Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 81. szám

763 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 81. szám. A) Állóeszközök a) Olyan állóeszközt (épület, gép, felszerelés, ültetvény, telepítés, igás- és tenyészállat stb.), amely a múlt évi teltárban is szerepelt, az ott megállapított értékkel kell a leltárba felvenni, kivéve, ha valamely épület, gép vagy felszerelés eredeti értékét az 1960. évben végrehajtott kapacitásnövelő beruházás (újjáépítés, bővítés, helyreállítás stb.) jelentősen emelte. b) Az 1960. évben műszakilag átvett, illetve használatba vett — vásárlás, létesítés, juttatás vagy más címen a termelőszövetkezet tulajdonába került — állóeszközöket (befejezett beruházások) — a törzsállományba tartozó állatok kivételével — a tényleges-ráfordítások alapján megállapított bekerülési értékben kell értékelni. A befejezett beruházások bekerülési értékét a Földművelésügyi Minisztérium Pénzügyi Főosztálya, Építési, Beruházási és Ellátási Igazgatósága, valamint a Magyar Nemzeti Bank Mezőgazdasági Igazgatósága által kiadott (a Mezőgazdasági Értesítő 1960. évi 44—45. valamint a Tanácsok Közlönye ez évi 72. számában megjelent) és a termelőszövetkezeteknek megküldött tájékoztatóban foglalt irányelvek és eljárási módszerek alapján kell megállapítani. c) A befejezetlen vállalati kivitelezésű beruházásokat az 1960. december 31-ig — a megvalósított részről — bekért vállalati részszámlák összegével, a befejezetlen házi kivitelezésű beruházásokat pedig — a termőre nem fordult, de befejezett telepítések kivételével — a ráfordított anyagok beszerzési ára és az egyéb kiadások együttes összegével kell értékelni. d) A befejezetlen beruházások közül a termőre még nem fordult, de telepítésileg befejezett ültetvényeket, telepítéseket — beleértve a telepítés befejezésétől a termőrefordulásig történt beruházási jellegű ráfordításokat is — a bekerülési értékkel kell a leltárba felvenni. e) A vásárolt beruházási anyagokat beszerzési áron, a saját előállítású beruházási anyagokat pedig olyan áron kell a leltárban értékelni, amilyen áron azok a leltár fordulónapján állami vállalattól beszerezhetők lettek volna. f) Az 1960. évben beszerzett igás-, tenyész- és továbbtartásra szolgáló növendékállatokat a tényleges beszerzési áron kell a leltárba felvenni. (A Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda (TEGI) útján állami gazdaságtól beszerzett állatoknál a TEGI-t illető árkülönbözetet nem lehet a beszerzési árba beszámítani.) g) A saját tenyésztésből igás- vagy tenyészállat állományba átminősített állatokat, valamint a korosbítött és korosbításra még nem került, de továbbtartásra szolgáló növendékállatokat a Mezőgazdasági Értesítő, illetve a Tanácsok Közlönye jelen számában közzétett „Irányárak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1960. december 31-i zárszámadási készleteinek és állatállományának értékeléséhez" című közleményben (a továbbiakban: Irányárak) megadott értékelési táblázatok szerinti irányáron kell értékelni. A földet, bányákat, vizeket a leltározás során értékelni és a mérlegbe felvenni nem szabad, de a termelőszövetkezetek által azokon létesített beruházásokat (telkesítés, ültetvény, műtárgyak stb) az a)—e) pontok szerinti irányelvek alapján értékelve szerepeltetni kell a leltárban, illetve a mérlegben. B) Termények, termékek, hízó- és egyéb állatok, anyagok, fogyóeszközök és a befejezetlen termelés " a) A termelési (növénytermelési, állatnevelési és hizlalási) és értékesítési szerződéssel lekötött terményeket, termékeket, állatokat a szerződésben megállapított áron; minden más célra (természetbeni kölcsön törlesztésére, vetésre, takarmányozásra, biztonsági alapra, szociális-kulturális alapra, premizálásra, szerződésen kívüli értékesítésre, a tagok részesedésére és földjáradékára stb.) szolgáló terményt, terméket az Irányárak szerint megadott állami felvásárlási áron — állatokat irányáron — kell értékelni. Az állami felvásárlási árhoz a nagyüzemi felárat hozzászámolni nem lehet. Az egyes állatoknál megadott irányár alsó és felső határa között — az állat minőségét figjrelembe véve — a leltározó bizottság határozza meg az alkalmazandó értékelési árat. b) Az anyagokat, fogyóeszközöket (szerszámokat, kisebb felszerelési tárgyakat, göngyölegeket) beszerzési áron kell értékelni. c) A segéd- és feldolgozó üzemek kész termeivényeit, gyártmányait azon az áron kell értékelni, amennyiért azokat a termelőszövetkezet értékesíti, levonva belőle a fizetendő forgalmi adó összegét. d) A mezei leltárban az elvetett vetőmag és kiszórt szerves- és műtrágya értékét, valamint a jövő évi — 1961. évben betakarításra kerülő — termés érdekében a gépállomás által (tsz által fizetendő számla értékben) és a saját gépekkel végzett őszi talajmunkák díjait, illetve értékét kell figyelembe venni. Az évelő növények értékelésénél az eredetileg elvetett vetőmag, kiszórt trágya és végzett gépi talajmunkák együttes értékét a termőévek szerint egyenlő arányban elosztva, a vetés óta eltelt évek számának megfelelően csökkenteni kell. A mezei leltárba a vetőmagot és műtrágyát az a), illetőleg b) pont szerint, a szervestrágyát 6,— Ft/q egységáron kell értékelni. A saját gépekkel végzett őszi talajmunkákat a gépállomásnak az adott termelőszövetkezetre vonatkozó díjtételének megfelelő értékben kell számításba venni. e) A segéd- és feldolgozó üzemek befejezetlen termékeit, gyártmányait a ráfordított anyagok beszerzési ára és a felmerült egyéb kiadások együttes összegében kell értékelni. C) Pénzforgalmi eszközök és a tagoknak kiadott előlegek a) A házipénztár, a pénzfelvételi betétkönyv, az MNB elszámolási és egyéb banki betétszámlák pénzállományát, valamint a különféle adósok pénzbeni tartozásait az 1960. december 31-i állapot szerint kell figyelembe venni. A banki számlák egyenlegeinek és adósok tartozása összegének helyességét okmányszerűen igazolni kell. 1960. december 31-ig vissza rem kapott természetbeni kölcsönöket és a termelőszövetkezet egyéb természetbeni követeléseit állami felvásárlási áron kell értékelni. b) A tagok természetbeni részesedésére, földjáradékára és prémiumára kiadott természetbeni előlegeket állami felvásárlási áron kell értékelni. Pénzbeni előlegként kell figyelembe venni a tagokat terhelő 1960. december 31-ig esedékes betegségi és baleseti biztosítási díjakat, nyugdíjjárulékot, valamint a tagok részére adott szolgáltatások értékét (fuvar, háztáji föld művelése stb.), továbbá egyéb, a tagok helyett a részesedés terhére eszközölt kifizetéseket. D) Kötelezettségek A leltározás során — a december 31-i állapotnak megfelelően — a termelőszövetkezet valamennyi természetbeni és pénzbeni kötelezettségét is számba kell venni. A természetbeni kölcsönöket és egyéb természetbeni kötelezettségeket állami felvásárlási áron kell értékelni. A kötelezettségek összegszerűségét és helyességét okmányszerűen igazolni kell. III. JÖVEDELEMFELHASZNALAS 8. A termelőszövetkezetnek a zárszámadás készítése során mindenek előtt az állam iránti és az egyéb 1960. december 31-én fennálló kötelezettségek teljesítésének fedezetét kell biztosítania. A termelőszövetkezet a kötelezettségek teljesítésének biztosítása után — a jelen utasítás IV. fejezetében előírt módosító tételek figyelembevételével — állapítja meg a természetben és pénzben felhasználható jövedelmének nagyságát. 9. A felhasználható jövedelemből elsősorban a közös vagyon növeléséről, a folyamatos termelés biztosítását szolgáló alapok ellátásáról, kiegészítéséről és a szükséges egyéb tartalékolásokról kell gondolkodni. A jövedelemnek az a része, amely az alapok és tartalékolások fedezetének biztosítása után fennmarad, a tagok között földjáradékra és részesedésre kiosztható.