Tanácsok közlönye, 1966 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1966 / 1. szám

TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1. szám. kombájnüzemnél: kombájnhold, öntöző üzemnél: kiemelt víz m:), iga tartásnál: lófogatnap. A költségek felosztása előtt azonban le kell vonni az Igatartás melléktermékeként jelentkező hozamot terhelő költséget oly módon, hogy a melléktermék értékével csökkenteni kell a segédüzem költségét. A segédüzemi költséget el kell osztani a segédüzem teljesítményének mennyiségével és így megkapjuk az adott segédüzem teljesítmény-egységének önköltségét. Az egyes ágazatok által igénybe vett segédüzemi teljesítmény mennyisége és az előbbiek szerint kiszámított segédüzemi önköltség szorzataként kapjuk meg azt az összeget, amit az adott költségviselőre kell terhelni. 8. A felsoroltakon túlmenő további ráfordításokat (biz­tosítási díj stb. költségek) különféle költségként kell a kalkulációban szerepeltetni. 9. Költségek összetett megtérülése címén kell elszá­molni és a közvetlen termelési költségekből levonni az olyan jellegű költségmegtérüléseket, amelyek egy meg­határozott költségviselő összes termelési költségeit vala­milyen okból csökkentik. 10. A ráfordítások az előző bekezdésekben szabályozott elszámolást követően — üzemi és egyéb szükségletekből — ettől eltérően is értékelhetők. így — a saját termelésű készletek felhasználása, azok­nak a felhasználás évére vonatkozó tényleges önkölt­ségén, — a munkaráfordítások a tagok és családtagok része­sedése alapján is értékelhetők. Ezeket a tételeket (a ráfordítás előírás sezrinti értéke­lésével szembeni különbözeteket) elkülönített korrekciós tételként kell a kalkulációba beállítani. IX. Az általános költségek felosztása 1. Mind az főágazati, mind pedig a gazdasági általános költségeket csak év végén, vagyis a kalkulációs időszak befejezésével kell a vetítési alapok alapján a költség­viselők között felosztani. 2. Sem főágazati, sem gazdasági általános költséggel nem szabad terhelni a tarlóvetést, a legelőgazdálkodást, a silózást, a befejezetlen tennelést, a segédüzemi szol­gáltatásokat, valamint a lakóépületek és lakótelepek fenntartását. 3. A főágazati általános költségeket a főágazat költ­ségviselőkre, a gazdasági általános költségeket pedig valamennyi tevékenységre az anyagköltségekkel csök­kentett közvetlen költség arányában kell a költségvise­lők között fejosztani. A növénytermelésnél az ültetvény­telepítés kivételével a vetítési alapba az anyagköltsége­ket is be kell számítani. 4. A fentiek betartásával az egyes költségrészletezése­ken összegyűjtött általános költségek válogató pótléko­lással is feloszthatók. Ilyen esetekben költségrészletezá­senként kell a költségjellemzőt megállapítani és azt kell vetítési alapként alkalmazni. Pl. — anyagmozgatásnál és tárolásnál: a felhasznált anyag­költség, — takarmányozásnál: a felhasznált takarmányköltség stb. X. Az önköltség kiszámítása 1. A termelés érdekében felmerült közvetlen és általá­nos költségek együttes összegét bruttó termelési költség­nek nevezzük. 2. A termelés érdekében felmerült bruttó termelési költség, csökkentve az előállított melléktermékek elszá­molóáron számított értékével, a nettó termelési költséget adja. 3. Ha a költségviselők nettó termelési költségét eloszt­juk a hozamként elszámolt főtermék vagy főtermékegyen­érték mennyiségével, a főtermék önköltségét kapjuk meg. Az ágazatra jellemző termelőegységre (kh., tak. hó) jutó éves termelési költséget úgy kapjuk meg, ha a bruttó termelési költséget osztjuk a termelőegységek számával. XI. Az élősúly önköltségének kiszámítása 1. Az álllattenyésztési főágazat azon ágazatainál, ahol a főtermék a ránevelt, vagy ráhizlalt súly (borjúnevelés, növendékmarhanevelés, marhahizlalás, süldőnevelés, ser­téshizlalás, tenyészcsirke nevelés, húscsirke tartás), ott az élősúly önköltség-kiszámítását a következők szerint kell elvégezni: db súly érték 1. Nyitóállomány 2. Vásárlásból beállítás 3. Saját állományból beállítás 4. Súlygyarapodás (elhullással nem csökkentett) 5. összesen 6. Le: elhullás 7. Nettó súly és érték összesen érték összesen 1 kg élősúly = nettó súly 2. Az egyes kalkulációs tételek értékmegállapítása a következőképpen történik; Abból kiindulva, hogy az állatokat nem önköltségen, hanem elszámolóáron tartjuk nyilván, az élősúly önkölt­ségének kiszámításakor egyszerűsítési okokból: — a nyitóállományt elszámolóáron, vagy ha rendelke­zésre áll, az előző évi tényleges élősúly önköltségen, — á vásárolt állományt tényleges beszerzési áron, — a saját állományból beállított mennyiséget (db, súly), az előző korcsoport (ágazat) élősúly önköltségén, — a súlygyarapodást a kalkuláció tárgyát képező ága­zatokban elért ránevelt súly önköltségén kell értékelni. XII. Az önköltségszámítás és a könyvvitel kapcsolata 1. Az önköltségszámítás adatainak a könyvelés adatai­val meg kell egyeznie. 2. A gazdaságok az önköltságszámítás és a könyvvitel egyezőségének biztosítása érdekében a termelési számlák­hoz kapcsolódó analitikus nyilvántartást tartoznak vezetni és ezen a költségeket folyamatosan feljegyezni. 3. A gazdaságok bizonylati rendjüket úgy szervezzék meg, hogy az önköltségszámítás követelményeit is ki­elégítse. Az önköltségszámítás helyességét bizonylati fegyelem útján biztosítani kell. XIII. Az önköltségszámítás rendjének biztosítása 1. A gazdaság vezetője (igazgatója, elnöke) gondosko­dik a szakmai és számviteli szervek költségszámítási munkájának szoros összehangolásáról. 2. A gazdaság főagronómusa gondoskodik a termeléssel összefüggésben kiállított bizonylatok adatainak tartalmi helyességéről, az ezekre vonatkozó előírások betartásá­nak ellenőrzéséről, az adott szakmai adatok hiánytalan­ságáról, helyességéről, azok időben való szolgáltatásáról. 3. A gazdaság főkönyvelője gondoskodik a költségszá­mítási munka megszervezéséről és az utókalkulció elő­írásoknak megfelelő elkészítéséről.

Next

/
Thumbnails
Contents