Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 68. szám

648 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 68. szám. Helyesbítés. A Tanácsok Közlönye 1960. szeptember 24-i, 60. számában megjelent „Területátcsatolási közlemények" között, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkársága 1476/1960. I. számú közleménye első mondatának helyes szövege: „Zala megye tanácsa 7/1959. számú határozatával elrendelte Milejszeg község területéből 311 kh. 810 négyszögöl nagyságú határrésznek az átcsatolását Csonkahegyhát község területéhez." (Kézirat hiba.) A LEGFŐBB ÜGYÉSZ ÁLLÁSFOGLALÁSA Munkajog. Ha a dolgozó munkaviszonyát alkalmatlanság címén felmondással megszüntetik, ez nem jelent „általános" alkalmatlanságot és egymagában nem lehet akadálya annak, hogy a dolgozó szakképzettségének megfelelő munkakörben új munkaszerződést létesítsen. A Munka Törvénykönyve 29. § (1) bek. c) pontja szerint a vállalat felmondással megszüntetheti annak a dolgozónak a munkaviszonyát, aki a munkáját ismételten nem végzi el megfelelően vagy annak ellátására nem alkalmas. Az alkalmatlanság — mint felmondási ok — a kialakult gyakorlat szerint a szakmai okok miatt megállapítható alkalmatlanságot is jelenti. A munkaviszonynak e címen történt megszüntetését a vállalatok sok esetben helytelenül értelmezik és a törvényhozó szándékán túlmenő hátrányos véleményt alkotnak az említett felmondási ok alapján elbocsátott dolgozókról. Az érintett dolgozók elhelyezkedése néha nehezebb, mint a súlyos fegyelmi vétség miatt a legszigorúbb fegyelmi büntetéssel elbocsátott dolgozóké. Erre figyelemmel hangsúlyozandó, hogy a szakmai alkalmatlanság mindig csak a vállalatnál betöltött konkrét munkakörre vonatkozó alkalmatlanságot jelenti és nem akadálya annak, hogy a dolgozó más vállalatnál azonos vagy hasonló munkakört betöltsön. Pl. a dolgozó képességei szerint egy nagy vállalat főkönyvelőjének feladatait nem tudja ellátni, de egy kisebb vállalatnál az említett munkakör betöltésére alkalmas. Hasonló a helyzet, ha a dolgozó a szakmai tapasztalatok hiánya stb. okból a főmérnöki, vagy vezető jogtanácsosi munkakörbe tartozó feladatokat nem tudja jól ellátni, de mint beosztott mérnök vagy jogtanácsos jó munkát végezhet. Azok a vállalatok, amelyek alapos tájékozódás nélkül kizárólag a korábbi munkaviszony alkalmatlanság címén történt megszüntetése miatt zárkóznak el attól, hogy a munkára jelentkező dolgozót szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztassák, indokolatlanul akadályozzák egyes szakemberek elhelyezkedését. (A Munkaügyi Minisztériummal egyetértésben kialakított állásfoglalás.) Az alapkereset 20(\'0-ának megfelelő éjszakai pótlék csak a hat munkanapnál folyamatosan továbbtartó éjszakai munka esetén folyósítható. Az első hat munkanapra azonban az éjszakai pótlék mértéke ilyen esetben is az alapkereset 10%-a. Több vállalatnál tapasztalható, hogy az Mt. V. 130. §-ának (1) bekezdését helytelenül értelmezik és a 6 napot meghaladó éjszakai munka esetén a 20%-os pótlékot már az első naptól kezdve kifizetik. Az éjszakai pótlék célja a folyamatosan végzett és így fárasztóbb éjszakai munka díjazása. Az éjszakai pótlék összege a folyamatosan végzett éjszakai munka időtartamától függ. Az első hat napra az alapkereset lO'Va illeti meg a dolgozót és a 2C° „ pótlék csak a fokozottabb éjszakai igénybevétel okából, a hetedik naptól kezdve fizethető. Ellenkezik a jogszabály rendelkezésével és méltánytalan intézkedéseket eredményez a vállalatok kifogásolt gyakorlata különösen olyankor, ha a folyamatosan éjszaka dolgozók csak egy-két nappal lépik túl a hat napot és — ellentétben a csak 6 napot folyamatosan éjszaka dolgozókkal — már az első naptól kezdve a magasabb 20° 0-os éjszakai pótlékot kapják. A Bér- és Norma Kiskönyvtár Munkaügyi Jogszabályok Gyűjteménye 170. oldal 3. pont alatt közölt elvi állásfoglalás már idejét múlta. (A Munkaügyi Minisztériummal egyetértésben kialakított állásfoglalás.) Ha az egyeztető bizottsági eljárás megszűnik a dolgozó halála miatt, de a jogutóda anyagi természetű követelésével az egyeztető bizottsághoz fordul, utóbbi az anyagi igény érvényesítésére irányuló vitában a munkaviszony megszüntetésének, vagy az áthelyezésnek jogszerűségét az anyagi igény előkérdéseként bírálja el. A Munka Törvénykönyve 35. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános szabály szerint, ha a dolgozó munkaviszonyát jogtalanul szüntették meg, a munkaviszonyt a dolgozó kérésére helyre kéli állítani és részére meg kell téríteni átlagkeresetét, levonva belőle azt a munkabért, amelyet ezalatt másutt ténylegesen keresett. A Munka Törvénykönyve azonban nem szabályozza a dolgozó halála esetén követendő eljárást, holott ennek a munkaügyi vita sorsára lényeges kihatása van. Nyilvánvaló pl., hogy a fentebb említett rendelkezések közül a legfontosabbat, a munkaviszony helyreállítását a dolgozó halála után nem lehet foganatosítani. Ilyen esetben — hasonlóan másteljárásjogi szabályok rendelkezéseihez [pl. Bp. 175. § (3) bek. a) a büntető eljárásban, a Pp. 289. § a házassági perekkel kapcsolatos eljárásban, a 32 1955. (VI. 8.) M. T. számú rendelet 44. § b) pontja a szabálysértési eljárásban stb.] — az egyeztető bizottsági eljárást meg kell szüntetni.