Tanácsok közlönye, 1962 (10. évfolyam, 1-90. szám)

1962 / 58. szám

58. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 681 tartására sor került, egyébként azonban az előadók munkáját nem szervezte és az előadások tartásán túlmenően a munkaviszonnyal együttjáró széleskörű utasítási, rendelkezési jogkör az intézményt nem illette meg. A 49/1960 (XI. 10.) Korm. számú rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az önálló szellemi szabadfoglalkozásból származó jövedelem után általános jövedelemadót kell fizetni. E rendelet végrehajtása tárgyúban kiadott 3/1961. (II. 19.) P. M. számú rendelet 3. §-ának (1) bekezdése önálló szellemi foglalkozásnak minősíti — a végrehajtás tárgyában kiadott rendelet 14 §-a alapján — a munkaviszonyon kívül végzett előadói (oktatói) tevékenységet is. Az utóbb hivatkozott rendelei 14. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a munkaviszonyon kívülinek kell tekinteni — az ellenkező bizonyításáig — azt a tevékenységet, amely az érdekelt személy munkakönyvében, mint főfoglalkozás, vagy második állás, illetőleg mellékfoglalkozás bejegyezve nincs, vagy az abban bejegyzett munkakörtől eltér, vagy bár nem tér el, de ezt a tevékenységet az érdekelt személy nem a munkakönyvében bejegyzett munkáltatóval fennálló munkaviszonyából folyó kötelezettség alapján végzi. A kifejtettek szerint a konkrét ügyben az előadók és a perbenálló intézmény viszonyában a munkaviszony döntő ismérvei nem találhatók meg. Ezek szerint a társadalombiztosítási szerv által kibocsátott fizetési meghagyásnak jogszabályi alapja nem volt. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. IV. 20.444/1962./ 3. számú határozata alapján.) Gyermektartásdíj levonásának sorrendje több kötelezés esetén, ha a folyó és a hátralékos tartásdíjak összege a kötelezett keresetének 50%-át meghaladja. A Vht. 141. §-ának rendelkezései szerint a 139. § ugyanazon pontja alá eső több követelés esetén a levonás sorrendjét a levonás alapjául szolgáló okiratoknak a munkáltatóhoz való érkezésének sorrendje határozza meg. A gyakorlatban vita merült fel a gyermektartásdíj levonásával kapcsolatban olyan esetekben, ha a kötelezettet több különböző ítélet alapján terheli tartásdíj fizetési kötelezettség és a hátrálékos összegek figyelembevételével a levonás mértéke a kereset 50%-át meghaladja. Konkrét esetben a bíróság alperest két gyermeke után — akik közül az egyik házasságból, a másik házasságon kívül született — két különböző perben kötelezte tartásdíj fizetésére. A tartásdíj összegének megállapításánál alperes másodállásból származó jövedelmét is figyelembe vette. A bíróság a tartásdíjat mindkét ügyben alperes főfoglalkozásból eredő jövedelméből tiltotta le. A há'ralék törlesztésére havi 100. illetve 150 forintos részletet engedélyezett. A munkáltató beadvánnyal fordult a bírósághoz a tartásdíj levonása sorrendjének meghatározása iránt, mivel alperes házasságból született gyermeke javára korábban megállapított tartásdíj összege es a másik gyermek tartásdíjának felemelése iránt folyamatban levő perben hozott I. fokú ítéletben megállapított tartásdíj összege — a hátralék törlesztésére szolgáló részleteket is figyelembe véve — meghaladja alperes főfoglalkozásból származó jövedelmének 50%-át. A II. fokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a Vht. 141. §-ának rendelkezése alapján a 139. § ugyanazon pontja alá eső több követelés esetén a levonás sorrendjét a levonás alapjául szolgáló okiratoknak a munkáltatóhoz való érkezésének sorrendje határozza meg. A házasságon kívül született gyermek követelése korábban keletkezett és korábban tiltották le a munkáltatónál, ezért elsősorban ennek teljes követelése nyer kielégítést a hátralék törlesztésére is kiterjedően. Csak ezt követően elégíthető ki az alperes feleségétől származó gyermekének tartásdíja. Az ítélet indokolásának eme része ellen emelt legfőbb ügyészi törvényességi óvásnak helytadó határozatában a Legfelsőbb Bíróság megállapította az ítélet indokolásának törvénysértő voltát. A Vht. 141. §-ának rendelkezésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy már e § is tartalmazza és a Vht. 187 §-ának i2) bekezdéséből is következik, hogy az érkezés sorrendje csak akkor irányadó, ha a bíróság határozata a követelések kielégítésének egymásközötti sorrendjét, illetve arányát másképpen nem állapítja meg. Elvi éllel mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy a evonás sorrendjének meghaiározásáná] a bíróságnak a gyermektartásdíj rendeltetését és célját kell figyelembe vennie. A gyermektartásdíj fizetésének elsődleges célja, hogy folyamatosan biztosítsa a gyermek létfenntartását, szükségleteinek kielégítését. A folyó tartásdíj levonásával a gyermek tartása biztosítható, a hátralék levonása nem történhet a másik gyermek folyó tartásdíjának rovására, mert az ilyen gyakorlat veszélyeztetheti a másik gyermek tartását A bíróságnak a Vht. hivatkozott rendelkezése alapján módjában áll és a gyermektartásdíj megállapításánál kötelessége is a követelések arányos kielégítését biztosítani. A bíróságnak elsősorban a folyó tar.ásdíjak levonását kell elrendelnie és a hátralék csak a kötelezett jövedelméből fennmaradó rész erejéig vonható le. (Legfelsőbb Bíróság P. törv. III. 20.581/1962. számú határozatából.) Megjegyzendő, hogy az 1957. évi 56. számú tvr. nem tesz különbséget fő_ és mellékfoglalkozás, illetve másodállás között, ezért a bíróság akkor jár el helyesen ha a fentiekhez hasonló eselben a közvetlen felhívás (letiltác) kiadásakor megfelelően figyelemmel van a másodállásra (mellékfoglalkozásra is). A Legfelsőbb Bíróság azért szorítkozott csupán a törvénysértés megállapítására, mert alperes a hátrálékos tartozását időközben kiegyenlítette. A Magyar Nemzeti Beink és a Magyar Beruházási Bank 18/1962. MNB számú együttes körlevele Az állami vállalatok és egyéb állami gazdálkodó szervek egyszámlájáról, a költségvetési szervek és a társadalmi szervezetek gazdálkodási számlájáról finanszírozott állami beruházásokkal és felújításokkal, valamint a beruházásnak és felújításnak nem minősülő tervezési, építőipari és technológiai szerelési munkákkal kapcsolatos pénzforgalom lebonyolítása A beruházások és felújítások rendjéről szóló 45/1931. (XII. 9.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: R.) és az ennek végrehajtásáról szóló 1/1961. (XII. 9.) OT— PM—ÉM számú rendelet (a továbbiakban: Vhr.) hatálya kiterjed az állami vállalatok és egyéb állami gazdálkodó szervek (a továbbiakban együtt: vállalat^ egyszámlájáról, az állami költségvetési szervek és társadalmi szervezetek (a továbbiakban együtt: költségvetési szerv) gazdálkodási számlájáról finanszírozott beruházások és felújítások, valamint a beruházásnak és felújításnak nem minősülő tervezési, építőipari és technológiai szerelési munkák elszámolására is. Az ezzel kapcsolatos pénzforgalom — az R. és a Vhr. rendelkezésein túlmenő — részletes lebonyolítási szabályait a pénzforgalom egységes, bankszerű és zavartalan lebonyolítása érdekében a következőkben foglaljuk össze. A körlevél rendelkezései a költségvetési szervek beruházásai közül a Vhr. 234. §-ának (1) bekezdésében felsoroltakra vonatkoznak. Nem vonatkoznak a körlevél rendelkezései a saját vállalkozásban végzett beruházásokkal és felújításokkal kapcsolatos pénzforgalomra.