Tanácsok közlönye, 1962 (10. évfolyam, 1-90. szám)

1962 / 49. szám

594 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 49. szám. 3. §. (1) Kény szerel vonó-kezelés alkalmazására a tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve mellett alakított orvosi bizottság (a továbbiakban: orvosi bizottság) tesz javaslatot. (2) Orvosi bizottságot a fővárosi kerületekben, a megyei jogú és megyeszékhely-városokban, valamint az egészségügyi miniszter által meghatározott járásokban és más városokban kell felállítani. Az orvosi bizottság elnökét az egészségügyi szakigazgatási szerv vezetője jelöli ki. (3) Az orvosi bizottságnál a javaslat előterjesztését az érintett személy házastársa vagy tartásra jogosult hozzátartozója, a rendőrség vagy más államigazgatási szerv, továbbá a szakszervezetek, a Magyar kommunista Ifjúsági Szövetség és a Magyar Nők Országos Tanácsának szervei kezdeményezhetik. (4) Az érintett személyt a kényszerelvonó-kezelés alkalmazására irányuló javaslat előtt egészségügyi szempontból meg kell vizsgálni; őt az orvosi bizottság elnöke a vizsgálat céljából kötelezheti, hogy a megjelölt időben és helyen az orvosi bizottság előtt jelenjék meg. Az idézett személy az idézésnek elővezetés terhe mellett köteles eleget tenni. (5) Az orvosi bizottság a javaslatát a tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi szakigazgatási szervének küldi meg. (6) Az orvosi bizottság a működéséről évenként beszámol a tanács végrehajtó bizottságának. 4. §. (1) A kény szer el vonó-kezelés alkalmazására irányuló javaslat felől — annak benyújtásától számított nyolc napon belül — az érintett személy lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes járási (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve határoz. (2) A kényszerelvonó-kezelés a gyógykezeléshez szükséges ideig tart; a gyógykezelés munkaidőn kívül történik. (3) A kényszerelvonó-kezelést a betegségi biztosítási szolgáltatásokra jogosult személyek esetében betegség miatt szükséges gyógykezelésnek kell tekinteni. A biztosítási szolgáltatásokra nem jogosult személyek a rendelőintézeti kényszerelvonó-kezelést ingyenesen kapják, útiköltség megtérítésben azonban nem részesülnek. 5. §. (1) A kényszerelvonó-kezelés tartama alatt a kötelezett személy a kezelőorvosnak a gyógykezeléssel kapcsolatos előírásait köteles megtartani és az általa kijelölt időpontokban a rendelőintézetben gyógykezelés végett megjelenni. (2) A kötelezett személy — lakóhelyének megváltoztatása esetén — az új lakóhelye szerint illetékes egészségügyi szakigazgatási szervnél köteles haladéktalanul jelentkezni és az egészségügyi szakigazgatási szerv által megjelölt helyen és időpontban tartozik kény szerel vonó-kezelésen megjelenni. A gyermek tartásának biztosítása 6. §. A bíróság elrendelheti, hogy az olyan személy részére, aki iszákos életmódja következtében nem tesz eleget gyermekével szemben fennálló tartási kötelezettségének, gyermeke tartásának biztosítása érdekében az egyéb címen levont összegek után fennmaradó munkabérének (járandóságának) legfeljebb ötven százalékát a házastárs vagy a gyermek gondozója kezéhez fizessék ki. 7. §. (1) A 6. § szerinti intézkedés felől az ügyész indítványa alapján az érdekelt személy lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes járásbíróság (városi, városi kerületi bíróság) nemperes eljü rásban — népi ülnökök közreműködésével — határoz. (2) Az ügyészi indítvány előterjesztését az érdekelt házastársa vagy tartásra jogosult hozzátartozója, államigazgatási szerv, továbbá a szakszervezetek, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Magyar Nők Országos Tanácsának szervei is kezdeményezhetik. (3) A bíróság az indítványt — annak előterjesztésétől számított — nyolc napon belül tárgyalja. A tárgyalás időpontjáról az ügyészt értesíteni kell. (4) A tárgyaláson meg kell hallgatni az érdekeltet és az eljárást kezdeményező társadalmi szervezet (államigazgatási szerv) képviselőjét. A bíróság tanúként hallgatja ki az érdekelt házastársát, illetőleg tartásra jogosult hozzátartozóját. Az érdekelt házastársa, illetőleg tartásra jogosult hozzátartozója a tanúvallomást nem tagadhatja meg. A bíróság tanúként más személyt is kihallgathat. 8. §. (1) Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, a munkabért (járandóságot) folyósító szervet felhívja, hogy — a végzés jogerőre emelkedésének bevárása nélkül — az érdekelt személy munkabéréből (járandóságából) a végzésben feltüntetett összeget vonja le és a megjelölt személynek fizesse ki. (2) A bíróság az (1) bekezdés szerinti határozatát az érdekelt személy kérelmére vagy az ügyész indítványa alapján bármikor megváltoztathatja. A bíróság eljárására ebben az esetben az előző rendelkezések megfelelően irányadók,