság előtt felülvizsgálati eljárásnak lett volna helye. Ilyen esetekben a területi munkaügyi döntőbizottság akkor jár el helyesen, ha a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezi, s a döntőbizottságot arra utasítja, hogy a Mt. V. 187. §-ának (4) bekezdése alapján hozzon új határozatot. Ha azonban az említett esetben a területi munkaügyi döntőbizottság — hatáskörét túllépve — az ügyet érdemben eldönti, majd ezt követően valamelyik fél kérelme folytán az ügy a járásbíróság elé kerül, a bíróság érdemi döntést nem hozhat, az elkövetett törvénysértés csak új eljárás kezdeményezésével (Mt. 149/B. §), vagy ügyészi óvással (Mt. 149/C. §) orvosolható. A bírósági eljárás előtt tehát a területi munkaügyi döntőbizottság jogerős határozatának hatályon kívül helyezésével kell megnyitni az utat, mert ez esetben nincs olyan munkaügyi döntőbizottsági határozat, amelyet a járásbíróság felülvizsgálati eljárás keretében felülbírálhatna. Ezzel az állásponttal a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. A kártérítési igény érvényesítésének határideje az üzemi balesetből származó táppénzes állomány megszűnésével veszi kezdetét. Az Mt. V. 236. §-a (1) bekezdésének módosított rendelkezése szerint az üzemi balesetből származó kártérítés iránti igényeket az esedékessé válástól számított három éven belül lehet érvényesíteni. Vitás volt, hogy amennyiben a sérült a baleset következtében táppénzes állományba kerül, a három éves jogérvényesítési határidőt a baleset bekövetkezésének napjától, vagy pedig a táppénzes állomány (— munkaképtelen állapot —) megszűnésének időpontjától kell-e számítani. A helyes álláspont szerint az üzemi baleset folytán keletkezett táppénzes állomány olyan jogellenes állapot, amelynek fennállása alatt a dolgozó és a károkozó munkáltató között elszámolási viszony van. Az ebből származó igény jogérvényesítési ideje nem kezdődhet meg a táppénzes állományban töltött idő lezárása előtt. Ehhez képest a táppénzes időszak alatt felmerült keresetveszteség érvényesítésének három éves határideje az adott táppénzes időszak megszűnésével veszi kezdetét. Ezt az álláspontot — amelyet egyébként a 2/1964. (IV. 3.) Mü. M. számú rendelet 12. §-ának (1) bekezdésében foglalt az a szabály is támogat, hogy a vállalat a bejelentés megtételére munkaképtelenné válás esetén legkésőbb a felgyógyulást követő 30 napon belül köteles a dolgozó figyelmét felhívni — a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (P. törv. III. 21.088/1966/3. számú határozat.) (Az állásfoglalásokat az Ügyészségi Közlöny 1967. évi 3. száma közli.)