Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 76. szám

714 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 76. szám. b) A lakbérpótlékfizetési kötelezettség alóli mentesség bérbeszámítási jog fennállása címén. A Vhr. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében a bérlő arra az időtartamra, ameddig bérbeszámítási jog illeti meg, mentesül a lakbérpótlékfizetési kötelezettség alól, ha a lakást helyreállítás, műszaki megosztás, nem lakás céljára szolgáló helyiségből való átalakítás, illetőleg emeletráépítés vagy padlástérbeépítés útján létesítette. Ez a jog csak az említett építési munkák elvégeztetése ellenében bérbeszámítási jogot szerzett bérlőt illeti meg. A^ bérlő azonban csak akkor élhet e jogcímen a lakbérpótlékfizetési kötelezettség alóli mentességet biztosító joggal, ha az általa létesített lakásra a bérbeszámítási joga még fennáll és a lakást használja is. Ha a bérlő az általa létesített lakást időközben elcserélte, s a korábbi lakásának bérbeadója a bérbeszámítás címén havonta esedékessé váló, őt megillető összeget részére átutalja, sem az elköltözött, sem az új bérlőt nem illeti meg a lakbérpótlékfizetési kötelezettség alóli mentesség. Nem illeti meg a lakbérpótlékfizetési kötelezettBég alóli mentesség a lakás jelenlegi bérlőjét akkor sem, ha a bérbeszámítási jogot csak a korábbi bérlő engedményezése (átruházása) alapján élvezi. Előfordulhat, hogy a második világháború során megsérült lakóházon (lakáson) a bérlő által végzett helyreállítás ellenében a bérlőt nem bérbeszámítási jog illeti meg, hanem az általa viselt helyreállítási költségek ellenében részére a bérbeadó (tulajdonos) — a 26.000/1947. (VIII. 7.) É. K. M. ezámú rendelet 25. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján — költségtérítést fizet. Ezt az esetet addig a határnapig, amíg a bérbeadó (tulajdonos) a bérlő részére a helyreállítási költségeket az építésügyi hatóság által annak idején kiadott jogerős határozat szerint köteles megteríteni, úgy kell elbírálni, mintha a bérlőnek az általa helyreállított és használt lakásra bérbeszámítási joga állna fenn. A lakás bérlőjét a 15'1957. (III. 7.) Korm. számú rendelet2 47. §-a alapján is megilleti bérbeszámítási jog, ha — a bérbeadó költségére — olyan munkákat végeztetett el, amelyeknek elvégzésére egyébként a bérleti jogviszonyból folyó kötelezettségénél fogva a tulajdonos lett volna köteles. Ilyen esetben azonban a bérlő — tekintettel arra, hogy az általa elvégeztetett javítási munka új lakást nem eredményezett, hanem csak a már meglevő és használatban álló lakás hiányosságainak megszüntetéséről volt szó — a bérbeszámítási ,jog fennállása címén nem tarthat igényt a lakbérpótlékfizetési kötelezettség alóli mentességre. c) A lakószobának minősülő helyiségek elbírálása. A R. 2. §-ának (2) bekezdése értelmében a lakbérpótlékfizetési kötelezettség megállapítása szempontjából lakószobának minősül a lakás cél2 A rendeletet a Tanácsok Közlönye 1957. évi 15. száma közű. jára használt helyiségek közül — az előszoba (előtér), a konyha és a fürdőszoba céljára használt helyiségek kivételével — minden olyan helyiség, amelynek területe a 6 m2-t meghaladja, közterületre vagy udvarra nyíló ablaka, továbbá melegpadlója van és fűthető. A lakószoba fogalmának e meghatározása alapján a helyiség lakószoba-jellegének elbírálása során tehát három szempontot kell figyelembe venni. Ezek a következők: a helyiség lakás céljára szolgál-e, a helyiséget milyen célra használják, s megfelel-e a lakószobára előírt műszaki ismérveknek. Ha a lakás céljára szolgáló helyiséget, illetőleg az ilyen helyiségek műszaki együttesét — tehát a lakás egy részét vagy az egész lakást — a bérlő vagy más személy hivatásszerű (kereső) tevékenység folytatására (pl. orvosi rendelő, ügyvédi-, mérnöki iroda, műterem, kisipari műhely céljára) használja, ez a helyiség lakószoba jellegét — feltéve, hogy a lakószobára megállapított általános feltételek egyébként fennállanak — nem szünteti meg. Az ilyen helyiség után tehát a bérlő lakbérpótlékfizetési kötelezettsége fennáll. Kivétel ez alól az az eset, ha a lakás céljára szolgáló helyiséget, illetőleg a lakás egészét a közületi elhelyező hatóság jogerősen igénybe vette és a használó (bérlő) részére nem lakás céljára utalta ki. A R. 2. §-ának (2) bekezdése kimerítően (taxatíve) meghatározza, hogy a lakás céljára használt helyiségek közül használati módjukra tekintettel melyek nem minősülnek lakószobának. Ezek: az előszoba (előtér), a konyha és a fürdőszoba céljára használt helyiségek. A jogalkotó e helyiségek tekintetében elsősorban az eredetileg is ilyen célra épített helyiségekre gondolt. A gyakorlatban azonban gyakran előfordul, hogy egyes bérlék az eredetileg lakószobának épült helyiségeket használják ilyen célokra. Felmerül a kérdés, hogy ilyen esetben az eredeti rendeltetéstől eltérő célra való használat megszünteti-e a helyiségek lakószoba jellegét. A kérdés eldöntésénél általában a helyiségek eredeti rendeltetéséből kell kiindulni. Ha az eredetileg lakószobának épült helyiséget előszoba (előtér), konyha vagy fürdőszoba céljára használják és a tényleges használat (pl. konyha, fürdőszoba) céljának megfelelően már a bérlő bérleti jogviszonyának létrejötte előtt átépítették vagy az átépítést — a bérbeadó hozzájárulásával és az építésügyi hatóság engedélyével — a bérlő maga végeztette el, a helyiség jellegét a tényleges műszaki állapotnak és használatnak megfelelően kell elbírálni. A tényleges használat szerint kell elbírálni a helyiség jellegét akkor is, ha a helyiség szabályszerű műszaki átépítését nem végezték el ugyan, de a használat a lakásügyi hatóság ilyen célú kiutaló határozatán alapul. Ha a lakásban, illetőleg a bérleményhez esetleg tartozó más épületben konyha céljára használható egyéb helyiség nincs, a lakásban konyha céljára használt helyiséget még akkor sem kell lakószobának tekinteni,