Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 50. szám

50. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 451 felsorolt okokból — keresőképtelen betegsége, terhessége vagy szülése, továbbá katonai szolgálata, vagy továbbképző tanfolyamon való részvétele miatt — a közös munkában nem vett részt és emiatt részesedést nem kapott. Az említett rendelkezésből tehát világosan kitűnik, hogy — a Tszny. alapján öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban részesülő tagok kivételével — minden szövetkezeti tag után nyugdíjjárulékot kell fizetni. Mivel a Tnysz. az egyéb nyugdíjasokat nem említi a kivételek között, a nyugdíjjárulékot ezek után a szövetkezeti tagok után is be kell fizetni. A vonatkozó jogszabályok s maga a termelőszövetkezeti alapszabály sem tesz különbséget a termelőszövetkezeti rendes tagok között. Ennek megfelelően addig, amíg valaki rendes tagja a termelőszövetkezetnek, vállalnia kell az azzal jaró jogok mellett a kötelezettségeket is. Ennek megfelelően tehát a nyugdíjjárulékot is meg kell fizetni a nyugdíjas — vagy esetleg ideiglenes munkaviszonyban álló — termelőszövetkezeti tag után is. b) A balesetbiztosítási díj kérdése. A termelőszövetkezeti tagok baleseti kártalanítását szabályozó 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 129., 130. §-a és a végrehajtása tárgyában kiadott 6/1958. (V. 21.) Mü. M. sz. rendelet rendelkezései ugyancsak kiterjednek minden mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagra. A kártalanítás költségeinek fedezésére a termelőszövetkezet balesetbiztosítási díjat köteles fizetni. A befizetett biztosítási díj ellenében a termelőszövetkezet tagja — ha üzemi baleset vagy foglalkozási betegség által munkaképességcsökkenést szenved vagy megrokkan — baleseti járadékra, illetve rokkantsági nyugdíjra, az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt sérült (illetve meghalt rokkantsági nyugdíjas) özvegye özvegyi nyugdíjra, árvái árvaellátásra, szülője pedig szülői nyugdíjra jogosult. Amíg tehát a nyugdíjjárulék fizetése alól a Tszny. szerinti öregségi és rokkantsági nyugdíjasok kivételt képeznek, addig a baleseti biztosítási díjat ezek a nyugdíjasok is kötelesek megfizetni. Ezzel szemben a 8/1959. (VI. 28.) Mü. M. sz. rendelet 2. §-ával módosított 1/1958. (II. 26.) Mü. M. sz. rendelet 8/C. § (1) bekezdésének rendelkezése értelmében az elszenvedett üzemi baleset következtében a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 129., 130. §-a alapján rokkantsági nyugdíjra is jogosulttá válnak és részükre a kedvezőbb nyugdíjat kell megállapítani. c) A betegségi biztosítási díj kérdése. A termelőszövetkezeti tagok betegségi biztosítását első ízben az 1955. évi 39. tvr. 21. §-a szabályozta. A tvr. kimondta, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet a szövetkezet tagjainak betegségi ellátására a dolgozók betegségi biztosítását ellátó szervvel megállapodást köthet. A 71/ 1955. (XII. 31.) M. T. sz. rendelet 63. § (1) bekezdése pedig akként szabályozta ezt a megállapodást, hogy a betegség esetére szóló ellátás céljából a termelőszövetkezet csak valamennyi tagjára kiterjedő érvénnyel lehet megállapodást kötni. Az (5) bekezdés viszont azt mondja ki, hogy a termelőszövetkezetnek minden tagja után díjat kell fizetnie. A 22/1959. (IV. 26.) Korm sz. rendelet módosította a termelőszövetkezeti tagok betegségi ellátására vonatkozó említett rendelkezéseket, de lényegében a fentieken nem változtatott. A hivatkozott rendelet 1. §-a ugyanis akként rendelkezik, hogy a betegség esetére szóló ellátás céljából mezőgazdasági termelőszövetkezettel csak abban az esetben lehet megállapodást kötni, ha a megállapodás érvénye a termelőszövetkezet valamennyi tagjára kiterjed. A fentiekből megállapíthatóan tehát a baleseti kártalanításnál, a betegségi ellátásnál és a nyugellátásnál az volt a törvényalkotó kifejezett rendelkezése, hegy a fenti a) pontban említett kivételtől eltekintve — valamennyi termelőszövetkezeti tag után köteles legyen a szövetkezet járulékot fizetni, még abban az esetben is, ha a termelőszövetkezeti tag nyugdíjas és így betegség esetére biztosítva van, sőt akkor is, ha újabb nyuge'látás megállapítására előreláthatólag nem is fog sor kerülni. Az is gyakori eset, különösen az ún. „kétlakisknál", hogy a férj a termelőszövetkezetbe csak pártoló tagként lép be, míg a felesége rendes tagként viszi be a földjüket. A feleség a férj jogán a társadalombiztosítás szolgáltatásaira (gyógykezelés, kórház, özvegyi nyugdíj) jogosult, így nem tartja szükségesnek és főleg előnyösnek, hogy a tsz. tagjakánt saját jogán is biztosított legyen és olyan szolgáltatásért is járulékot, illetve díjat fizessen, amelyet a férje jogán is megkaphat. Ez az álláspont nem helytálló, mert a tsz-be tegként belépett feleség több szolgáltatásban részesül a saját jogán, mint a férje jogán. így üzemi baleset és foglalkozási betegság eseten kártalanításban részesül, a saját jegán elérhető nyugellátása általában több lesz, mint a férje jogán várható özvegyi nyugdíja és a betegségi biztosítással a kórházi ápolás ideje is hosszabb (90 nap helyett egy év). A vállalat a felmondást — a jogszabályban előírt alakszerűségek megtartása mellett — a felmondási idő kezdete előtt hosszabb idővel is közölheti a dolgozóval, a felmondási tilalmakat és korlátozásokat azonban a felmondási idő kezdő időpontja előíti napon fennálló helyzet szerint kell figyelembe venni. Az Mt. V. 41. § (1) bekezdése szerint a munkaviszonyt — tekintet nélkül a bérfizetési időszak végére — bármely napra fel lehet mondani. E jogszabályi rendelkezésre figyelemmel tehát nincs akadálya annak, hogy a vállalat — a Mt. 31. § (2) bekezdésében előírt alakszerűség betartásával — a dolgozóval a felmondást akár több hónappal előbb is közölje. A közlésben a felmondás kezdő időpontját meg kell jelölni. A felmondásnak az említett formában történt előzetes közlése a dolgozó szempontjából kedvező, mert hosszabb idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy új munkahelyet keressen, ugyanakkor a felmondási tilalmak és korlátozások a felmondási idő kezdő napját közvetlenül megelőző napon fennálló helyzetnek megfelelően ugyanúgy védik, mintha a vállalat a felmondást csak ekkor közölte volna. Ha például a vállalat a felmondást három hónappal korábban közölte a dolgozóval, azonban a felmondási idő kezdetéig hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolja terhességét [Mt. V. 37. § (1) bek. f) pontja], vagy a felmondási idő kezdetét megelőző 15 napon belül keresőképtelenség címén betegállományban volt [Mt. V. 37. § (1) bek. b) pontja], a felmondás hatályát veszti. Átszervezés címén történt felmondás esetén is az átszervezés tényleges végrehajtásának körülményeit a vállalatnál a felmondási idő kezdő időpontja előtti napon fennálló állapot (létszámviszonyok stb.) szerint kell elbírálni. Előfordulhat az is, hogy a dolgozó a felmondás közlése és a felmondási idő kezdete közötti időben csökkent munkaképességű lett, vagy az öregségi nyugdíjra való jogosultság címén fennálló jogvédelemre szerez igényt [14/1956. (V. 30.) M. T. számú rendelet 5. §-ával módosított Mt. V. 38. § (1) bek. b) pont], és így munkaviszonyát a vállalat vagy a termelés átszervezésével hivatkozással csak „különösen indokolt esetben" lehet megszüntetni. A felmondás hosszabb idővel előbb történő közlésének nem akadálya a Mt. 41. § (3) bekezdésében foglalt az a szabály, mely szerint a felmondási idő a szóbeli felmondás közlését, illetve az írásbeli felmondás kézbesítését követő napon kezdődik. Ez a rendelkezés ugyanis csak akkor irányadó, ha a vállalat vagy a dolgozó felmondott ugyan, azonban a