Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 80. szám

80. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 739 39. §. A súlyos üzemzavart és a balesetet a bányahatóság köteles megvizsgálni. Ennek során megállapítja az üzemzavar vagy baleset okát, az egyes érdekelt személyek felelősségét és megteszi a felelősségrevonásra, valamint a hasonló esetek megelőzésére szükséges intézkedéseket. A bányahatóság megállapításai a bíróságot nem kötik. 40. §. A bányaüzem felelős műszaki vezetője köteles a súlyos üzemzavarokról és a belesetekről nyilvántartást vezetni. Védőpillér. 41. §. (1) Ha a bányászati műveletek lakótele^ pülést, felszíni vagy föld alatti egyéb létesítményt, folyó- vagy állóvizet veszélyeztetnek, megóvásukra védőpillért kell kijelölni. (2) A védőpillért az érdekeltek meghallgatásával és az illetékes szakhatóság előírásainak figyelembevételével a bányahatóság jelöli ki. A védőpillért fel kell venni a műszaki üzemi tervbe. (3) A bányahatóság — népgazdasági érdekből i— az érdekelt felügyeleti szervek, valamint a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottságának hozzájárulásával védőpillér kijelölése helyett a veszélyeztetett létesítmény lebontását vagy áttelepítését, vagy a vízfolyás (állóvíz) áthelyezését is elrendelheti, illetve az illetékes hatóságnál ilyen intézkedést kezdeményezhet. (4) A bányahatóság az érdekelt szervek meghallgatásával engedélyezheti a védőpillér meggyengítését vagy lefejtését, ha annak rendeltetése megszűnt, vagy ha azt a népgazdaság érdeke megkívánja és az életbiztonsági követelmények egyéW módon is kielégíthetők. 4. Fejezet. Bányakárok. Újrahasznosítás. 42. §. (1) A bányászati tevékenység során törekedni kell a kutatás és bányaművelés által okozott károk megelőzésére és elhárítására. (2) A bányászati tevékenység folytán másnak okozott kárt meg kell téríteni. (3) Az ingatlanban, épületben, az ingatlan más alkotórészében és tartozékában bekövetkezett, továbbá a vízelvonás folytán keletkezett károkat, valamint az ezekkel kapcsolatos károkat (a továbbiakban együttesen: bányakárok) e törvény rendelkezései szerint kell megtéríteni. A bányászati tevékenység folytán okozott egyéb károk megtérítésére, úgyszintén a bányakárokkal kap-? csolatos, e törvényben nem szabályozott kérdésekre a polgári jog általános szabályai az irányadók. (4) A bányakárok megtérítésének módját a Mw nisztertanács szabályozza. 43. §. (1) A mező- és erdőgazdálkodásban okozott bányakárt pénzben, az egyéb bányakárt lehetőleg természetben kell megtéríteni. (2) Természetbeni kártalanítás esetén az esetleges értékkülönbözetet pénzben kell megtéríteni. Ha a természetben nyújtott kártalanítás értéke meghaladja az okozott kárt, a károsult választhat, hogy a különbözetet méltányos határidő alatt megtéríti, vagy természetbeni kártalanítás helyett pénzbeni kártalanítást igényel. (3) Nem jár kártalanítás az építményben keletkezett kárért, ha az építményt bányaművelésre fenntartott területen (49. §) vagy bányatelek határain belül építési engedély (47. §) nélkül, vagy az abban — a kárelhárítás érdekében — megszabott feltételek megsértésével emelték. (4) A szocialista szervezetek között a kártalanításról a Minisztertanács eltérően is rendelkezhetik. 44. §. Bányakár megállapítása, valamint az ennek fejében járó kártalanítás felől — megegyezés hiányában — a járási, járosi jogú városi, fővárosi (városi) kerületi tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya a kisajátítási jogszabályok megfelelő alkalmazásával határoz. A határozattal meg nem elégedő ügyfél a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt a bírósághoz fordulhat. 45. §. (1) A bányavállalat — a népgazdasági érdek és a gazdaságosság figyelembevételével — mielőbb, de legkésőbb a bányászati tevékenység befejeztével köteles a külszíni területen, amelynek használhatósága a bányászati tevékenység következtében megszűnt, vagy lényegesen korlátozódott, tájrendezési kötelezettségének fokozatosan eleget tenni és ezzel a területet újrahasznosítás céljára alkalmas állapotba hozni. (2) Az újrahasznosítás felől a bányavállalat által készített terv alapján, a bányahatóság javaslatára és az érdekeltek meghallgatásával a járási, járási jogú városi, fővárosi (városi) kerületi tanács végrehajtó bizottsága, illetve, ha az újrahasznosítás több járást, várost vagy kerületet érint, a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága határoz. (3) A bányászat céljára szükségtelenné vált ingatlanok kezelését az újrahasznosításra illetékes szervnek kell átadni,