Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 42. szám

534 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 42. szám. alapja és mértéke szerint azok között, akik csak a háztulajdon alapján, vagy pedig egyéb — nem háztulajdonból eredő — jövedelmük után fizetnek községfejlesztési hozzájárulást. A háztulajdon és az egyéb jövedelem alapján fizetendő községfejlesztési hozzájárulás egymást kizárja. [116/1962. (P. K. 7.) PM. számú utasítás 4. §-ának (1) bekezdése]. A községfejlesztési hozzájárulás általában az együttesen kezelt adók között szerepel, tehát a községfejlesztési hozzájárulást az egyéb adókkal együtt vetik KÍ és hajtják be (kivéve, ha az általános jövedelemadót levonás útján szedik be és ezzel együtt kerül levonásra a községfejlesztési hozzájárulás is). Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a községfejlesztési hozzájárulás olyan személyt vagy személyeket terhel, akik csak házadót fizetnek. Ilyenkor a községfejlesztési hozzájárulás a házadóval együtt kerül kivetésre és befizetésre. Ha a házingatlannak több tulajdonosa van, a házadót a 6/1963. (IV. 5.) P. M. számú rendelet 32. §-ának (2) bekezdése értelmében a tulajdonostársak terhére egyetemleges fizetési kötelezettség mellett kell kivetni. Ennek a rendelkezésnek az adóügyi igazgatás szempontjából az lenne a következménye, hogy a házadóval együtt kivetett községfejlesztési hozzájárulás is valamennyi tulajdonostársat egyetemlegesen terheli, holott a községfejlesztési hozzájárulásról szóló jogszabályok egyetemleges fizetési kötelezettséget nem állapítanak meg. A pénzügyi szakigazgatási szervek korábban azt a gyakorlatot folytatták, hogy a tulajdonostársakra egyetemleges fizetési kötelezettség mellett vetették ki a községfejlesztási hozzájárulást is úgy, mint a házadót. Előfordult, hogy a bíróság ilyen esetben a tulajdonostársat mentesítette a háztulajdon után járó községfejlesztési hozzájárulás megfizetése alól, mert ez a tulajdonostárs egyéb, nem a házingatlanból származó iövedelme után már fizetett községfejlesztési hozzájárulást. Az eljárás egyöntetűsége érdekében a Legfőbb Ügyészség kezdeményezésére a Pénzügyminisztérium az 58.060/ 1963. IX. főo. számú utasításával akként rendelkezett, hogy ha a közös ház tulajdonosai közül valamelyiknek más jövedelemforrásból származó jövedelemadója után községfejlesztési hozzájárulás kivetésére került sor, a házadóból őt terhelő hányad után a községfejlesztési hozzájárulás alól mentesíteni kell. A háztulajdon után a községfejlesztési hozzájárulást tehát csak azoknak a tulajdonostársaknak a terhére kell kivetni, akiknek más jövedelemforrásból származó jövedelemadó kivetésük nincsen. (A Pénzügyminisztériummal egyetértésben történt állásfoglalás.) Telek igénybevétele közületi szerv elhelyezése céljából. A közületi szervek elhelyezéséről szóló 47/1960. (X. 20.) Korm. számú rendelet 18. §-a értelmében közületi szerv által használt helyiségnek (teleknek) tekintendő minden olyan helyiség (telek), melyet közületi szerv rendeltetésszerű működése céljára kiutalás alapján használ. Sem e rendelkezés, sem a hivatkozott jogszabály egyéb rendelkezései nem határozzák azonban meg a telek pontos fogalmát, s nem állapítják meg, hogy közületi szerv elhelyezése céljából milyen telket lehet igénybe venni. A 12.070/1951. (IX. 7.) OT sz. rendelet 10. §-ának (3) bekezdése kimondotta, hogy a közületi szervek elhelyezése szempontjából „telek a község (város) belterületén fekvő be nem épített terület". Figyelemmel azonban arra, hogy az utóbbi rendeletet a 471960. (X. 20.) Korm. sz. rendelet hatályon kívül helyezte, a gyakorlati jogalkalmazás során tisztázatlan elvi kérdésként merült fel, vajon a hatályban levő jogszabály alkalmazása szempontjából mit kell teleknek tekinteni. A közületi szervek igényeinek elbírálásánál e kérdés leggyakrabban olyan formában jelentkezett, hogy igénybe lehet-e venni a beépített telek egy részét (pl. a lakóházi oz tartozó kertet), illetőleg a gyümölcsfákkal vagy egyéb növényekkel betelepített telket I- -,;leti szerv elhely°zése céljából. A fenti kérdések eldöntésénél a jogszabály tételes rendelkezésein túlmenően, figyelembe kell venni a jogszabályalkotó célkitűzéseit és a jogalkalmazás jogpolitikai elveit is. a) A jogalkotó az egyéni és társadalmi érdekek összhangját kívánta biztosítani, amikor kimondotta, hogy „magánszemély tulajdonát képező telket e rendelet hatálybalépése után csak ideiglenes jelleggel lehet kiutalni azzal, hogy amennyiben a tulajdonos építési szándékát az elhelyező hatóság előtt hitelt érdemlően igazolja, a használó közületi szerv tartozik azt minden kártalanítás nélkül visszaadni". E rendelkezésből egyértelműen következtetni lehet a jogszabályalkotó céljára. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a lakóházhoz tartozó udvarnak vagy kertnek a szomszéd telken működő v .gy egyéb közületi szerv részére történő igénybevétele esetén az igénybevétel „ideiglenes" jellege teljesen formális lenne. Semmiképpen sem várható el az érdekelt állampolgártól, hogy a kert vagy udvar rendeltetésszerű használatának visszaszerzése érdekében meglevő családi háza mellé az igénybe vett területen újabb házat építsen. Ily módon tehát a gyakorlatilag végleges jellegű „ideiglenes" igénybevétel az állampolgár jogos érdekeinek olyan nagyfokú sérelmével járna, ami ellentétben állana a hivatkozott jogszabályi rendelkezés helyes értelmével. Ezért az a jogszabályértelmezés felel meg a törvényességnek, hogy a helyben szokásos házhely nagyságot meg nem haladó alapterületű, íllindó jellegű építménnyel (lakóházzal) beépített, magánszemély tulajdonában álló telek egy részét közületi szerv elhelyezése céljára igénybe venni nem lehet. E korlátozás természetesen csak az önálló igénybevételre vonatkozik. Nincs akadálya annak, hogy pl. a lakóház mellett épült műhelyhelyiség kiutalása esetén az elhelyező hatóság a közületi szervet az udvar megfelelő részének használatára feljogosítsa. Ugyancsak nem törvénysértő az sem, ha az elhelyező hatóság a beépített teleknek a helybe.] szokásos házhely nagyságát meghaladó részét közületi célra igénybe veszi. A helyben szokásos házhely nagyságára vonatkozólag a járási (járási jogú városi, városi, fővárosi kerületi) tanács vb. építésügyi szakigazgatási szervének szakvéleménye az irányadó. A gyakorlatban előfordulhat olyan eset, hogy valamely közületi szervnek a fenti korlátozás ellenére szüksége van a szomszédos, személyi tulajdonban álló, beépített telek egy részére. Ilyenkor a szükséges területet — amennyiben annak törvényes lehetősége fennáll — kisajátítás útján, illetőleg adásvétel útján [27 1962. (VII. 14.) Korm. sz. rendelettel módosított 2/1959. (I. 3.) Korm. sz. rendelet] kell megszerezni. Ha az említett terület használatára csak ideiglenes jelleggel, építési, bontási vagy átalakítási munkálatok elvégzéséhez van szükség, a használatra a Ptk. 102. §-ának (2) bekezdése az irányadó. így tehát az érdekelt állampolgárral való megegyezés hiányában a közületi szervnek a bíróságtól kell kérnie: kötelezze a szomszédos telektulajdonost a fenti munkálatoknak — kártalanítás ellenében való — tűrésére. b) A 47/1960. (IX. 20.) Korm. sz. rendelet 13. §-ának (1) bekezdése értelmében az elhelyező hatóság közületi elhelyezési ügyekben a .lépgaziasági érdekek figyelembevételével köteles meghozni határozatát. Bár az állandó jellegű építménnyel be nem épített telkek igénybevétele tekintetében a hivatkozott rendelet az a) pontban kifejtetteken túlmenő korlátozást nem állapít meg, általában a népgazdasági érdekekkel ellentétes lenne a belterületen levő. beépítetlen, de gyümölcsfával vagy szőlővel betelepített teleknek közületi szerv elhelyezése céljára történő igénybevétele. Ezt az álláspontod támasztja alá a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló 1961. évi VI. tv. végrehajtása tárgyában kiadott 7/1962. (III. 13.) Korm. sz. rendelet l. §-ának (2) bekezdése is, amely kimondja, hogy a mezőgazdasági rendeltetésű földnek nem tekinthető, de mezőgazdasági művelés alatt álló területeken a más cél megvalósításáig mezőgazdasági művelést kell folytatni, feltéve, hogy ez a rendeltetésszerű használat érdekeit nem sérti.