Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 1. szám

6 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1. szám. mondási, illetve áthelyezési korlátozás a kooptált funkcionáriusok esetében is fennáll. Egyébként a kooptálást utólag a taggyűlés hagyja jóvá, s így a megválasztás tényét a tagság jóváhagyása pótolja. A második állást betöltő dolgozót a második munkaviszonyban egyébként járó munkabérének csak a fele összege illeti meg. M. T. Budapest. Intézetünk munkarendi munkaidőbeosztása 8—16.30 (szombaton 8—13.30) óráig tart. Meghatározott feladatkör ellátására egy, más vállalattal is munl<aviszonyban álló dolgozót alkalmaztunk olyképpen, hogy napi munkaideje Intézetünknél 12.30—16.30 (szombaton 9.30—13.30) óráig tart. Mivel a dolgozó egyébkénti vállalatánál is I ugyanezen időre esik munkaideje, nálunk történt alkalmaztatása a Mt. 14/A. § (2) bekezdésének első mondatában foglaltak szerint második állás, s ilyen értelemben kapta meg vállalata igazgatójától a szükséges engedélyt. Most probléma merült fel munkabére megállapítása körül. Az adott munkakörben teljes munkaidő (napi 8 óra) melletti foglalkoztatás esetén 1800.— Ft munkabér járna, dolgozónk azonban csak fele munkaidővel és második állásúként tölti be a munkakört. Kérdésünk, hogy a dolgozót a napi 4—4 órai munkaidő arányában illeti-e meg a munkabér (900.— Ft), vagy a munkaidő arányában csökkentett munkabér fele összege (450.— Ft) jár neki? A Mt. 65/B. §-ának rendelkezése szerint a második állást betöltő dolgozónak a „második állás után járó munkabérnek csak fele jár." A szóbanlevő munkakörbe történt alkalmazás a teljesnél rövidebb, fél munkaidővel történt, amiért is e munkaviszony után arányosan csökkentett öszszegű munkabér (900.— Ft) járna. Tekintettel azonban arra, hogy e munkakört a dolgozó második állásúként tölti be, a munkakör, illetőleg állás után járó 900.— Ft-nak csak a fele összegére (tehát 450.— Ft-ra) jogosult. Munkaügyi Minisztérium. Harminc napos próbaidőt csak a vállalat felett felügyeletet gyakorló miniszter által — a szakszervezettel egyetértésben — meghatározott munkakörbe történő alkalmazás során szabad kikötni. A. L. Bpest. A Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alá tartozó egyik vállalatnál segédmunkási munkakörben alkalmaztak 30 napos próbaidővel azzal, hogy ha ez az időszak eredményesen telik el (azon én megfelelek és a vállalatnál akarok tovább dolgozni), a határozatlan időre alkalmazásomról majd írásbafoglalt munkaszerződést kötnek velem. Alkalmaztatásom után a 28. napon közölték velem, hogy tovább nem foglalkoztatnak és „hozzájárulással kilépett" bejegyzéssel kiadták munkakönyvemet. Vgy érzem, méltánytalanság történt velem. A Vállalat eljárása szabálytalan volt. A kohó- és gépipari miniszter 3.650/1953. (KGK. XII. 18.) KGM. számú utasításának rendelkezése szerint a Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatoknál a „képesítéshez kötött vagy önálló munkakörben foglalkoztatott szellemi dolgozók tekintetében" 30 nap a próbaidő. A segédmunkási munkakör ezek közé nem tartozik, így az e munkakörbe kiköthető próbaidő csak 7 (naptári!) nap lehet. Tehát a szóbanlevő dolgozó munkaviszonya a 7. nap elteltével határozatlan időre szólóvá vált, s azt próbaidőre való egyoldalú hivatkozással (felmondás, fegyelmi elbocsátás nélkül) nem lehetett volna megszüntetni. Helytelen a vállalatnak az az eljárása is, hogy csak a próbaidő eredményes elteltével foglalja írásba a munkaszerződést. A munkaszerződést az alkalmazáskor kell írásba foglalni (ha azt a jogszabály rendeli el vagy a dolgozó kéri) azzal, hogy a munkaviszony az abban megjelölt időtartamra rsól, feltéve, hogy a kikötött próbaidő elteltéig a vállalat vagy a dolgozó a munkaviszonyt nem szünteti meg. Munkaügyi Minisztérium Rendes és tanulmányi (vizsga) szabadság a tanulmányok megkezdése évében. K. S. Bpest. Egyik dolgozónk a folyó évben beiratkozott a technikum levelező tagozatának első, 1959—, 60-as tanévére, a másik pedig a műszaki egyetem levelező tagozatának ugyancsak első, 1959—60-as évfolyamára. Most vita merült fel arra vonatkozóan, hogy egyrészt jogosultak-e e dolgozók ez évben még a rendes szabadságuk 12 munkanapit meghaladó részére (pl. a folyamatos munkaviszonyuk után ji'ó pótszabadságra is), másrészt jár-e nekik 1959. évre a levelező technikun^, illetőleg egyetemi hallgatók részére megállapított tanulmányi szabadság? A továbbtanuló dolgozókat tanulmányaik megkezdése évében a rendes szabadságuk (Mt. 49. §) 12 munkanapot meghaladó része még megilleti, viszont tanulmányaik befejezése évében a 12 munkanapot meghaladó szabadságrészre még nem jogosultak. A tanulmányi szabadság a tanévhez igazodóan, naptári évenként jár. Ennek megfelelően az 1959—1963. évben technikumi tanulmányokat folytató 1959. szeptember— 1960. június közti időszakban a konferenciákon, előadásokon stb. való részvétel, továbbá a vizsgákra való felké-