Tanácsok közlönye, 1967 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1967 / 2. szám

2. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 67 elvállalta a bérlő és felesége két kiskorú gyermekének felügyeletét, gondozását és azt, hogy havi 400 Ft-ért ebédet ad a gyermekeknek. Később a bérlő és házastársa között az életközösség megszakadt, a bérlő a lakásból ideiglenesen elköltözött, de a lakásra továbbra is igényt tartott. A házasságot felbontották, az albérlő később nem tudta a gyermekek gondozását ellátni. A bérlő visszamaradt volt házastársa újabb házasságot kívánt kötrü és jövendőbeli férjét, valamint — a gyermekek gondozása végett — anyját is a lakásban kívánta elhelyezni, ezért az, albérleti jogviszonyt felmondta. Az ennek alapján^ keletkezett perben a bíróság az albérlőt a lakás kiürítésére és felperes, vagyis a bérlő volt házastársa birtokába bocsátására kötelezte. A bíróság álláspontja szerint a nem pénzfizetés ellenében kötött albérleti szerződés jogszabályba ütközik ugyan, de ez egymagában nem szolgálhat alapul a lakás kiürítésére, mert az ilyen megállapodástól bármelyik fái eltérhet, és az albérlő bér fizetését ajánlhatja fel. A szereődés azért semmis, mert a szolgálati lakással rendelkező szerv nem járult hozzá az albérletbe adáshoz. Felperes egyébként is abban a feltevésben volt, hogy gyermekei ellátása biztosítva lesz. Ez azonban később meghiúsult, ezért a felperes — akinek érdeke fűződik ahhoz, hogy az albérlő a lakásból távozzék — a szerződést a Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése alapján megtámadhatta. Ez az ügy — és más hasonló ügyek — több kérdést vetettek fel. így különösen azt, hogy a) a szolgálati lakás bérlőjének házastársa felmondhatja-e a bérlő által létesített albérleti jogviszonyt, b) levonhatók-e az érvénytelenség jogkövetkezményei az olyan perben, melyben a szerződést kötő bérlő nem vesz részt. A felmerült kérdésekben a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerint foglalt állást: A szolgálati lakás bérlőjének a házastársa az albérleti jogviszony felmondására nem jogosult. A Ptk. 447. §-a szerint ugyanis a bérlő lakásának egy részét albérletbe adhatja, az albérleti jogviszonyt a bérlő és az albérlő szerződése hozza létre. Az albérleti jogviszony egyik alanya tehát a bérlő, a másik alanya az albérlő. A szolgá^ti lakás bérlőjéül csak a szolgálati lakással rendelkező szervvel munkaviszonyban álló személy jelölhető ki, akinek a házastársát a bérleti jogviszony szempontjából nem bérlőtársnak, hanem családtagnak kell tekinteni, aki az albérleti jogviszonynak nem alanya és ezért a bérlővel létesített albérleti jogviszonyt felmondás útján nem szüntetheti meg. Érvénytelen szerződés esetében a Ptk. 237. §-a (1) bekezdése szerrnt a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet kell visszaállítani. Ha tehát a bíróság a szerződés semmisségét állapítja meg, külön erre irányuló kereseti kérelem nélkül is foglalkoznia kell az eredeti állapot helyreállításának kérdésével. A Ptk. 237. §-ának (1)—(3) bekezdése az érvénytelen szerződés folytán kapcsolatba került jelek egymáshoz váló viszonyát rendezi, a (4) bekezdése pedig a feleknek az érvénytelen szerződés által érintett harmadik személyekhez való viszonyára vonatkozik. A szerződéskötés előtt fennálló helyzet visszaállítására, illetve hatályossá nyilvánítására vonatkozó szabály az előző csoportba tartozik és ebből következik, hogy a bíróság csak az érvénytelen szerződés következtében kapcsolatba került felek egymás közti viszonyában állíthatja helyre az eredeti állapotot, ha a köztük folyó perben észleli a szerződés semmisségét. Minthogy fenti esetben nem a felperes volt a szolgálati lakás bérlője, az eredeti állapot helyreállítása címén nem lehet az albérlőket arra kötelezni, hogy a felperes birtokába bocsássák a lakást. A Legfelsőbb Bíróság azzal a kérdéssel is foglalkozott, hogy a felmondás érvényességének megállapítására irányuló keresetet a Szerződés megtámadásának lehet-e tekinteni, illetőleg, hogy a szolgálati lakás bérlőjének házastársa a Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése alapján megtámadhatja-e az albérleti szerződést. Állásfoglalása szerint a megtámadási szándék előzetes közlésének elmulasztása nem jár jogvesztéssel, ha a felperes a másik fél ellen a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt megindítja a pert és ekként kifejezésre juttatja a megtámadási szándékát. A felmondás érvényességének megállapítása iránt indított kereset azonban nem jelenti a szerződés megtámadását, a keresetnek kifejezetten a szerződés érvénytelenítésére kell irányulnia, a bíróság hivatalból nem állapíthatja meg a megtámadható szerződés érvénytelenségét. A Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése meghatározza azoknak a személyeknek a körét, akik a törvényben megjelölt valamely okból a szerződés megtámadására jogosultak. Ez a jog elsősorban a sérelmet szenvedő szerződő felet illeti meg. Felperes nem tartozik ebbe a körbe, mert nem volt a lakás bérlője, albérleti szerződést nem köthetett. Megilleti a megtámadási jog azt a harmadik személyt is, akinek a szerződés megtámadásához törvényes érdeíce fűződik. A szolgálati lakás bérlőjének családtagja azonban az albérleti lakrész kiürítése esetén sem rendelkezhet e megüresedett lakrésszel, a bérlő engedélyé nélkül sem az anyját, sem — újabb házasságkötés esetén — a férjét nem fogadhatja be a szolgálati lakásba. Felperes a bérlő hozzájárulása nélkül kíván a lakásban újabb személyeket elhelyezni, ez azonban nem törvényes érdek és ezért nem ad jogot a szerződés megtámadására. Végül rámutatott a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a Ptk. 235. §-a nem létesít külön megtámadási okot,