Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 1. szám

TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1. szám A társadalombiztosítási szervek a fenti rendelkezést többször úgy értelmezték, hogy ha a gj ermekek kikerülnek a dolgozó háztartásából és a dolgozó csak a bírósági Ítélettel megállapított — egyébként a családi pótiák öszszegét clérö — gyermektartásdíj fizetésével járul hozzá az eltartásukhoz, ez nem tekinthető az előbbi rendelet 4. §-ában meghatározott mértékű hozzájárulásnak, miért is a családi pótlék folyósítása — az annak alapjául szolgáló előfeltételek hiányában — szabálytalan. Ezért a munkáltatót a jogosulatlanul kifizetett családi pótlék megtérítésére kötelezik. A Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra mutatott rá: Ha a családi pótlékot felvevő dolgozó a családi pótlékot és a gyermekek után járó családi pótlék összegét meghaladó, bírósági ítélettel megítélt gyermektartásdíjat rendszeresen kiadja annak, akinél a gyermekek elhelyezést nyertek, a dolgozó részére szabályszerűen folyósítanak családi pótlékot, mert annak a 38/1959. (VIII. 15.) Korm. számú rendelet 4. §-ában írt előfeltételei fennóllanak. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. IV. 21. 710/1962/7. számú határozata alapján.) Az örökbefogadáshoz a Csjt. 59. §-ában megkívánt szcméáyes nyilatkozatot bizonyos esetekben a felek akarategységét bizonyító, ráutaló magatartás is pótolhatja. A Csjt.' 51. §-ának (2) bekezdése értelmében azt, akit mindkét házastárs — akár együttesen, akár külön-külön — örökbefogadott, a házastársak közös gyermekének kell tekinteni. (Közös gyermekké fogadás.) Közös gyermekké fogadás az is, ha egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadja örökbe. A Csjt. 59. §-ának (1) bekezdése szerint az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatokat a nyilatkozók csak személyesen tehetik meg. A gyámhatóságok néha nem tartják be pontosan a Gyámuíasítás (Gyut.) 51. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, melyek szerint: „a nyilatkozatot két tanú előtt sajátkezűleg aláírt iratban, vagy a gyámhatóság előtt személyesen, szóban lehet megtenni". A gyámhatóságok az örökbefogadó házastársak, valamint a két tanú aláírását tartalmazó valamelyik örökbe'ó szülő által becsatolt nyilatkozatot nem egyszer az aláírások valódiságának vizsgálata nélkül elfogadják és az örökbefogadást jóváhagyó határozatot hoznak. Előfordul azonban, hogy az ekként foganatba ment, esetleg már hosszú évek óta fennálló örökbefogadás érvényességét valamelyik örökbefogadó szülő utóbb vitássá teszi. Erre főleg akkor kerül sor, ha az örökbefogadó szülők közötti házastársi viszony megromlik (a házastársak között az életközösség tartósan megszakad, a házasságot felbontják). Ilyenkor többnyire az örökbefogadó apa — gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének megszüntetése végett — arra való hivatkozással támadja meg az örökbefogadási nyilatkozatot, hogy azt nem sajátkezűleg írta alá, hogy a kiskorú örökbefogadása nem is állott szándékában stb. A Legfelsőbb Bíróság 795/29. számú polgári kollégiumi állásfoglalása a Csjt. 48. és 59. §-ának értelmezése tekintetében, továbbá árra nézve, hogy mi tekintendő az örökbefogadással kapcsolatban személyesen megtett jognyilatkozatnak, elvi iránymutatást tartalmaz. A kollégiumi állásfoglalás szerint „a Csjt. 48. §-a értelmében az örökbefogadás érvényes létrejöttéhez két feltétel együttes fennállása szükséges: egyik a szülők (és esetleg a házastárs) megegyezése, a másik a gyámhatóság (konstitutív hatályú) engedélyezése. Ha a felek nyilatkozata akar^thiányos, akkor egyetértés lényegében nem is jött létre közöttük... Ha a gyámhatósági engedélyezést nem előzi meg a szülők akaratmegegyezése, ezzel megdől a gyámhatóság jogot keletkeztető határozatának az alapja is, tehát nincs érvényes örökbefogadás." A kollégiumi állásfoglalás ellenére továbbra is vitás maradt az a kérdés, hogy a szülők akaratmegegyezése csak személyesen tett írásbeli nyilatkozattal, vagy más módon, így többek között tartós, ráutaló magatartással is bizonyítható. Ugyanígy kérdéses maradt az is, hogy amennyiben a gyámhatóság a Gyut. 51. §-ában foglalt rendelkezések figyelmen kívül hagyásával hozta meg az örökbefogadást jóváhagyó határozatot, ennek a mulasztásnak lehet-e a foganatba ment és éveken át fennálló örökbefogadás érvényességét megdöntő jogkövetkezménye. A Legfelsőbb Bíróság a következőket mondotta ki: Ha a gyámhatóság a nyilatkozat elfogadásánál felülete- sen jár el és a Gyut. 51. §-ának (2) bekezdésében foglaltak ellenére nem vizsgálja tüzetesen, hogy a különben teljesnek látszó nyilatkozat valóban az érdekelt féltől származik-e és az örökbefogadást engedélyező határozatát e nélkül adja ki, e mulasztása egymagában nem teszi érvénytelenné az örökbefogadási szerződést. Téves az az álláspont, hogy a Csjt. 59. §-ában megkívánt személyes nyilatkozatot semmiféle ráutaló magatartás nem pótolhatja. Ez a merev álláspont egyoldalúan csak azt a szempontot veszi figyelembe, hogy a családjogi kapcsolatok létesítésénél az alakiságok pontosan betartandók. E nézet azonban a Csjt. 59. §-ának (L) bekezdésével kapcsolatban nincs tekintettel arra, hogy az örökbefogadásnál — különösen ha házastársakról van szó —, a nyilatkozat megtételénél az akarategység megnyilvánulhat úgy is, hogy az egyik házastárs megbízza a másikat az okiratnak nevében történő aláírásával. Házastársak, illetőleg felnőtt gyermekeik között előfordul az iiyen ügyletkötési megbízás. (Legfelsőbb Bíróság P. törv. I. 20. 854/1963/2. számú határozata alapján.) A bíróság által jóváhagyott egyezség jogereje nem akadálya újabb per indításának, ha az egyezségben várait munkálatok elvégzéséhez az építési hatóság nem adott engedélyt. Lakásperekben előfordul, hogy a felek a jogvitát egyezséggel fejezik be, melyben valamelyikük kötelezettséget vállal arra, hogy a lakásban átalakítási munkálatokat (ajtó, ablak létesítése vagy befalazása, válaszfalak építése vagy lebontása stb.) végeztet el. A bíróság akkor járt el helyesen, ha az ilyen egyezség jóváhagyása előtt beszerezteti az építésügyi hatóság elvi engedélyét, mert csak az építésügyi hatóság állásfoglalása alapján lehet eldönteni, hogy az egyezség megfelel-e a jogszabályoknak (Pp. 148. §.) Ennek ellenére előfordult, hogy a bíróság az egyezséget az építésügyi hatóság előzetes elvi engedélyének a beszerzése nélkül jóváhagyta, de az építésügyi hatóság az engedélyt később nem adta meg. Kérdés, hogy ilyen esetben a bíróság által jogerős végzéssel jóváhagyott egyezséghez jogerőhatás fűződik -e, vagy pedig a felek a vitát ismét a bíróság elé vihetik? A Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy ha az egyezségben vállalt munkálatok elvégzéséhez építési engedély szükséges, ennek kiadása a tervezett átépítés előfeltétele. Minden olyan szerződés, amelynek teljesíthetése valamely hatóság engedélyétől függ, szükségszerűen felfüggeszthető feltétellel kötött szerződés, és a szerződés hatálya a Ptk. 227. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint e feltétel bekövetkeztével áll be. Ha tehát a felek között ilyen megállapodás jött létre, és az építési hatóság az engedélyt nem adta meg, az egyezséghatálya nem állott be. Ezért nincs akadálya annak, hogy a felperes új keresetben ismét kérhesse a lakáshasználat megfelelő rendezését. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. III. 21.642/1962/4. számú határozata alapján.) Büntető jog A Btké. 58. §-ában foglalt feltételek megléte esetén a szabálysértési hatóság megkerülésével nem intézkedhet az ügyész a fegyelmi felelősségre vonás iránt. A Be. 104. § (2) bekezdése kötelezően írja elő, hogy szabálysértés esetén a feljelentést a nyomozás megtagadásával egyidejűleg a szabálysértési hatósághoz kell áttenni. Ezt a határozott törvényi rendelkezést nem oldja fel a Be. 105. §-ában foglalt szabályozás, mert éhelyen kizárólag a büntető útról való elterelésről intézkedik a törvényerejű rendelet. Ebből értelemszerűen következik, hogy csak bűntettet megvalósító magatartások esetén alkalmazható ez az eljárási mód. Szabálysértést megváló-