Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)

1961 / 2. szám

2. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 19 Vegyes rendelkezések A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG ÁLLÁSFOGLALÁSA. Szabálysértéssel kapcsolatos kérdések. Nem tekinthető az 1958. évi 9. számú tvr. 27. §-a (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott, az ipar gyakerlására vonatkozó jogszabályokba ütköző szabálysértésnek, ha a férjes, elvált, vagy özvegy nő kisiparosi minőségében cégtábláján saját leánykori családi és utónevét tünteti fel. Az 1958. évi 9. sz. tvr. (a továbbiakban: Tvr.) 20. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a kisiparos műhelyét (telephelyét) annak külső részén — a bajáratnál — cégtáblával köteles megjelölni. Ugyanezen §. (3) bekezdése szerint a cégtáblán „fel kell tüntetni a kisiparos családi és utónevét, valamint az általa gyakorolt ipart". A Tvr. 27. §-a tartalmazza az ipar gyakorlása körében elkövethető szabálysértések felsorolását. A 27. §. (1) bekezdésében a súlyosabb, a (2) bekezdésben az enyhébb súlyú szabálysértések felsorolása található.. A Tvr. 27. §-a (2) bekezdésének c) pontja szabálysértésnek minősíti a kisiparosnak azt az eljárását, hogy műhelyét (telephelyét) az előírt módon nem, vagy az előírástól eltérő módon jelöli meg. Ez a rendelkezés kifejezetten visszautal a tvr. 20. §-ának (2) és (3) bekezdésére. A Tvr. 12. §-a (2) bekezdésének b) pontja többek között úgy rendelkezik, hogy a- KIOSZ meghallgatása után vissza lehet vonni az iparjogosítványt attól a kisiparostól, akit „az ipar gyakorlására vonatkozó jogszabályok megsértése miatt" szabálysértésért két ízben jogerősen megbírságoltak. A Tvr. 20. §-ának (3) bekezdése a kisiparost csupán arra kötelezi, hogy cégtábláján „családi és utónevét" feltüntesse. Sem a tvr., sem az ennek végrehajtásáról szóló 2/1958. (V. 1.) Kip. M. számú rendelet idevonatkozó 37. §-a nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a női kisiparos férje családi és utónevének a cégtáblán való feltüntetésére is köteles. Ebből következik, hogy az a kisiparé?, aki saját, leánykori családi és utónevét tünteti fel a cégtábláján, a tvr. 27. §-a (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott szabálysértést nem követi el, eljárása tehát a Tvr. 12. §-ának (2) bekezdése értelmében — ebből az okból — az iparjogosítvány megvonását sem eredményezheti. A Tvr. 27. §-a (2) bekezdésének c) pontjába ütköző szabálysértést a kisiparos csak akkor követi el, ha műhelyét az előírás ellenére cégtáblával egyáltalán nem jelöli meg, vagy ha ezen a valóságtól eltérően nem saját nevét tünteti fel, hanem idegen nevet használ, végül, ha saját nevére való minden utalás nélkül a kisiparban és a kereskedelemben szokványos, ún. fantázianevet alkalmaz. Mindezekben az esetekben ugyanis a kisiparos szándékos magatartása saját nevének elhallgatására, a hatóság és a vásárlóközönség bizonyosfokú megtévesztésére irányul. A kisiparos nő azonban akkor, amikor cégtábláján leánykori családi és utónevét tünteti fel, személyi körülményeire vonatkozóan a valóságnak megfelelő adatokat közli és így a Tvr. 20. §-ának (2) és (3) bekezdésében előírt* megjelölési kötelezettségét nem sérti meg. Gyakran előfordul az is, hogy az ilyen kisiparos képesítését még leánykorában szerzi és így iparjogosítványa is leánykori családi és utónevére szól. Teljesen indokolatlan volna tehát annak megkövetelése, hogy ilyen esetben a kisiparos a házasságkötését követően az érdekelt vevőközönség körében már ismertté vált nevét megváltoztassa, mert ez ránézve hátrányos anyagi következményekkel is jár. Pl. a női divatszakmában, a fodrásziparban évtizedek óta általánossá vált az a gyakorlat, hogy a kisiparos nő üzleti cégtábláján leánykori nevét használja és férjes voltára legfeljebb férje családi nevének kezdőbetűjével utal. A fent kifejtetteken túlmenően a kisiparos nőnek az a magatartása, hogy cégtábláján férje neve helyett saját leánykori családi és utónevét használja, a Tvr. 27. §-a (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott szabálysértést azért sem valósíthatja meg, mert ez az eljárás nem „az ipar gyakorlására vonatkozó jogszabályokat" sérti, márpedig az 1958. évi 9. sz. tvr.-ben meghatározott szabálysértések csak ebben a körben követhetők el. Alaptalanok tehát az ilyen tárgyú, rendszerint az iparügyi hatóságok által tett feljelentések, és törvénysértő egyes szabálysértési hatóságoknak az a gyakorlata, amely a kisiparost fent részletezett eljárásáért a Tvr. 27. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglalt szabálysértés címén megbírságolja; ugyanúgy törvénysértőek az iparügyi hatóságoknak azok a határozatai is, amelyek hasonló magatartás megismétlése esetén a kisiparost a Tvr. 12. §-ának (2) bekezdése alapján az iparjogosítvány megvonásával sújtják. (A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkársága Vb. Igazgatási Osztályával egyetértésben kialakított állásfoglalás.)