Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)

1961 / 8. szám

90 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 8. szám A mellékletben* felsorolt sajtüzemek körzetében levő termelőszövetkezetek által átadott tejszín mennyisége üzemkörzeti átlagban a 40%-ot nem haladhatja meg. Abban az esetben, ha a termelőszövetkezetek a tejgyűjtő állomásoktól, illetőleg a tejipari üzemektől fölözött tej helyett író- vagy savóellátásban részesülnek, a takarmányértéket figyelembe véve 1 liter írót vagy 4 liter savót kell 1 liter fölözött tejjel egyenértékűnek elszámolni. A tej- és tejtermékellátás, illetőleg a tejtermékellátás alapanyagszükségletének biztosítása érdekében a tejipari vállalatok és a megyei mezőgazdasági osztályok törekedjenek az iróval és savóval történő helyettesítés lehetőségeinek kihasználására. 2. A termelőszövetkezetek a leszállított tejmennyiség után korpajűttatásban részesülnek, feltéve, hogy a te] átadására nézve a területileg illetékes tejipari vállalattal értékesítési szerződést kötöttek. Ebben az esetben a szerződés alapján leszállított tejmennyiség után a termelőszövetkezetek egész éven át folyamatosan, literenként 0,25 kg korpaellátásban részesülnek. Az 1. pontban megállapított mértékben átadott tejszín után (3,6%-os alapon tejre átszámítva) tej literenként 0,15 kg korpa illeti meg egész éven át a termelőszövetkezeteket. Ugyancsak tejliterenként 0,15 kg a korpaellátás mértéke az után a tejmennyiség után, amelyre tejmellékterméket (fölözött tej, iró, savó) vesznek igénybe. Abban az esetben, ha a termelőszövetkezetek akár az 1. pontban megállapított, akár az értékesítési szerződésben meghatározott mennyiségnél több tejszínt szállítanak, a szállított, többlet-tejszínmennyiség után korpajuttatásban nem részesülnek. 3. Megilleti a termelőszövetkezeteket a literenkénti 0.25 kg korpa abban az esetben is, ha a tejet — értékesítési szerződés alapján — közvetlenül a felhasználó intézményeknek adják át. Keserű János s. k., Dr. Sághy Vilmos s. k., földművelésügyi élelmezésügyi miniszterhelyettes. miniszterhelyettes. * A melléklet az Élelmiszeripari Értesítő ez évi 5. számában jelent meg, azt a Tanácsok Közlönye nem közli. A SZÖVOSZ elnökének 2/1961. (Sz. É. I. 20.) SZÖVOSZ számú utasítása a szőlő- és gyümölcstermelő szakszövetkezetek alapszabály mintájáról. A szőlő- és gyümölcstermelő szakszövetkezetek alapszabály mintája tárgyában a földművelésügyi miniszterrel és a Termelőszövetkezeti Tanáccsal egyetértésben az alábbiakat rendelem: 1. A szőlő- és gyümölcstermelő szakszövetkezetek alapszabály mintáját a jelen utasítás melléklete tartalmazza. 2. Az utasítás hatálybalépése után alakuló szőlő- és gyümölcstermelő szakszövetkezetek működési engedélyének kiadását az FJK csak az esetben javasolhatja, ha az elfogadott alapszabály — a jogszabályok keretei között, a helyi viszonyoknak és sajátosságoknak megfelelő kiegészítéstől eltekintve — a melléklet szerinti alapszabály mintának megfelel. 3. A működési engedéllyel rendelkező szőlő- és gyümölcstermelő szakszövetkezetek kötelesek alapszabályukat légkésőbb 1961. évi március hó 31. napjáig a jelen utasítással kiadott alapszabály mintának megfelelően módosítani és azt a 32/1959. (V. 26.) Korm. számú rendeletben* foglaltak szerint jóváhagyás végett bemutatni. 4. Az utasítás kihirdetése napján lép hatályba. Kovács Rudolf s. k., a SZÖVOSZ elnökhelyettese * A rendeletet a Tanácsok Közlönye 1959. évi 42. száma közli. Melléklet a 2/1961. (Sz. E. I. 20.) SZÖVOSZ számú utasításhoz. ALAPSZABÁLY MINTA a szőlő- és gyümölcstermelő szakszövetkezetek részére. A dolgozó parasztság boldogulásának, élete szebbé, könnyebbé tételének, kulturális felemelkedésének egyetlen útja a szocialista nagyüzemi gazdálkodás. Csak a mezőgazdaság szocialista átszervezése biztosíthatja a falun a kizsákmányolás megszüntetését, a mezőgazdasági termelés fejlesztésének korlátlan lehetőségeit, mindezen keresztül a kulturált, jómódú paraszti élet megteremtését és ezzel az egész nép életszínvonalának emelését. Ez a felismerés vezet bennünket arra, hogy önkéntes elhatározásunkból a fokozatosság útján haladva a közös nagyüzemi gazdálkodás kezdő lépéseként községben Szőlő- és Gyümölcstermelő Szakszövetkezetet alakítsunk.1 Ezt az alapszabályt társas gazdálkodásunk alapokmányának tekintjük. Szabályait következetesen megtartjuk, tudva, hogy ez- szakszövetkezetünk megszilárdításának és további fejlődésének alapvető feltétele. I. A szakszövetkezet célkitűzése. 1. Szakszövetkezetünk (továbbiakban: szövetkezet) községben a tagok saját tulajdonát képező földön (illetőleg kiegészítésül kapott tartalékíöldön) szőlő- és gyümölcstermelés, valamint termesztés tenyésztés folytatását határozta el. 2. Szövetkezetünk fő célkitűzése, hogy a. szövetkezés előnyeinek kihasználásával a tagok egyéni használatában levő, valamint a közös üzemágat képező és nagyüzemi telepítésű szőlő- és gyümölcsös területen a költségek egyidejű csökkentésével növelje a terméshozamokat, valamint az árutermelés mennyiségét, minőségét és a tagok jövedelmét. Ennek érdekében: a) A tagok használatában levő. szőlő- és gyümölcsös területek nagyságához mérten évente 2—4%-nak megfelelő nagyságú területen2 — a telepítésre vonatkozó jogszabályoknak és távlati terveknek mindenben megfelelően — szőlő- és gyümölcsös és más évelő kultúra telepítést végzünk és azt gondosan műveljük.3 b) A tagok tulajdonában (használatában) levő szőlő- és gyümölcsös területen közösen végezzük a kártevők elleni 1 Szakszövetkezet alakulásához szükséges taglétszám legalább 30, saját földdel rendelkező tag. Szakszövetkezet kizárólag a tagok, vagy családtagjaik tulajdonában (használatában) levő szőlőre és gyümölcsösre alakulhat. Részt vehet a szakszövetkezetben az is, aki saját szőlő vagy gyümölcsös telepítésére alkalmas földjét hozza be szakszövetkezetbe és azon meghatározott időn belül szőlőt, illetve gyümölcsöst telepít. Ha a szakszövetkezet állami tartalékföldet kap, azon kizárólag szőlőt vagy gyümölcsöst telepíthet. A szőlő- és gyümölcstermelő szakszövetkezet kizárólag beszerzési vagy értékesítési célra nem alakulhat. A közgyűlés elhatározhatja, hogy a tagok tulajdonában vagy használatában levő földeken — a termelőszövetkezeti csoportokra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően — közös szántóföldi növénytermesztést, illetőleg közös állattenyésztést is folytat. 2 Alföldi borvidéken általában 4%, egyéb vidéken 2—3% legyen. 3 Az olyan vidékeken, ahol nincs a tagok tulajdonában számottevő szőlő- és gyümölcsös terület, az alapszabály az évente telepítésre kerülő terület kat. holdban kifejezett nagyságát tüntesse fel.