Tanácsok közlönye, 1965 (13. évfolyam, 1-58. szám)
1965 / 49. szám
933 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 49. szám. olyan szándékos magatartást tanúsított, amelynek 'következtében magának az örökbefogadásnak a célja is meghiúsult, az örökbefogadási szerződés tehát eleve nem tölthette be társadalmi és jogi rendeltetését. Ilyen magatartásnak tekintendő pl. ha az örökbefogadott az örökbefogadó szülőket röviddel az örökbefogadási szerződés megkötését követően alapos ok nélkül elhagyja, tőlük elszökik, velük a kapcsolatot végleg megszakítja, irántuk nem érdeklődik, idős korukban tartási és gondozási kötelességét szándékosan elmulasztja vagy megtagadja, ha tehát egész magatartása arra vall, hogy az örökbefogadó szülőkkel létrejött családi kapcsolatát végleg megszüntette. Ilyen esetben az örökbefogadó szülők a szerződésből folyó kötelezettségeiknek önhibájukon kívül nem képesek eleget tenni. E mellett nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy bár az ilyen ügyekben a Csjt-t megelőző jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni, mai jogszemléletünk az örökbefogadást elsősorban a családi kapcsolat létrehozására, nem pedig az öröklés biztosítására irányuló vagyonjogi célzatú intézménynek tekinti. A jogpolitikai elvek és a családvédelem érdeke is azt kívánja, hogy az örökbefogadó szülők után ne örököljön az, aki őket indokolatlanul elhagyta, hosszú időn át nem érdeklődött irántuk, az örökbefogadással létrejött családi kapcsolat fenntartására tehát érdemtelenné vált. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (P. törv. III. 20.401/1965.) A lakás bérlőjét, valamint a lakást érvényes jogcím alapján használó személyeket — birtoklási joguk megszűnése esetén — a Ptké. 64. §-a szerint megillető birtokvédelem terjedelme. a) A Ptké. 64. §-a szerint a lakás bérlőjét mindaddig megilleti a birtokvédelem, amíg a lakás kiürítését elrendelő jcserős határozatot vele szemben végre nem hajtják. Ez a rendelkezés a még nem kielégítő lakáshelyzetre tekintettel biztosítja a lakás és bérlői számára az említett védelmet. Jogpolitikai indokoltsága, — amint ez a miniszteri indokolásból is kitűnik — abban áll, hogy a lakás kiürítésére kötelező jogerős határozat végrehajtására gyakran nincs mód, mert a bérlő számára nem lehet másik lakást biztosítani. Gondoskodni kell ezért a lakás kiürítésére kötelezett bérlőnek a szükségtelen és céltalan zaklatásoktól való megóvásáról, — vagyis megfelelő bir, tokvédelem biztosításáról — mindaddig, amíg a kiürítésre kötelező jogerős határozatot szabályszerűen végre nem hajtják. A szóbanforgó rendelkezés nem hagy kétséget aziránt hogy a törvényhozó a birtokvédelmet a lakás kiürítését elrendelő jogerős határozat végrehajtásáig kívánta biztosítani. Ez a birtokvédelem nem függ tehát attól, hogy a lakás kiürítését elrendelő határozat hozatalát megelőzően, vagy pedig azt követően követték-e el a birtokháborítást. A Ptké. 64. §-a szerinti védelem biztosítása éppen azért vált szükségessé, mert nem egyszer előfordult, hogy a lakás kiürítésére kötelező határozat meghozatalát követően a lakásban — másik lakás hiányában — továbbra is bent maradt bérlőt a lakás birtokától önkényesen megfosztották arra hivatkozással, hogy a birtokláshoz való jogcíme megszűnt. Nem kétséges, hogy ha a bérlőt a (kiürítésre kötelező határozat hozatalát követően fosztják meg önkényesen a lakásnak immár jogcím nélkülivé vált birtoklásától, ez esetben a Ptké. 64. §-ában biztosított birtokvédelem a bérlőt megilleti, tehát jogszerűen követelheti a lakásba való visszahelyezését. Nyilvánvalóan megilleti ez a jog a bérlőt akkor is* ha a lakás birtokától már a kiürítésre kötelező határozat meghozatala előtt, tehát olyan időben fosztották meg önkényesen, amikor még nem is volt jogcím nélküli birtokos. A fentiekkel ellentétes álláspont nem tartana vissza az önkényes eljárásoktól, nem nevelne a szocialista együttélés szabályainak a megtartására, hanem — ellenkezőleg — az önhatalmú beavatkozások előtt nyitná meg az utat. Előfordulhat viszont, hogy a bérlőt önkényesen fosztották ugyan meg a lakás birtokától, azonban az eset összes körülményeinek a gondos mérlegelésével az állapítható meg, hogy lakásügye id'íközben véglegesen rendeződött, másik megfelelő lakáshoz jutott. Ilyenkor tehát olyan helyzet áll elő, mint amikor a bérlő önként végrehajtja a lakás kiürítésére kötelező határozatot. Ha ilyen helyzet valóban bekövetkezett, a bérlő a korábbi lakásba való visszahelyezésére jogszerűen nem tarthat igényt. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy a Ptk. 2. §-ának (2) bekezdése szerint a törvény a jogok szabad gyakorlását csak azok társadalmi rendeltetésének megfelelően biztosítja. Márpedig az említett magatartás nem tekinthető a társadalmi rendeltetésének megfelelő joggyakorlásnak. Lehetséges továbbá, hogy a bérlő nem a vele szemben elkövetett birtokháborítás következtében volt kénytelen a lakását elhagyni, hanem a lakás birtokából más ok folytán esett ki, pl. a távozás a saját elhatározásán alapult. Ilyen esetben a Ptké. 64. §-a alapján már nem tarthat igényt a lakás, birtokába való visszahelyezésére, mert az emiitett rendelkezéssel biztosított birtokvédelem a lakás" bérlőjét csak akkor illeti meg, ha lakáshasználata birtokháborítás következtében szűnt meg. Ilyenkor a felek jogviszonyára az erre vonatkozó egyéb rendelkezések az irányadók. b) A Ptké. 64. §-ában foglalt rendelkezés csak a lakás bérlőjét említi ugyan, azonban mindazok az érdekek,