Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)

1961 / 4. szám

4. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 47 hány területét szintén szétosztották az arra vállalkozó családok közöt, s a szövetkezetnek átadott már szárított dohány mázsája, illetve az egy holdon előállított termelési érték után meghatározott munkaegységet írtak jóvá. A terven felül termelt, megfelelő minőségű dohány értékének meghatározott részét prémiumként a tagoknak adták. Számos helyen a dohányért kapott pénzbevétel meghatározott százalékát juttatták munkadíjként a tagoknak. c) Nem egy termelőszövetkezetben a közös területen a köztes növényeket a tagok vállalása alapján termesztették. Leginkább a bab köztesként való termesztése terjedt el. Attól függően, hogy a vetőmagot a termelőszövetkezet vagy a tagok biztosították-e, a tagoknak munkadíjként a babtermés mennyiségének (vagy értékének) meghatározott részét adták. Ezek a munkadíjazási formák 1960-ban beváltak, akalmazásuk a szőlőnél, dohánynál, közteseknél továbbra is helyes és előnyös. 7. Az ország ellátása, a tsz-árutermelés fokozása érdekében a Kormány 1960-ban a közös és háztáji gazdaság kapcsolatát több intézkedéssel szabályozta. Ezek megvalósítása során termelőszövetkezeteinkben különböző megoldásokkal találkozhatunk. Terjed például az a gyakorlat, hogy a szövetkezet biztosítja az állatokat, a hízóanyagot és a takarmányt, a szövetkezeté a felnevelt vagy meghizlalt állat (baromfi, hízottsertés stb.), a szövetkezeti tag pedig díj ellenében átengedi az ólat és vállalja a nevelési, hizlalási munkát. A közös javára a háztájiban végzett munka díjazásának legelterjedtebb módja, hogy ilyen esetekben is a szövetkezetben kialakult munkadíjazást (munkaegység) alkalmazzák a terv túlteljesítésétől függő premizálással együtt. Lehetséges olyan megoldás is, hogy a termelőszövetkezeti tag a háztájiban gondozott állatok hozamát vagy annak egyrészét, hizlalás és baromfinevelés esetében pedig az előállított termékek, illetve azok ellenértékéül kapott pénz meghatározott százalékát kapja meg munkadíjként. Ebben az esetben is figyelembe kell venni, a befektetett munka nagyságát. 8. Elsősorban a régi, de az új, gazdaságilag már megerősödött termelőszövetkezetekben is, ahol rendszeres pénzbevétellel, esetleg átmenő pénztartalékkal . rendelkeznek és saját erőből garantálni tudják a munkaegység értékét, vagyis a munkadíj havi kifizetését, 1961-ben bevezethetik a teljesítmények közvetlen pénzbeni díjazását. A pénzbeni díjazáshoz a gazdasági feltételek mellett jól képzett vezetőkre, elnökre, mezőgazdászra, könyvelőre, kettős könyvvitelre és természetesen a tagság egyetértésére vari szükség. A munka ilyen díjazására elsősorban azok a termelőszövetkezetek vállalkozzanak, amelykben az elosztható jövedelem lehetővé teszi átmenő pénztartalékalap létesítését, amely előfeltétele annak, hogy az ilyen díjazást megvalósító termelőszövetkezetek a tervezettnél, gyengébb termés esetén is kifizethessék a munkadíjakat, továbbá, hogy a pénzbevételek időszakos megoszlása esetén is az adott időpontban (havonta) rendszeresen kifizethessék a végzett munka díját. A közvetlen pénzben történő díjazás alkalmazása a szokásosnál nagyobb feladatokat ró a termelőszövetkezeti vezetőkre. Pontos és részletes tervezést kíván. Különösen fontos a pénzbevételek és kiadások havi bontásban történő tervezése. Gondos és széleskörű gazdasági elemző munkát igényel a termelés bővítése érdekében szükséges alapok képzése, a beruházások és a fogyasztás arányának meghatározása és a szükséges tartalékalap és a munkadíjak nagyságának megállapítása. Az ilyen díjazásra való áttérés megfelelő módja, ha az erre rátérni kívánó szövetkezetek a szokásos pénzelőlegezést — fokozatosan — rendszeresen fizetett és állandóan meghatározott nagyságú pénzdíjazássá fejlesztik, vagy ahogy egyes helyeken mondják: saját erőből „garantált munkaegységet" biztosítanak tagjaiknak. A rendszeresen biztosított és állandóan meghatározott nagyságú pénzbeni díjazást termelőszövetkezeteink — közgyűlési határozat alapján —1 a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya és Magyar Nemzeti Bank területi irodája együttes egyetértésével alkalmazhatják. Az ilyen munkadíjazás bevezetésénél termelőszövetkezeteink elsősorban saját érőforrásaikra támaszkodhatnak, a Magyar Nemzeti Bank csak megfelelő fedezet ellenében ad hitelt a munkadíjak kifizetésére. Ezért a folyamatos fizetés forrásait az éves terv elkészítésekor kell megtervezni. Ahol pénzbeni díjazást szándékoznak bevezetni, nagyon ügyeljenek arra, nehogy erejüket meghaladó, túlságosan magas munkadíjat tervezzenek meg, számoljanak az előre nem látható kiesésekkel is. A pénzbeni díjazásnak tavaly kétféle változatát alkalmazták. Egyes termelőszövetkezetekben a munkaegységkönyv szerinti vagy a termelőszövetkezet által kialakított saját normák teljesítését díjazták közvetlenül pénzben. A másik változat szerint pedig úgynevezett szakmánybért fizettek. Helyesebb, ha azok a termelőszövetkezetek, amelyek a pénzbeni munkadíjazást most vezetik be, azt az egyszerűbb utat választják, hogy a már eddig is alkalmazott normák teljesítéséért nem munkaegységet, hanem közvetlenül forintot írnak jóvá. Az eddigi tapasztalatok alapján az a helyes, ha a közvetlen pénzbeni díjazást megvalósító termelőszövetkezetek a telejesítmény után járó munkadíj 60—80 százalékát havonta kifizetik, a fennmaradó részt pedig év végén adják ki. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a gazdasági önelszámolási a brigádoknál vagy az üzemegységeknél bevezették, a brigád tagjait célszerű anyagilag érdekeltté tenni a költségek csökkentésében is; A nyereséget a gazdálkodási egységek eredményei alapján, a végzett munka arányában kell elosztani a tagok között. Pénz javadalmazás esetén a tagokkal való elvámolás kizárólag pénzben történik, természetbeni díjazás vagy részesedés nincs. Éppen ezért Tudóskodni kell arról, hogy a tagok a közös gazdaság termékeiből vásárlás, illetőleg kölcsönös elszámolás útján beszerezhessék a családjuk és ház-