Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 48. szám

438 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 48. szám. Vegyes rendelkezések A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG "-^^ ÁLLÁSFOGLALÁSAI. Betegségi biztosítási jogviszony fennállása kérdésében keletkezett perben két évet meghaladó munkaviszony megállapítása tanúvallomások alapján. A betegségi biztosítási jogviszony fennállása kérdésében az 1955. évi 39. sz. tvr. 30. §-a és az azt kiegészítő rendelkezések alapján keletkezett perben a bíróság nincs kötve a tekintetben, hogy a betegségi biztosítási jogviszony alapjául szolgáló munkaviszonyt milyen bizonyítékok alapján és milyen időtartamra állapítsa meg. Éppen ezért e perekben a bíróság tanúvallomások alapján két évet meghaladó időre is megállapíthatja a betegségi biztosítási jogviszony fennállását. Az ilyen megállapításhoz a dolgozók betegségi biztosításáéról szóló 1955. évi 39. sz. tvr-ben és az azt kiegészítő rendelkezésekben meghatározott joghatások fűződnek, ezt a megállapítást azonban a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. sz. tvr. 24. §-ában foglalt korlátozó rendelkezésre tekintettel — az 5 1959. (V. 8.) Mü. M. sz. rendelet 94. § (5) bekezdésében és a 95. §-ban foglalt eseteket kivéve — a nyugellátáshoz szükséges szolgálati idő megállapításánál csupán olyan mertékben lehet figyelembe venni, amilyen mértékben azt az utóbb felhívott jogszabály megengedi. (Legf. Bír. Polg. Koll. 775. számú állásfoglalása ) A balesetért felelős állami szervet a társadalombiztosítási szerv javára az 5 1959. (V. 8.) Mü. M. sz. rendelet 231. § (3) bekezdésében megjelölt teljes összeg megtérítésére kell kötelezni akkor is, ha a bíróság a járadékfizetési kötelezettséget — bármilyen oknál fogva — az idézett jogszabályban meghatározott időtartamnál rövidebb időben állapítja meg. A 67/1958. (XII. 24) Korm. sz. rendelet 96. §-a a rendelet 94. és 95. §-aiban szabályozott megtérítési kötelezettség teljesítését illetően az állami szervekre vonatkozóan az egy összegben történő fizetési kötelezettség előírására adott felhatalmazást. Az egy összegben történő fizetési kötelezettség azt jelenti, hogy az üzemi balesetért felelős állami szerv nem a mindenkori esedékesség alkalmával köteles az egyes baleseti járadékösszegeket, ideiglenes özvegyi nyugdíjat, egyéb nyugellátást megtéríteni a társadalombiztosítási szervnek, hanem a megtérítési kötelezettségnek egyszeri átalányösszeg fizetésével tesz eleget. Ezért az 5 1959. (V. 8.) Mü. M. számú rendelet 231. § (3) bekezdésében meghatározott összeg a 67 1958. (XII. 24.) Korm sz-ímú rendelet 96. §-ában adott felhatalmazás alapján szabályozott olyan megtérítési átalány, amelyet a balesetért felelős állami szerv a ténylegesen felmerült kár külön kimutatása nélkül tartozik a társadalombiztosítási szervnek megtéríteni. Az üzemi balesetért felelős állami szerv felelőssége tehát akkor is az 5/1959. (V. 8.) Mü. M. sz. rendelet 231. § (3) bekezdésében meghatározott átalányösszegben áll fenn, ha a társadalombiztosítási szerv által ténylegesen folyósított megtérítendő ellátás ennél kevesebb is. Tehát pl. az árva járadék nyolc évre számított összegét köteles a balesetért felelős állami szerv megtéríteni akkor is, ha a baleset folytán meghalt személy gyermeke csak pár hónapig jogosult az árvajáradékra. (Legf. Bír. Polg. Koll. 767. számú állásfoglalása). Az állami szerv által az 5 1939. (V. 8.) Mü. M. sz. rendelet 231. § (3) bekezdése atapján fizetett átalányösszeg áthárítása más személyre. Az 5 1959. (V. 8.) Mü. M. sz. rendelet 231. §-a szerint az állami szervek a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 94. és 95. §-án alapuló megtérítési kötelezettségüket egy összegben (átalányösszegben) tartoznak teljesíteni. Az állami szerveknek átalányösszegben fennálló megtérítési kötelezettsége a B. H. 1960. évi 5. számában 767. sz. alatt közzétett polgári kollégiumi állásfoglalás szerint független attól, hogy a társadalombiztosítási szerv ténylegesen milyen összegű baleseti járadékot (stb.) tartozik kifizetni, tehát az átalány összege a ténylegesen kifizetett-, vagy kifizetendő baleseti járadék stb. összegét meg is haladhatja, de annál kisebb is lehet. Ez a rendelkezés a jogszabály kifejezett rendelkezése folytán csak a megtérítésre kötelezett állami szerv és a társadalombiztosítási szerv közötti jogviszonyra alkalmazandó, de nem irányadó más jogviszonyra, így a megtérítésre kötelezett állami szerv és a dolgozója, vagy más személy közötti jogviszonyra, illetőleg a társadalombiztosítási szerv és a nem állami szerv közötti jogviszonyra. Ehhez képest az állami szerv az 5 1959. (V. 8.) Mü, M. sz. rendelet 231. § (3) bekezdése alapján fenálló megtérítési kötelezettségét a vele munkaviszonyban álló dolgozóra a munkajogi jogszabályok rendelkezései szerint, a munkaviszonyon kívül álló személyre pedig a Ptk.-nak a kártítésre vonatkozó szabályai szerint háríthatja át. E személyek felelőssége azonban, ha a valóságos (tényleges kár) az 5 1959. (V. 8.) Mü. M. sz. rendelet 231. § (3) bekezdésében meghatározott átalányösszegnél kisebb volt, vagy a reájuk vonatkozó felelősségi szabályok szerint kisebb összeg erejéig tartoznak kártérítéssel, nem az állami szervet terhelő átalányösszeget, hanem az őket terhelő kisebb összeget tartoznak megfizetni. Ha az átalányösszeg megtérítésére kötelezett állami szerven kívül a balesetért a károsulttal szemben mis (nem állami szerv) is felelősséggel tartozik, s felelősségének a mértéke a reá vonat-