Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)

1961 / 33. szám

33. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 379 foglalkoztatás alatt kapott munkabér figyelembevételével kell megállapítani. A bedolgozói foglalkoztatásból származó munkabér figyelembevételénél azonban a 3. § (2)—(3) bekezdésének rendelkezéseit ebben az esetben is megfelelően alkalmazni kell. (2) Ha az (1) bekezdésben megjelölt személy munkabérátlagának kiszámításánál figyelembe vehető idő az Rny. 31. §-ában meghatározott időtartam felét nem éri el, a munkabérátlagot az Rny. 32. §-a (2) bekezdésének rendelkezései szerint kell megállapítani. Ebben az esetben a munkabérátlag megállapítása szempontjából irányadó munkakörnek azt a munkakört kell tekinteni, amelyben az (1) bekezdésben megjelölt személy az Rny. 31. §ában meghatározott idő alatt nem bedolgozói foglalkoztatása során utoljára dolgozott. Ha ennek a munkakörnek a figyelembevétele nem megnyugtató, az Rny. 32. §-ának (3) bekezdése szerint kell a munkabérátlagot megállapítani. 6. §. A bedolgozói foglalkoztatás idejét a munkabérátlag számításnál az igénylő kérelmére figyelmen kívül kell hagyni, ha a) a bedolgozó az Rny. 31. §-ában meghatározott időtartam fele részét meghaladó időn át nem bedolgozói foglalkoztatásból származó munkabért kapott és b) legalább a résznyugdíjra jogosultsághoz szükséges szolgálati időt a bedolgozói foglalkoztatás idejének figyelmen kívül hagyásával is megszerezte. 7. §. (1) A munkabérátlagnak az Rny. 33. §-a szerinti megállapításánál a 3—6. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. (2) Az Rny. 34. §-ának alkalmazása során a bedolgozói munkakörben töltött idő szakképzettségnek megfelelő munkakörben töltött időnek nem számít. 8. §. A bedolgozói foglalkoztatás fennállása alatt előterjesztett igénybejelentés esetén az öregségi teljes vagy résznyugdíjat abban az esetben lehet megállapítani, ha a bedolgozónak az öregségi nyugdíj alapjául szolgáló munkabérátlaga és az igénybejelentést megelőző utolsó havi munkabére az 500 forintot nem haladja meg. i 9. §• (1) A bedolgozók részére a) az 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat az Rny. 116. §-a szerint, b) az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet1 alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat pedig az Rny. 118. §-a szerint fel kell emelni abban az esetben is, ha a nyugdíjaknak ilyen módon felemelt összege a havi 6Ö0 forintot meghaladja. (2) A bedolgozó özvegye és szülője részére a) az 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított özvegyi és szülői nyugdíjakat az "Rny. 122. §-a, illetőleg az Rny. 125. §-a szerint, b) az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított özvegyi és szülői nyugdíjakat pedig az Rny. 123. §-a, illetőleg az Rny. 125. §-a szerint fel kell emelni. 10. §. (1) Az 1951. évi 30. számú és az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet alapján öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban részesülő nyugdíjas bedolgozót az Rny. 120. §-a szerint járó felemelt összegű házastársi pótlék abban az esetben is megilleti, ha nyugdíját havi 220 forint összegű munkabérátlag figyelembevételével állapították meg. (2) Az 1951. évi 30. számú és az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított árvaellátásokat havi 175 forintra, illetőleg a szülőtlen árva részére járó árvaellátást havi 250 forintra az Rny. 124. §-a szerint abban az esetben is fel kell emelni, ha a megállapítás alapjául havi 220 forint bedolgozói munkabérátlag szolgált. y i U. §• Az üzemi balesetre vonatkozó rendelkezéseket a bedolgozókra és hátrahagyott hozzátartozóikra al* kalmazni nem lehet. 12. §. Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit azonban a jogerősen még el nem bírált ügyekben, a 9—10. § rendelkezéseit pedig az 1951. évi 30. számú és az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelete-alapján megállapított nyugellátások vonatkozásában visszamenőleg is alkalmazni kell, Kisházi Ödön s. k.f munkaügyi miniszter, 3 A törvényerejű rendelet a Tanácsok Közlönye 1954, ) évi 59. számában jelent meg.