Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)

1961 / 17. szám

17. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 191 fejezetének 7/a. pontja az elnök feladatkörébe tartozónak mondja a gépállomási és egyéb szerződések megkötését A tvr. 48. §-a (3) bekezdésének e) pontja értelmében kizárólag a közgyűlés hatáskörébe tartozik a döntés a jelentősebb szerződések megkötése vagy jóváhagyása felőL Gondos és körültekintő vizsgálatot igényel annak az elbírálása, hogy az adott szerződés jelentősebb-e vagy sem. Egy tehén cseréjének általában a nagyüzemi gazdálkodás menetében nincs különösebb — a termelőszövetkezet vagyonát, vagy egyéb érdekeit érintő — jelentősége. Az esetenként előforduló, egy állatra vonatkozó csere tehát általában nem tartozik a kizárólag közgyűlés által köthető jelentősebb szerződések közé. Adódhat természetesen olyan eset, amikor egy-egy állat cseréjéhez is olyan érdeke fűződik a termelőszövetkezetnek, hogy az elidegenítés csak a tagság hozzájárulásával eszközölhető. Pl. egy fajállat, vagy különleges adottságokkal rendelkező állat, amely a törzsállomány kialakításánál fontos szerepet tölt be, a közgyűlés hozzájárulása nélkül nem idegeníthető el. Téves az az érvelés is, hogy a csere érvényességéhez szükség lett volna a Magyar Nemzeti Bank hozzájárulására. A járlatlevélre rávezetett az a feljegyzés, hogy az állat elidegenítéséhez a Magyar Nemzeti Bank hozzájárulása szükséges, azt jelenti, hogy amennyiben a termelőszövetkezet banki hozzájárulás nélkül a meghitelezett, bevitt állatot két éven belül eladja, az eladás időpontjában a hitelt esedékessé kell tenni. [4/1959. (XII. 5.) P. M.—F. M. számú együttes rendelet 27. § (11) bek.] Az említett szövegű feljegyzés csak abban az esetben jelent elidegenítési tilalmat, ha a termelőszövetkezet az állatot a Tenyészíorgalmi Gazdasági Iroda útján vásárolta. A fénti rendelet 31. § l a. pontja szerint ilyenkor az állatot a termelőszövetkezet két évig nem adhatja el, csak a Magyar Nemzeti Bank hozzájárulásával. A háztáji föld, illetőleg gazdaság kijelölése, valamint mértékének megállapítása nem a, bíróság, hanem a termelőszövetkezeti közgyűlés hatáskörébe tartozik. A termelőszövetkezetbe lépett személyek a belépés évében továbbra is használatukban tartották a termelőszövetkezetbe egyébként bevitt földjeiknek már bevetett és megmunkált részét. 1960. tavaszán a termelőszövetkezet felszólította e tagjait, hogy ne műveljék tovább a szóbanforgó területeket, mert azokkal a termelőszövetkezet kíván rendelkezni. A szövetkezet közölte azt is, hogy a háztáji földet ott fogják megkapni, ahol a többi termelőszövetkezeti tag is megkapta. A felszólított személyek a felhívás ellenére továbbra is megmunkálták az ingatlanokat. A termelőszövetkezet keresete folytán a járásbíróság az alpereseket a birtokháborítás megszüntetésére és a kérdéses ingatlanok megművelésének azonnali abbahagyására kötelezte. A jogerőre emelkedett ítéletet a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán bírálta felül. Megállapítása szerint a szóbanforgó kereseti kérelem nem egyszerű birtokkereset, hanem a vita tárgya az, hogy az alperesek jogosultak-e háztáji földként használni a kérdéses földterületeket. Tehát a per a termelőszövetkezet és annak tagja között felmerült olyan vitás kérdés eldöntésére irányul, amelyben a hatáskör kérdését az 1960. évi 8. sz. törvényerejű rendelettel módosított és kiegészített 1959. évi 7. sz. törvényerejű rendelet szabályozza. A hivatkozott tvr. 28. és 30. §-ában foglaltak szerint a háztáji föld, illetőleg gazdaság kijelölése, valamint mértékének megállapítása a termelőszövetkezeti közgyűlés hatáskörébe tartozik. A közgyűlési határozattal szemben viszont csak a tvr. 15. § (3) és (4) bekezdésében, a 16. § (2) bekezdésében, végül a 48. § (4) bekezdésében felsorolt esetekben lehet a bíróság előtt keresetet indítani. A felhívott törvényszakaszokban nem szerepel a háztáji föld, g;.'.'7'das,ás kijelölése, illetőleg mértéke tekintetében hozott közgyűlési határozat. Tehát az ilyen közgyűlési határozattal szemben a bíróság előtt keresetindításnak helye nincs. A tvr. 48. §-ának (5) bekezdésében foglaltak értelmében e tárgyban hozott közgyűlési határozattal szemben a járási tanács végrehajtó bizottságához lehet fordulni. A per adatai szerint a felmerült kérdésben még a termelőszövetkezeti közgyűlés sem határozott, így a tvr. 48. §-^ának (5) bekezdésében foglaltakra figyelemmel közgyűlési határozat hiányában ebben az ügyben még a járási tanács végrehajtó bizottságához sem lehetett volna fordulni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. A termelői szakcsoport tagjának felelőssége a termelői szakcsoport tartozásaiért nem egyetemleges. A D. R. Vállalat, hitelező fizetési meghagyás kibocsátását kérte a termelői szakcsoport tagja mint adós ellen azon a címen, hogy a K.-i termelői szakcsoport 14.036 Ft-tal tartozik. E tartozás részben vetőmag- és textilelőleg, részben gépállomási munka ellenértéke címén áll fenn. A járásbíróság a fizetési meghagyást a kérelem szerint kibocsátotta. A fizetési meghagyás ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett. A Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész által emelt törvényességi óvást alaposnak találta. A 31/1959. (V. 26.) Korm. számú rendelet 3. §-ának (5) bekezdése szerint a termelői szakcsoport kötelezettségeiért a tagok együttesen és részarányosán felelnek. Az adós marasztalása pedig egyetemlegességen alapszik. A fizetési meghagyás kibocsátása azért sérelmes, mert az adósnak külön eljárás útján kellene tisztáznia, hogy az általa megtérített összegből a többi tag mennyit tartozik részére megfizetni. Az ilyen jellegű követelések esetében a termelői szakcsoport minden tagját perbe kell vonni, s tisztázni kell a részarányos felelősségre kihatással levő körülményeket. A járásbíróságnak a Pp. 316. § (3) bekezdésében írtakat kellett volna alkalmaznia. A levelező oktatásban résztvevő termelőszövetkezeti tagok kedvezményei. A termelőszövetkezeteknek egyre több jól képzett szakemberre lesz szükségük. A szükségleteknek egy részét a termelőszövetkezetek az Agrártudományi Egyetem, a mezőgazdasági akadémiák, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola és a mezőgazdasági technikumok nappali tagozatán végző fiatal szakemberekből fedezhetik. Ez azonban az országos igényeket figyelembe véve önmagában nem tudja kielégíteni az összes szükségleteket. A szövetkezeti gazdaságok szakemberellátásának másik igen jelentős formája: egyes termelőszövetkezeti tagok, vagy a termelőszövetkezettel munkaviszonyban álló dolgozók levelező oktatásba való bekapcsolódása. Ezért nagy súlyt kell helyezni arra, hogy a termelőszövetkezetek az arra alkalmas személyeknek javasolják az egyetemi (főiskolai, akadémiai) vagy technikumi végzettség levelező úton való megszerzését. Egyetemre (főiskolára, akadémiára) technikumi, vagy gimnáziumi végzettséggel rendelkező 22—40 évesek, mezőgazdasági technikumba nyolc általános iskolát végzett 18—48 évesek jelentkezhetnek. A felső korhatár alól indokolt esetben felmentés kérhető. A kormány kedvezmények nyújtásával segíti a munkaviszonyban álló, tanulmányaikat levelező úton végző dolgozókat. A 19/1960. (IV. 13.) Korm. számú rendelet,1 valamint a 14/1956. (V. 31.) M. T. számú rendelet2 értelmében: az egyetemi levelező oktatásban résztvevő hallgatókat az évi alapszabadságon felül 30 nap tanulmányi szabadság, ezenfelül a kötelező foglalkozásokon és vizsgákon való részvétel céljaira további évi legfeljebb 30 munka1 A rendeletet a Tanácsok Közlönye 1960. évi 26. száma közli. 2 Az idézett rendelet a Tanácsok Közlönye 1956. évi 32. számában jelent meg.