Tanácsok közlönye, 1967 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1967 / 2. szám

2. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 65 A Magyar Nemzeti Bank 420/1966. MNB számú körlevele a Magyar Nemzeti Banknál, a Magyar Beruházási Banknál és az Országos Takarékpénztárnál bankszámlával rendelkező gazdálkodó szervek részére a 416/1966. (PK 22.) MNB számú körlevél* módosításáról 1. A körlevél 3. pontjának a) és e) alpontjában szabályozott kifogásolási, illetve átutalási határidőt naptári nap helyett munkanapban kell számítani. 2. Az 1. pontban jelzett határidők számítási módjában bekövetkező változások mind a vevő-, mind a szállítóállomány nagyságát befolyásolhatják. Az ebből eredő hitelszükséglet-változás rendezésére az 1967. évi h'iteltervezés keretében kerül sor. 3. A bankszervek a kifogásolási határidőt munkanapban 1987. január 16-tól tüntetik fel az előzetes értesítésen. A munkanapban számított átutalási határidőt a gazdálkodó szerveknek akkor kell először alkalmazniuk, ha az átutalási felszólítás elküldése 1967. január 16-án vagy utána történik, illetve a 20/1960. (PK 27.) MNB számú körlevél V/4 eb) pontja szerinti minősítés ezen a napon vagy utána jár le. Magyar Nemzeti Bank * Megjelent a Tanácsok Közlönye 1966. évi 37. számában. A Magyar Beruházási Bank 508/1966. MBB számú közleménye Az OT Beruházási Iroda szervezeti változása A Gazdasági Bizottság határozata értelmében az Országos Tervhivatal felügyelete alatt működő OT Beruházási Iroda 1967. január 1-i hatállyal — változatlan ügykörrel — a Magyar Beruházási Bank szervezetébe kerül. Az Iroda új címe: Magyar Beruházási Bank Nagylétesítmények Főosztálya, Budapest, VI., Bajcsy-Zsilinszky út 25. III. em. (telefon: 127—229). Magyar Beruházási Bank ÁLLÁSFOGLALÁSOK Polgári jog A munkaviszony a dolgozó vegyes számítású öregségi résznyugdíjra jogosultsága esetében is az Mt. 29. § (1) bek. e) pontja alapján felmondással megszüntethető. A vállalat a dolgozó munkaviszonyát 1965. április 15-én április 30-ra az Mt. 29. § (1) bek. e) pontjára hivatkozással felmondással megszüntette, azzal az Indokolással, hogy az öregségi résznyugdíjra igénvjogosultságot szerzett. Ezután a vállalat • a méltányossági szempontok figyelembe vételével a dolgozót 1965. június 16-tól újra alkalmazta. A munkaviszony megszűnése és az újraalkalmazás közötti időre a dolgozó munkabérben nem részesült. A dolgozó a kiesett időre járó munkabér megítélése tárgyában munkaügyi vitát kezdeményezett. A munkaügyi döntőbizottság határozatában kötelezte a vállalatot a kiesett időre járó munkabér megfizetésére. Feliebbe-* zés folytán a TMDB is marasztaló határozatot hozott, amelyet azzal indokolt, hogy az Mt. V. 38. § (1) bele b) pontja szerint a dolgozó munkaviszonyát csak különösen indokolt esetben lehetett volna felmondással megszüntetni, mert az öregségi nyugdíj megszerzéséhez öt éve hiányzik és ötéves folyamatos munkaviszonnyal rendelkezik. A dolgozó ugyanis kizárólag ipari munkaviszonyai alapján kíván a nyugdíjhoz igényjogosultságot szerezni. Az SZTK megyei igazgatóság közlése szerint a munkaviszony megszűnésekor a dolgozó a termelőszövetkezetnél és a vállalatnál eltöltött szolgálati idejének egybeszámításával ún. vegyes számítású öregségi résznyugdíjra szerzett jogosultságot. A TMDB határozata ellen benyújtott óvásban a főügyészség kifejtette, hogy a vállalat jogszerűen szüntette meg a munkaviszonyt az Mt. 29. § (1) bek. e) pontja alapján, mivel a dolgozó öregségi résznyugdíjra jogosult. Az intézkedést nem teszi jogellenessé, az, hogy a nyugellátás vegyes számításon alapul, ezért a TMDBnek az Mt. V. 38. § (1) bekezdésére történt hivatkozása és a vállalat kiesett időre járó munkabér címén való marasztalása jogszabályt sért. A területi munkaügyi döntőbizottság az óvással nem értett egyet, ezért az iratokat döntés végett a Munkaügyi Minisztériumhoz terjesztette fel. A Munkaügyi Minisztérium a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben az ügyészi óvásnak helyt adott a következő indokolással. Az Mt. 35. § (1) bekezdése és az Mt. V. 50 § (2) bekozdése, valamint a Legfelsőbb Bíróság X. számú polgári elvi döntésében kifejtett jogelv értelmében megtérítési igények jogszerűen csupán akkor támaszthatók, ha akár a munkáltató saját elismerése, akár a jogorvoslati szerv jogerős határozata szerint megállapíthatóan a dolgozó munkaviszonyának megszüntetése jogellenes volt. Mivel a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét a vállalat nem ismerte el, ezért a jogviszony helyreállításónak tényéből nem vonható le okszerű következtetés a megszüntetés jogellenességére. A dolgozó vegyes számítású öregségi résznyugdíjra a felmondás időpontjában igényjogosult volt, ezért mun-