Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 47. szám

47. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 603 Büntető jog Hizlalási szerződéssel lekötött állatok elidegenítése és az üzérkedés. Az Allatforgalmi Vállalat 5 db sertés hizlalására szer­ződést kötő ügyfelével szemben előleg visszafizetése és kötbér megítélése végett pert indított. A perben meg­állapítható volt, hogy a sertések a szerződés megköté­sekor az ügyfél tulajdonában és birtokában voltak. A hizlalási idő alatt a szerződő fé] feleségétől különvált, 2 db sertést feleségénél hagyott, 3 db-ot pedig eladott. Szerződési kötelezettségének részbeni teljesítése végett 2 db hízott sertést vásárolt, ezeket a vállalatnak fel­ajánlotta, a vállalat megbízottja azonban nem vette át. A bíróság az ügyfelet 2000 Ft előleg visszafizetésére és 4000 Ft kötbér megfizetésére kötelezte. Az 1961 de­cemberében ezek behajtása végett megkísérelt végre­hajtási eljárás eredménytelen maradt. A vállalat ezek után büntető feljelentést tett. A városi-járási ügyészség elrendelte a nyomozást, bár bűn­tett alapos gyanúját megállapítani nem lehetett. A szer­ződéssel ugyanis az állatok nem kerültek társadalmi tulajdonba, „jogszabályi rendelkezés" hiányában pedig közellátási bűntett megállapítására sem volt alap. A polgári per és a nyomozás során semmi adat nem me­rült fel arra, hogy a terhelt nem létező, vagy nem ren­delkezése alatt álló sertésekre szerződött volna, az álla­tokat hizlalni és átadni nem állott volna szándékában, tehát a társadalmi tulajdont károsító csalás sem való­sult meg. Az ügyészség ezeket és a módosított 288. sz. büntető kollégiumi határozatban kifejtett irányelveket figyelmen kívül hagyta. Még nagyobb hibát követett el azzal, hogy lényegében azonos tényállás alapján vádat emelt. Egy másik városi ügyészség üzérkedés bűntette miatt emelt vádat a terhelt ellen, mert az 1960 Ft-ért meg­vásárolt 109 kg-os sertést lakásán levágta, 15 kg húst az eladónak visszaadott, 12 kg-ot pedig 26 Ft kg-os áron értékesített. A járásbíróság a vádlott bűnösségét meg is állapította. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatában a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, s a vádlot­tat bűncselekmény hiányában felmentette. Megállapí­totta, hogy a vádlott tevékenysége nélkülözi a spekulá­ciós jelleget. A terhelt ugyanis a sertés zsírját teljes egészében magának tartotta meg, a hús jelentékeny ré­szét visszaadta az eladónak. Az eladott 12 kg hús kilón­kénti 26 Ft-os ára is arra mutat, hogy a terhelt a ser­tést nem eladásra, hanem saját céljára vásárolta. Az ismertetett jogesetek arra hívák fel a figyelmet, hogy a bűntett gyanújára utaló magatartásokat az el­követő alanyi oldaláról, nem utolsósorban a bűnösség szempontjából is gondosan meg kell vizsgálni, s annak megállapításánál, hogy a magatartás a bűntettet meg­valósította-e, valamennyi tényállási elemet tüzetesen kell értékelni. 305 1964. (I K 7.) I M IN/2, számú közlemény az Országos Takarékpénztár értesítése építési kölcsönnel (vételár-hátralék) terhelt ingatlan tulajdonjogának az örökös javára történő bejegyzéséről A telekkönyvi hatóságok a hosszúlejáratú építési köl­csönnel (vételár-hátralékkal) terhelt ingatlan tulajdono­sának elhalálozása esetében az örökös tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzésérő] nem értesítik az Országos Ta­karékpénztárt, mint jelzálogos hitelezőt. Az Országos Takarékpénztárnak, mint jelzálogos hite­lezőnek pedig érdeke fűződik ahhoz, hogy a tulajdonos­változásról tudomást szerezzen, mert meg kell állapodnia az örökössel a kölcsön visszafizetése, illetve a további törlesztés kérdésében. Ennek az érdeknek a biztosításara az említett jelzálogjogok bejegyzésével egyidejű" el­idegenítési és terhelési tilalmat is bejegyeznek a telek­könyvbe az Országos Takarékpénztár javára. Az elmondottakból következik, hogy az Országos Ta­karékpénztárt a 2/1961. (XII. 25.) IM számú rendelet 97. §-ában említett érdekeltnek kell tekinteni és így az örökös tulajdonjogának bejegyzését elrendelő telekkönyvi végzést az Országos Takarékpénztár területileg illetékes fiókja részére is kézbesíteni kell. Igazságügyminisztérium A szakszervezeti munkavédelmi felügyelet tagjainak igazolványairól A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1963. évi 34. számú törvényerejű rendelete, a Magyar For­radalmi Munkás-Paraszt Kormány 39,1963. (XII. 26.) számú rendelete, a Szakszervezetek Országos Tanácsának 2/1963. (XII. 26.) SZOT számú sza­bályzata a dolgozók egészsége és testi épsége vé­delmével kapcsolatos kérdésekről, valamint a SZOT Elnöksége 1964. február 29-i határozata alapján, a Szakszervezetek Országos Tanácsának Munkavédelmi Osztálya a munkavédelmi fel­ügyelet tagjait fényképes igazolvánnyal látja el, illetve a korábban kiadott igazolványokat kicse­réli az alábbiak szerint: 1. A munkavédelmi főfelügyelők, felügyelők igazolványai 1964. évi augusztus hó 1. napjáig bezárólag már kicserélésre kerültek. A SZOT Mun­kavédelmi Osztálya hitelesítette aláírásával és bé­lyegzőjével. Az új főfelügyelői és felügyelői igazolványok tartalmazzák a főfelügyelő, illetve a felügyelő adatait, valamint — rövidített formában — eljá­rási és bírságolási jogaikat. 2. A szakszervezeti központok és területi szer­vek társadalmi munkavédelmi felügyelőinek iga­zolványai 1964. évi október hó 1. napjáig kerül­nek kicserélésre. A szakszervezeti központok a központ társa­dalmi munkavédelmi felügyelőinek; az SZBT-k és SZMT-k a szakmaközi bizottságok, a budapesti, illetve a megyebizottságok társadalmi munkavé­delmi felügyelőinek igazolványait érvényesítik félévenként. 3. A szakszervezeti bizottságok (egyes műhely­bizottságok) társadalmi munkavédelmi felügyelői 1964. évi október hó 1. napjáig lesznek ellátva új igazolvánnyal. Az igazolványt a szakszervezeti bizottság — visszavonásig — adja ki. SZOT Munkavédelmi Osztály

Next

/
Thumbnails
Contents