Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)

1961 / 50. szám

50. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 483 fehérfém ajtó- és ablakkilincsek és címek, aranytárgyak, MSZ iskolai füzet, MOM ébresztőórák. A 422—16 cikkcsoportba tartozó áruk eladási tilalma nem vonatkozik az Autókereskedelmi Vállalatra, amely e cikkeket közület részére értékhatár korlátozás nélkül értékesítheti. 2. sz. melléklet a S2/J961. (K. É. 26.) Bk. M. sz. utasításhoz. Hagyományos mezőgazdasági kisgépek és alkatrészei, elektromotorok, 0,135 kW-tól 2,2 kW-ig, vízellátó szivattyú, 20 l/perc teljesítmény és 8 m emelő magasságtól 50 l/perc és 40 m emelő magasság, szabadtengelyvégű és villanymotoros kivitelben, mezőgazdasági és ipari szeráru és láncféleség,. mezőgazdasági len-kenderáru, műtrágya, növényvédőszer és rézgálic, kertészüveg, hengerelt és húzott áru, szeg, kertészeti és gazdasági vetőmagvak. kertgazdasági cikkek, lópokróc, csavar, szegecs, lefolyócső, ereszcsatorna, valamint egyéb épületidom (könyök, hattyúnyak, csatornaszeglet, felülvilágító, stb.) A 2. sz. melléklet változatlan, arra az 59/1961. (K. É. 17.) Bk. M. sz. utasítás 9. §-a változatlanul irányadó. Vegyes rendelkezések A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG ÁLLÁSFOGLALÁSA Munkajog. A felelős dolgozó leltárhiány esetén munkabércnek 1 havi összegét meghaladó térítésre beleegyezésével sem kötelezhető. A kereskedelmi vállalatok és földművesszövetkezetek a dolgozók anyagi felelősségrevonása során nem egyszer törvénysértő gyakorlatot folytatnak, mivel a 98/1952. (X. 19.) M. T. sz. r., a 15/1956. (V. 30.) M. T. sz. r., az 58/ 1958. (XI. 13.) Korm. sz. r., valamint a SZÖVOSZ elnökének 46/1958. sz. utasításában foglalt rendelkezések ellenére a leltárhiányért felelős dolgozókat gyakran olyan*kor is egy havi munkabérüket meghaladó összeg megtérítésére kötelezik, amikor a jogszabályok erre törvényes lehetőséget nem biztosítanak. E törvénysértő megtérítésre kötelezésnek legtöbbször az a módja, hogy a vállalatok vezetői a 98/1952. (X. 19.) M. T. sz. r. 5. § (2) bekezdésében és az 58 /1958. (XI. 13.) Korm. sz. r. 5. §-ában foglaltak szerint kötelező határozathozatal helyett a dolgozókkal i,egyezséget" kötnek, vagy a dolgozók külön tesznek a törvényes mértéket meghaladó összegű megtérítés vállalására vonatkozó nyilatkozatot. Leltárhiány esetén a jogszabály kogens rendelkezése, részletesen felsorolt kivételektől eltekintve, az anyagi felelősség mértékét a dolgozók munkabérének legfeljebb egy havi összegében határozza meg, s egyben arra kötelezi az igazgatót, hogy a felelős dolgozókkal szemben a leltárhiány megállapítását követő naptól számított 30 nap alatt az anyagi felelősség mértékét közlő határozatot hozzon. A 30 napos közlési határidő elmulasztása esetén leltárhiány címén felelősség többé nem érvényesíthető. Az érdekelt dolgozó egy havi munkabérének összegét meghaladó mértékben megtérítésre csak az alábbi esetekben kötelezhető: a) A 98/1952. (X. 19.) M. T. sz. r. 4. § (2)—(3) bekezdése, 15/1956. (V. 30.) M. T. sz. r. 2. § (2)—(3) bekezdése értelmében akkor, ha a dolgozó az átvett anyagokat állandóan, közvetlen ellenőrzéssel, egyedül kezeli, de ilyenkor is csak az esetben, ha a dolgozó a teljes anyagi felelősséget -t munkaviszony megkezdésekor, vagy az anyagi felelősséggel járó munkakör elfoglalásakor írásban, szerződésileg elvállalta. b) Az 58/1958. (XI. 13.) Korm. sz. r. 4. és 5. §-a, valamint a 46/1958. sz. SZÖVOSZ elnöki utasítás a leltárhiányért fennálló felelősséget a fentiekhez lényegében hasonlóan szabályozza. A 19. pont felsorol néhány munkakört, amelyekben — a meghatározott feltételek fennállása esetén — az egyszemélyes egységeken kívül, ugyancsak a teljes anyagi felelősség érvényesülhet: gebines üzletek vezetői, ezek helyettesei, mozgóárusok, benzinkútkezelők stb. A fent kifejtettek alapján nyilvánvaló, hogy a 98/1952. (X. 19.) M. T. sz. r. 4. § (1) bekezdésében [15/1956. (V. 30.) M. T. sz. r. 2. § (1) bekezdés] és az 58/1958. (XI. 13.) Korm. sz. r. 4. § (1) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint a leltárhiányért fennálló anyagi felelősség a dolgozók munkabérének legfeljebb egy havi összegéig terjed, minden érdekeltre kötelező érvényű; a jogszabályokban pontosan meghatározott kivételektől eltekintve tehát ezt meghaladó összegű megtérítési kötelezettséggel a dolgozók sem határozat, sem egyezség vagy egyoldalú nyilatkozat alapián nem terhelhetők. (Munkaügyi Minisztériummal, SZOT-tal és SZÖVOSZszal egyetértésben kialakított állásfoglalás.) A vállalat csak akkor kezdheti meg a jogorvoslatra nyitva állá határidőn belül a kártérítés összegének a levonását a dolgozó munkabéréből, ha a dolgozó jogorvoslati jogáról kifejezetten lemondott. A munkaügyekben eljáró szervek (vállalatok, minisztériumok, intézmények stb.) gyakorlata nem egységes abban a kérdésben, hogy a kártérítést megállapító igazgatói intézkedés alapián a munkabérből való levonást mikor lehet megkezdeni. Az eltérő gyakorlat oka az, hogy egyes szervek a Munka Törvénykönyvének a kártérítés levonására vonatkozó szabályait, közelebbről a Mt. 123. §-ának (2) és (3) bekezdését egymástól elkülönítve értelmezik. Az Mt. 123. § (2) bekezdése szerint ugyanis a kártérítés összegének levonását legkorábban az értesítést követő bérfizetési napon lehet megkezdeni, az említett § (3) bekezdése viszont arra tér ki, hogy ha a dolgozó a váilalat igazgatóiának döntése ellen panasszal élt, a kártérítés összegét levonni csak az egyeztető bizottság jogerős döntése után lehet. A munkaügyekben eljáró szervek egy részének helytelen gyakorlata szerint a kártérítési kötelezettséget és a kártérítés összegét megállapító igazgatói határozat közlését követő első bérfizetési napon a levonás megkezdhető, ha a dolgozó addig nem fordult panasszal az egyeztető bizottsághoz. Más szervek szerint viszont a levonás akkor kezdhető meg, ha az értesítés közlése és a levonás megkezdése között 8 nap eltelik, hivatkozva arra, hogy a Munka Törvénykönyve legfeljebb 8 napi határidőt engedélyez olyan esetekben, amikor a panasz benyújtásának határidejét korlátozza. A fentebb említett gyakorlat azonban téves. Az igazgatói közlésnek a dolgozó részére, történt kézbesítésétől számított két hónap eltelte előtt levonásnak csak akkor van helye, ha a dolgozó a jogorvoslati jogáról kifejezetten lemond. (A későbbi viták elkerülése érdekében célszerű a dolgozótól írásbeli nyilatkozatot kérni, vagy arról feljegyzést készíteni és a dolgozóval aláiratni.) A Munka Törvénykönyve 123. § (2) bekezdésének a rendelkezése, amely szerint a kártérítés összegének a levonását legkorábban az értesítést követő bérfizetési napon lehet megkezdeni, kizárólag csak erre az esetre vonatkozik. Ha a dolgozó jogorvoslati jogáról nem mondott le, a levonást az értesítés közlésétől számított két hónap