Tanácsok közlönye, 1962 (10. évfolyam, 1-90. szám)

1962 / 59. szám

686 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 59. szám. e) ha az épület bármelyik tanács végrehajtó bizottságának kezelésében van és értéke a 250.000 Ft-ot meghaladja, a területileg illetékes megyei (megyei jogú városi, fővárosi) tanács végrehajtó bizottságának javaslatára a pénzügyminiszter. Ezeket az engedélyeket az építésügyi és más érdekelt hatóságoknak külön jogszabályokban előírt engedélyén felül kell megszerezni. (2) Az épület lebontásának engedélyezésére irányuló kérelmet az épületet kezelő szervnek az (1) bekezdés szerint engedélyezésre (javaslattételre) jogosult szervhez kell benyújtania. A kérelemhez csatolnia kell az ingatlan telekkönyvi szemléjét és az épületre vonatkozó műleírást. A kérelemben jelezni kell a bontási anyagok felhasználásának módját is. (3) Az épületbontás engedélyezésére jogosult szerv az épületbontásra vonatkozó döntéséről határozatot hoz. A határozatban meg kell jelölni a bontási anyagok felhasználásának módját is. A bontási anyagok hasznosítása tekintetében a leggazdaságosabb felhasználásra kell törekedni. Az épületbontásból kikerülő anyagokat elsősorban állami szervek, ilyenek hiányában társadalmi szervek részére lehet közvetlenül hasznosítani. Ha a bontási anyagokat az épületet kezelő szerv ily módon hasznosítani nem tudja, azokat a 64/1955. (PK 20.) PM számú utasítás előírásai szerint kell értékesíteni. 3. §. (1) Az épület lebontását az építésügyi hatóság előírásai 6zerint kell elvégezni. A bontásból kikerülő anyagokat az épületet kezelő szerv számvitelére vonatkozó előírásoknak megfelelően kell nyilvántartásba venni és felhasználásukig, illetve értékesítésükig azokat gondosan meg kell őrizni. Az épületet kezelő szerv a számviteli nyilvántartásokba való felvételről a bontást engedélyező szervet a bontási munkálatok befejezésétől számított 8 napon belül írásban tájékoztatni tartozik. A nyilvántartásba vett anyagokból csak anyagutalvány ellenében szabad anyagkiadást teljesíteni. (2) A bontási anyagok felhasználása (elidegenítése) csak megfelelő ártérítés ellenében és kizárólag csak az engedélyező határozatban megjelölt célra történhet. (3) A bontási anyagok felértékelését — tanácsi költségvetési szervek esetében — közvetlenül a bontási munkák befejezése után a járási [járási jogú városi, megyei jogú városi (fővárosi) kerületi] tanács végrehajtó bizottságának pénzügyi és építésügyi szakigazgatási szerve közösen és egyetértőleg köteles elvégezni. Központi költségvetési szervek esetében a bontási anyagok felértékeléséről — a pénzügyi és műszaki szempontok érvényesülésének biztosítása mellett — a bontást engedélysző szerv tartozik rendelkezni. A bontási anyagok összértékét az árhatóság által kiadott, érvényben levő árjegyzék árai alapján kell megállapítani. (4) Az épületbontással járó költségek csak az építőIpari munkákra érvényes rendelkezések szerint számíthatók fel. A bontási munkálatok költségét a lebontásra kerülő épület értékének megállapításánál nem szabad figyelembe venni. (5) Az épületbontással járó költségeket központi költségvetési szervek esetében az épületet kezelő szerv költségvetése terhére, tanácsi költségvetési szervek esetében az épületet kezelő tanács költségvetése terhére kell fedezni. A bontási anyag értékesítéséből származó bevételt a központi költségvetési szerv felügyeletét ellátó miniszter által megjelölt költségvetési bevételi számlára kell befizetni; tanácsi szerveknél a bevétel az épületet kezelő tanács költségvetését illeti meg. 4. §. (1) Olyan esetben, amikor az 1. § (1) bekezdésében meghatározott épület lebontására beruházás megvalósítása kapcsán kerül sor, a bontás végrehajtása és elszámolása tekintetében a beruházások lebonyolítására vonatkozó szabályok szerint kell eljárni. (2) Ka az épület lebontása után a földingatlan más állami vagy társadalmi szerv használatába kerül, a kezelői jogosultság átadására, illetve átvételére irányuló intézkedéseket a lebontott épületet kezelő szerv és a földingatlant használó szerv együttesen köteles megtenni. 5. §. Ez az utasítás 1962. szeptember 5. napján lépett hatályba. Ezzel egyidejűleg a 6.231—8/1951. (IV. 24.) PM számú rendelet 11. §-a hatályát veszti. Nyers Rezső s. k., pénzügyminiszter A belkereskedelmi miniszter 94/1962. (K É 29.) Bk M számú utasítása az árukölcsönakcióba bevont áruk jegyzékének módosításáról Az 1/1958. (IX. 3.) PM-BkM számú utasítás alapján az árukölcsönakcióba árusítható áruk jegyzékét az alábbi cikkekkel kibővítem: Olajtüzelésű fürdőszobakályha (komplett) Olajtüzelésű fürdőszobakályha alsó része Pianinó Tangóharmonika (1000,— Ft fogyasztói ár felett). Tausz János s. k., belkereskedelmi miniszter Az élelmezésügyi miniszter 153/1962. (Élip É 34.) Élm M számú utasítása az 1963. évi termésű kenyérgabonára kötendő terményértékesítési szerződések feltételeinek megállapításáról 1. Kenyérgabona értékesítési szerződést az 1963. évi termésű búza és rozs várható termésfeleslegeire lehet kötni. 2. A kenyérgabona értékesítési szerződéseket a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok és „megfelelő termelési adottságokkal, illetőleg vetésterülettel rendelkező termelőszövetkezeti tagok, valamint egyénileg gazdálkodó termelők a megyei malomipari és terményforgalmi vállalatokkal köthetik meg. 3. A kenyérgabona értékesítési szerződésben lekötött mennyiség után alapárként a jelenleg érvényes helyi alapárakat kell a szerződésben kikötni. Az értékesítési szerződés egyéb feltételeit a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre és bankhitel igénybevételére jogosult termelőszövetkezeti csoportokra az utasítás 1. számú melléklete^ a bankhitel igénybevételére nem jogosult termelőszövetkezeti csoportokra, háztáji gazdaságokra és egyéni termelőkre az utasítás 2. számú melléklete tartalmazza. 4. A szerződéskötéseket a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel a járási szervek által felülvizsgált termelési terv alapján azonnal meg kell kezdeni. A befejezés időpontjáról a Malomipari és Terményforgalmi Igazgatóság külön intézkedik.