Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 66. szám

846 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 66. szám. arra alkalmassá tehető, és a csatlakozó igénye gazdaságosan másként nem elégíthető ki. (2) A csatlakozó — ha jogszabály eltérően nem rendelkezik vagy az érdekeltek másként nem állapodnak meg — érdekeltsége arányában köteles a) a vízilétesítmény építésének költségeihez hozzájárulni, illetőleg a már meglevő vízilétesítmény csatlakozáskori értékének reá eső részét a létesítmény tulajdonosának megtéríteni; b) a vízilétesítmény fenntartási és üzemeltetési költségeit a csatlakozás időpontjától kezdődően viselni; c) a csatlakozás folytán szükségessé váló munkák elvégzéséről — saját költségén — gondoskodni. (3) A már meglevő vízilétesítmény csatlakozáskori értékének megtérítésére vonatkozó rendelkezés állami szervek között nem alkalmazható. (4) Meglevő vízilétesítmény vagy a vízkészlet gazdaságos kihasználása érdekében, továbbá, ha a tervezett több vízilétesítmény helyett -egynek az egységes tervek szerinti közös megvalósítása vízgazdálkodási vagy népgazdasági szempontból célszerűbb és gazdaságosabb, a vízügyi hatóság az abban érdekeltek csatlakozását hivatalból is elrendelheti. A létesítési, fenntartási és üzemeltetési költségek viselésére a (2)—(3) bekezdésben foglaltadat megfelelően alkalmazni kell. (5) A vízhasználati szolgalomra a csatlakozás szabályait kell megfelelően alkalmazni. 34. §. Az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) tűrni tartozik, hogy a vízügyi hatóság határozata alapján — kártalanítás mellett — a vizet (szennyvizet) az ingatlanán keresztül átvezessék, és az ehhez szükséges munkákat elvégezzék (vízvezetési szolgalom). A kártalanítás és a kártérítés 35. § (1) A törvényben szabályozott jogviszonyokból származó kártalanítás, valamint a kártérítés felől — megegyezés hiányában — a bíróság határoz. (2) A kártalanítás módja és mértéke tekintetében a polgári jognak a kártérítésre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, VI. FEJEZET A VIZEK KÁRTÉTELEI ELLENI VÉDEKEZÉS 36. §. A lakosság életének és javainak, valamint a társadalmi tulajdonnak a vizek kártételei elleni védelme érdekében a szükséges vízrendezési munkákat, illetőleg védőműveket a népgazdaság fejlődésével és erőforrásaival arányosan kell megvalósítani, a meglevő létesítményeket pedig a biztonság követelményeinek megfelelően kell fenntartani és fejleszteni. 37. §. (1) Az árvízvédelmi fővédővonalak, valamint a belvízrendszerekben a főművek építése és fenntartása, továbbá mindezeken a védekezés műszaki tevékenységének ellátása — a (2) bekezdésben említett esetet kivéve <— a vízügyi szervek feladata. (2) A saját szervezettel védekező városok által fenntartott műveken az árvíz- és belvízvédekezés műszaki feladatait a város igazgatási határain belül — a vízügyi szervek szakirányításával — a tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve látja el. 38. §. A vízügyi szervek kezelésébe nem tartozó árvíz- és belvízvédekezési műveken, továbbá a helyi jelentőségű kisebb vízfolyásokon a vizek kártételei elleni megelőző és tényleges védekezés (a helyi vízkárelhárítás) műszaki feladatait a vízügyi szervek szakirányításával, a tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve látja el. 39. §. Az árvíz- és belvízvédekezés, valamint a helyi vízkárelhárítás külön jogszabályban meghatározott tanácsi államigazgatási teendőinek ellátása a területileg illetékes községi (városi, megyei jogú városi, fővárosi) tanács végrehajtó bizottságának, illetőleg a végrehajtó bizottság illetékes szakigazgatási szervének a feladata. VII. FEJEZET A VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK 40. §. (1) A vízgazdálkodásilag egységet alkotó területen (érdekeltségi terület) az érdekeltek a jogszabályban meghatározott helyi vízgazdálkodási, valamint az ezzel összefüggő talajvédelmi tevékenység szervezett ellátására vízgazdálkodási társulatot alakíthatnak. (2) A társulat megalakítására, működésére és megszűnésére, valamint felügyeletére a külön jogszabályok rendelkezései az irányadók.