Tanácsok közlönye, 1965 (13. évfolyam, 1-58. szám)

1965 / 49. szám

938 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 49. szám. részletekben köteles az elköltözött bérlőnek megfizetni, mint amilyen összegben a bérlő is beszámíthatta volna. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (P. törv. III. 20.505 1965. sz.) Ha a bérbeadó a kisebb átalakítási munkálatok elvégzéséhez szükséges hozzájáruló nyilatkozatot megtagadja, azt az államigazgatási hatóság a Vhr. 51. §-a alapján nem pótolhatja; a nyilatkozat pótlása a bíróság hatáskörébe tartozik. A bérlőnek joga van a lakás használhatóságának fokozása érdekében a bérbeadó előzetes hozzájárulásával és szükség esetén építésügyi hatósági engedéllyel a lakásban kisebb átalakítási munkálatokat saját költségén, megtérítési igény nélkül elvégeztetni. [35/1956. (IX. 30.) M. T. számú rendelet 24. §.] A 15/195/. (III. 7.) Korm. számú rendelet 51. §-ában foglalt rendelkezés szerint a bérlő a tervezett átalakítási munkákhoz a bérbeadó hozzájárulását a munkálatok megkezdése előtt írásban köteles kérni és a bérbeadó is írásban köteles nyilatkozni; ha ezt elmulasztja, a hozzájárulást megadottnak kell tekinteni. Az ezzel kapcsolatos viták eldöntése községekben a végrehajtó bizottság elnökének, városokban az elsőfokú építésügyi hatóság hatáskörébe tartozik. A gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy a jogszabály ez utóbbi hatásköri rendelkezését hogyan kell értelmezni akkor, ha a bérbeadó kifejezetten megtagadja a hozzájárulást. A Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés lehetővé teszi, hogy a fél jognyilatkozatát a bíróság ítélettel pótolja, ha a jogi hatás beálltához jogszabály kifejezetten jognyilatkozatot kíván meg és ennek a nyilatkozatnak pótlását igen nyomós érdekek indokolttá teszik. Sem a lakásügyi, sem más jogszabályok az államigazgatási hatóságot nem ruházták lel jognyilatkozatot pótló határozat hozatalának jogával. A 15 1957. (III. 7.) Korm. számú rendelet 51. §-ában foglalt rendelkezés sem jogosítja fel az államigazgatási hatóságot arra, hogy a bérbeadó hozzájáruló nyilatkozatát pótolja. A jogszabálynak az a helyes értelme, hogy ha a bérbeadó a bérlő kérelmére 8 napon belül írásban nem nyilatkozik, az államigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy a hozzájárulást a mulasztás következtében megadottnak kell-e tekinteni. Ha azonban a bérbeadó a nyilatkozatot kifejezetten megtagadja és ez részéről joggal való visszaélést . alósít meg, a jognyilatkozatot csak a bíróság pótolhatja. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (P. törv. III. B. 20.527/1965. sz. határozat.) A vegyes tulajdonban álló ház természetes személy résztulajdonosát a megüresedett lakásra előbérleti jog illeti meg. Az állam és természetes személyek közös tulajdonában álló házban levő lakás megüresedése esetén gyakran felmerül az a kérdés, hogy a megüresedett lakásba a természetes személy beköltözhet-e. A Legfelsőbb Bíróság 822. számú polgári kollégiumi állásfoglalása szerint a tulajdonostársak között felmerülő birtoklási és használati vitának a rendezésénél lakásügyekben különösen nagy jelentősége lehet a személyi körülményeknek, beleértve a lakásszükségletből folyó érdekeket is. Ez a szükséglet csak természetes személy részéről merülhet fel, tehát az idézett kollégiumi állásfoglalás alapján is elsősorban a természetes személy tarthat igényt a megüresedett lakásra. Figyelembe kell venni továbbá, hogy az állam és természetes személyek közös tulajdonában álló házban levő lakás megüresedése esetén a természetes személyt a Ptk. 145. §-ának (2) bekezdése alapján előbérleti jog illeti meg. Ez előnyös a társadalmi tulajdon védelme szempontjából is, mert nem kívül álló személy, hanem tulajdonostárs kerül a lakásba, akinek ugyancsak érdeke a ház állagának megóvása. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (Pf. III. 20.562/1965 11. sz. ítélet.) Az Építésügyi Minisztérium Lakás- és Kommunálisgazdálkodási Főosztályának állásfoglalása 37. A községi körzeti fogorvos elhelyezésének céljára biztosított lakás szolgálati jellegének elismerése. A 39/1959. (IX. 20.) Korm. számú rendelettel módosított 35/1956. (IX. 30.) M. T. számú rendelet (a továbbiakban: R.) 46. §-ának (3) bekezdése értelmében — általában — munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakásnak minősül az állami, társadalmi vagy szövetkezeti szerv alkalmazásában álló és valamely munkakört betöltő dolgozó részére, a munkakör folyamatos ellátása érdekében a munkahelyen (a vállalat, az üzem területén, a hivatal, az intézet székházában stb.) létesített lakás. Községekben a hivatkozott § (4) bekezdése értelmében, kivételesen ugyancsak munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakásnak minősül a társadalmi tulajdonban álló házban levő, nem a mun-