Tanácsok közlönye, 1965 (13. évfolyam, 1-58. szám)

1965 / 33. szám

634 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 33. szám. Tanácsával egyetértésben az egészségügyi miniszter gondoskodik. (3) E rendelet hatálybalépésével az 1929. évi XVI. törvénynek és az 500/1931. NMM. számú rendeletnek (Rendeletek Tára 245. oldal) még hatályos rendelkezései, a 2810/1949. (III. 26.) Korm. számú rendelet, a 289/1950. (XII. 17.) MT számú rendelet hatályos rendelkezései, a 105/1951. (IV. 29.) MT számú rendelet, az 1039/1957. (IV. 14.) Korm. számú határozat hatályukat vesztik. Kállai Gyula s. k., a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány , 12/1965. (VII. 11.) számú rendelete a szabadságvesztésből szabadult személyek munkába állításáról 1- §• A bünteté-svégrehajtási intézet parancsnoksága az elitéltet — szabadulása előtt kellő időben — meghallgatja arra nézve, hogy szabadulása után hol kíván rendszeres munkát végezni. 2. §. (1) A büntetésvégrehajtási intézet parancsnoksága köteles előmozdítani, hogy az elítélt — a szabadulás előtt megfelelő időben — rendezze azokat az ügyeit, amelyek a szabadulás utáni letelepedésével és munkába állásával kapcsolatosak. Ebből a célból az elítélt — az intézet rendjének sérelme nélkül — családtagjaival, volt vagy leendő munkáltatójának a megbízottjával levelezést folytathat, és szükség esetén személyesen is érintkezhet. (2) A munkaerőgazdálkodási, illetőleg munkáltató szervek a szabaduló személy munkába állításának megkönnyítése érdekében a büntetésvégre-hajtási intézetben is eljárhatnak. 3. §. (1) A büntetésvégrehajtási intézet parancsnoksága értesítést küld a tanács végrehajtó bizottságának arról a szabaduló személyről, c) aki többszörösen visszaeső vagy konok bűnöző [Btk. 39. § (3) bek. c) pont], b) aki bírói kitiltás (Btk. 53. §) hatálya alatt áll, c) akit három évnél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítéltek, d) aki a büntetés végrehajtási intézet parancsnokságának megítélése szerint — az előző pontokban meghatározott körülményekre tekintet nélkül — a társadalomba való beilleszkedés szempontjából segítségre, illetőleg ellenőrzésre szorul. (2) A büntetésvégrehajtási intézet parancsnoksága az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kivül is értesítést küld, ha a szabaduló személy a munkába állást illetően segítségnyújtást kér. 4. §• (1) A 3. §-ban említett értesítést a szabaduló személy volt lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes járási (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának (a továbbiakban: tanács vb) kell küldeni, éspedig a szabadulás előtt legalább egy hónappal. (2) Támogatni kell a szabaduló személynek volt lakóhelyétől (tartózkodási helyétől) különböző helységben való letelepedését, ha itt igazoltan megfelelő munkalehetőség kínálkozik számára, vagy a bíróság volt lakóhelyéről (tartózkodási helyéről) kitiltotta. Ebben az esetben az értesítést annak a tanács vb-nek kell küldeni, amelynek területén a szabaduló személy letelepedni (huzamosan tartózkodni) szándékozik. (3) Az értesítésnek tartalmaznia kell a szabaduló személy fontosabb adatait (életkor, szakképzettség, korábbi munkahely, stb.), a szabadulás időpontját és azt a munkahelyet, ahol elhelyezkedése biztosítottnak látszik. (4) A 3. § (1) bekezdésében említett szabadult személy a szabadulást követő nyolc napon belül köteles jelentkezni annál a tanács vb-nél, amelyhez a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoksága az értesítést küldte. Ha a szabadult személy a jelentkezést elmulasztja, erről a tanács vb a rendőrséget tájékoztatja. 5. §. A büntetés végrehajtási intézet által értesített tanács vb — szakigazgatási szervei útján — gondoskodik arról, hogy a szabadult személy rendszeres munkát végezhessen. Ezért — ha a szabadult személyt az értesítésben megjelölt munkahelyen nem alkalmazzák — a tanács vb őt olyan állami vállalathoz (intézményhez) vagy szövetkezethez irányítja, amely munkaerőt igényel. 6. §. (1) Az állami vállalatok (intézmények), illető-? leg a szövetkezetek vezetőinek elő kell mozdítás niuk a szabadságvesztésből szabadult személyek munkába állítását. Az alkalmazás nem tagadható meg amiatt, hogy a munkára jelentkező szabadságvesztésre volt ítélve, kivéve ha a büntetlen előélet a munkakör betöltésének előfeltétele. (2) Ha a 3. § (1) bekezdésében említett szabadult személy nem állt munkába, vagy munkahelyét indokolatlanul elhagyja, erről a vállalat (intézmény, szövetkezet) köteles értesíteni az illetékes tanács vb-t. 7- §• (1) A tanács vb — a szakszervezet közreműködés sével és más társadalmi erők bevonásával — rendszeresen figyelemmel kíséri, hogy a 3. § (1) bekezdésében említett szabadult személy folyamatosan dolgozik-e, továbbá hogy törekszik-e a társadalomba újra beilleszkedni.