Tanácsok közlönye, 1966 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1966 / 51. szám

51. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 999 Tsznyr 4. §. (1) A rokkantsági nyugdíj a rokkantság tartamára jár. (2) A rokkantsági nyugdíj megszűnését követő öt éven belül történt újabb megrokkanás esetében a rokkantsági nyugdíjra a jogosultság feléled. Feléledés esetében a rokkantsági nyugdíjat az újabb megrokkanásnak megfelelő rokkantsági csoport szerint és a korábbi rokkantsági nyugdíj megállapításánál figyelembe vett havi átlagjövedelem alapján kell megállapítani. (3) Ha a rokkantsági nyugdíj megszűnését követő öt éven belül a volt nyugdíjas mint termelőszövetkezeti tag legalább két éven át a közös munkában részt vett, korábbi rokkantsági nyugdíjának feléledése helyeit kérheti, hogy jogosultságát új igényként bírálják el. (4) Az (1)—(3) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása során a rokkantság fennállását, illetőleg az újabb megrokkanást az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint kell elbírálni, ha az elbíráláskor a nyugdíjas (igénylő) munkaviszonyban áll. Tsznysz 2. §. (1) A rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal áll be, amelyen a rokkantság az orvosi vélemény szerint fennállott. Ha az orvosi bizottság arra vonatkozólag nyilatkozni nem tudott, hogy a rokkantság mióta áll fenn, a megrokkanás időpontjának az igénybejelentés napját kell tekinteni. (2) Ha az igénylőnek a megrokkanás időpontjában nincs annyi nyugdíjéve, amennyi a Tsznyt 6. §-ának (2) bekezdése szerint a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges, a rokkantsági nyugdíjra a jogosultság a szükséges nyugdíjévek megszerzésének napjával áll be. Tíz nyugdíjév megszerzésekor a rokkantsági nyugdíjra a jogosultság akkor is beáll, ha a megrokkanás véleményezhető időpontjában az igénylőnek nyugdíjéve még nem volt. (3) Az a termelőszövetkezeti tag, akinek munkaképességcsökkenése termelőszövetkezetbe történt első belépését megelőzően a hatvanhét százalékot elérte, tíz nyugdíjév megszerzése előtt a Tsznyt 6. §-ának (2) bekezdése szerint rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha munkaképességcsökkenése a termelőszövetkezetbe történt belépése után, de a harmincötödik életévének betöltése előtt fokozódott. Ilyen esetben a megrokkanás időpontjának az állapotrosszabbodás megállapításának időpontját kell tekinteni. Tsznysz 3. §. (1) A munkaviszonyban álló igénylőnek a rokkantsági nyugdíjra a jogosultsága a Tsznysz 2. §-ában megjelölt napon akkor áll be, ha az igénylő a) az említett időpontot megelőző hat havi munkaviszonya alatt betegsége miatt megszakításokkal legalább hetvenkét napon át táppénzben részesült, illetőleg a munkakörére megállapított munkaidőnél rövidebb időn át dolgozott, vagy b) munkaviszonyának az említett időpontot követő tartama alatt munkát már egyáltalán nem végzett és táppénzben sem részesült. (2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott feltételek nem állnak fenn, a munkaviszonyban álló igénylőnek a rokkantsági nyugdíjra a jogosultsága a Tsznysz 2. §-ában megjelölt időpontot követő azzal a nappal áll be, amelyen a) az igénylő munkaviszonya megszűnt, vagy b) az igénylőt lényegesen kisebb keresetet biztosító munkakörbe helyezték át. Tsznysz 4. §. Ha az igénylő a Tsznysz 2. §-ában megjelölt napon keresőfoglalkozást folytat, a rokkantsági nyugdíjra a jogosultsága azzal a nappal áll be, amelyen ez a keresőfoglalkozása megszűnik. Tsznysz 5. §. A rokkantsági nyugdíjhoz a Tsznyt 6. §-ának (2) bekezdése szerint szükséges nyugdíjévek figyelembevétele során a 67 1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 2. és 3. §-ával meghatározott korkedvezményes munkakörben (munkahelyen) szerzett szolgálati időnek minden évét egy és egynegyed nyugdíjévként kell számításba venni. Tsznysz 6. §. (1) A Tsznyr 3. §-a (2) bekezdésének rendelkezését megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha az alacsonyabb korcsoportból a magasabb korcsoportba való átlépés és a megrokkanás folyamatos munkaviszony, illetőleg az 1961. évi 20. számú törvényerejű rendelet szerint fennálló kisipari biztosítás alatt következett be. (2) A termelőszövetkezeti tagság, a munkaviszony, illetőleg a kisipari biztosítás megszűnése a folyamatosságot nem szakítja meg, ha ezt harminc napon belül újabb termelőszövetkezeti tagság, munkaviszony, illetőleg kisipari biztosítás követte. Ebbe a harminc napba nem lehet beszámítani az igazolt keresőképtelenség idejét. Tsznysz 7. §. (1) A Tsznyr 4. §-a (3) bekezdésében megjelölt két évi időtartamnak olyan huszonnégy nyugdíjhónap számít, amelyek során a termelőszövetkezet férfi tagja havonta áltagosan legalább tizenhárom munkanapot, a termelőszövetkezet nő tagja pedig havonta átlagosan legalább nyolc munkanapot személyesen teljesített. E rendelkezés alkalmazásánál személyesen teljesített munkanapként kell figyelembe venni azokat a napokat is, amelyekre a termelőszövetkezeti tag — a vezetőség engedélyével létesített munkaviszonya alapján — munkabért kapott. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt huszonnégy nyugdíjhónapba be kell számítani azokat a nyugdíjhónapokat is, amelyekre az igénylő termelőszövetkezeti tagságát megelőzően vagy követően mint munkaviszonyban álló dolgozó munkabért kapott vagy mint kisiparos az 1961. évi 20. számú törvényerejű rendelet szerint biztosításra kötelezett volt,