Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 36. szám

36. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 399 az esetben éled fel, ha a: 1958. évi 40. számú tvr. rendelkezései szerint rokkantnak tekintendő; ez esetben nyugdíjának újbóli megállapítására egyebekben azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amelyek alapján nyugellátását első ízben megállapították. Ha a rokkantsági nyugdíjra való jogosultságot az SZTK korábban az 1954. évi 28. számú tvr. alapján állapította meg, a rokkantsági nyugdíj újbóli megállapításánál a 69/1954. (XI. 2.) M. T. számú rendelet 45. §-a (1) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni, amely szerint az ellátást az igénybejelentés napjától visszamenőleg legfeljebb 3 hónapra lehet folyósítani, legkorábban azonban annak a hónapnak első napjától k zdődően, amelyben az igényjogosultság feltételei beállottak. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. IV. 20.814/1963. sz. törvényességi határozata alapján.) A Pp. 111. §-ában megjelölt okokból a törvényességi óvás emelése folytán meginduló törvényességi eljárás is félbeszakadhat. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja fenti kérdésben a következő: A törvényességi óvásnak — mint a polgári eljárás sajátos intézményének - az elsődleges célja a szocialista törvényesság biztosítása. Ezt az intézményt a Pp. XIV. fejezete szabályozza, amelyben foglalt rendelkezések az intézmény sajátosságának megfelelően tartalmazzák a törvényességi óvás céljának elérését biztosítani hivatott szabályokat. A Pp. XIV. fejezete nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint az itt sem szabályozott kérdésekben a polgári peres eljárás általános szabályait kell alkalmazni. Ilyen rendelkezés hiánya nyilvánvalóan a törvényességi óvás intézményének sajátos jellegével függ össze. Ebből azonban nem vonható le olyan következtetés, hogy a polgári peres eljárásra vonatkozó általános szabályok alkalmazása a törvényességi eljárásban — minden vonatkozásban — teljesen kizárt. Megfelelően alkalmazni kell azokat az általános eljárási szabályokat, amelyeknek az alkalmazása nélkül az intézmény kellően nem funkcionálhatna, a törvényességi óvása célját nem tudná betölteni. A Pp. 273. §-ának (2) bekezdése értelmében olyan esetben, amikor a törvényességi óvás folytán hozott határozat hatálya a felekre is kiterjed, az ügy ülésre kitűzéséről — az óvás másolatának a közlése mellett — a feleket is értesíteni kell. Az értesítésben közölni kell, hogy a felek a törvényességi óvásra írásban észrevételeket tehetnek, s az ülésen a per anyagának előadása után felszólalhatnak. Ez a rendelkezés tehát garanciális jellegű, az ebben biztosított jogok gyakorlását a felek részére biztosítani kell. Nem lehet a feleket elzárni attól, hogy az említett módon befolyást .T-a orolhassanak a törvényességi eljárásra, illetőleg az annak eredményeként hozandó határozatra. Ebből pedig az következik, hogy ha valame* lyik fél időközben meghalt, a jogutódot kell olyan helyzetbe hozni, hogy az említett jogokat gyakorolhassa, minthogy a hozandó törvényes: H: határozat most már az ő" jogviszonyát fogja rendezni. A Pp. 273. §-ának (2) bekezdésében foglalt garanciális jellegű endelkezésnek a törvényességi eljárás minden szakaszában érvényesülnie kell. Mindezt a Pp. 111. §-ának (1) bekezdésében foglalt az a rendelkezés biztosítja, amely szerint abban az esetbeni ha valamelyik fél meghal, az eljárás a jogutód perbelépéséig, illetőleg perbevonásáig (61—62. §) félbeszakad. Ennek a rendelkezésnek a törvényességi eljárásban való alkalmazását tehát a Pp. 273. §-ának (2) bekezdésében a, felek részére biztosított -igok gyakorlásának lehetővé tétele teszi szükségessé. (1964. El. II. D. 25/6. számú kollégiumi jegyzőkönyv^ Büntető jog A polgári jogi igényne a büntető eljárásban való érvényesítése esetén illeték lerovása. Adott eset kapcsán felmerült az a kérdés, hogy a polgári jogi igénynek a büntető eljáráskan való érvényesítése esetén mikor kell az 'lletéket leróni. Büntető eljárásjogunk :.fm tartalmaz rendelkezést a polgári jogi igény büntető perbeli elbírálása kapcsán az illetékfizetési kötelezettségről. Amennyiben azonban a büntető perhez, a magánfél kártérítési igénye miatt adhéziós eljárás is kapcsolódik, polgári eljárásjogi szabályok alkalmazására is szükségszerűen sor kerül. Ilyen esetben tehát, bár elsődlegesen a Be. szabályai érvényesülnek, kisegítőleg a Pp. szabályait kell alkalmazni. A Pp. 95. §-ának értelme és a hozzáfűzött indokolás szerint az illetéket, az eljárást indító beadványon kell leróni. Ha a fél az illetéket nem rója le, a bíróság nem járhat el és nem hozhat határozatot. Az Igazságügyminisztériumnak a költség- -?s illetékmentességről szóló 2/1958. I. M. és 3/1961. I. M. számú rendeletei egységes szerkezetbe foglalt szövegéhez az Igazságügyi Közlöny 1962. évi 7. számában fűzött hivatalos magyarázata szerint a polgári jogi igénynek a büntető eljárás keretében történő érvényesítése esetén a magánfél az igény bejelentésekor köteles az illetéket leróni. Az Igazságügyminisztériumnak ez az álláspontja egybevetve a Be. szövegével — helyes értelmezés mellett — akkor tekinthető irányadónak, ha a büntető ügy már perszakba lépett. Nem vonatkozik viszont arra az esetre, amikor a sértett a nyomozó hatóságnál tett feljelentése alkalmával jelenti be polgári jogi igényét, minthogy a feljelentés megtételekor még nem állapítható meg, hogy a nyomozás