Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 8. szám

74 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 8. szám. a külön bérleti szerződés megkötése esetleg feleslegessé válhatik. Ha azonban a szerv súlyt helyez arra, hogy a kijelölő intézkedésen túlmenően a bércc^c j és a bérlő jogait, valamint a bérleti jogviszonnyal kapcsolatos egyéb kérdéseket részletesebb ta: talmú bérleti szerződésbe is belef oglalják, akkor a kijelölt bérlő a kijelölés birtokában a szervvel bérleti szerződést kötni köteles. Más kérdés azután az, ha a házingatlan, amelyben valamely szerv szolgálati lakása van, nem a szerv, hanem a tanácsi házkezelési szervek (ingatlankezelő vállalat) kezelésében áll. Ilyen esetben a szerv által kijelölt bérlő a bérbeadónak tekintendő tanácsi házkezelési szervvel [Vhr. 7. § a) pont] bérleti szerződést köteles kötni. Az ellenkező álláspont ugyanis azt eredményezné, hegy a bérbeadóként szereplő tanácsi házkezelési szerv és a bérlő között bérleti jogviszony ilyen esetben nem is jönne létre. g) Milyen minőségű lakásra tarthat igényt a magánmunkáltató által foglalkoztatott dolgozó, ha a munkáltató a munkaviszonyt felbontja. Ha a szolgálati lakás bérlőjének munkaviszonya bármilyen címen megszűnik, a R. 48. §-a értelmében ezzel a szolgálati lakásra létesített bérleti jogviszony is megszűnik. A munkaviszony megszűnése esetén a szolgálati lakás bérlője általában másik megfelelő lakásra tarthat igényt, ha azonban a munkaviszony a büntetőbíróság határozata alapján, fegyelmi úton, vagy önkényes kilépés folytán szűnt meg, a bérlő, az idézett § (2) bekezdése értelmében szükséglakással is beérni köteles. A R-nek a munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakásra vonatkozó rendelkezéseit bizonyos vonatkozásban alkalmazni kell a személyi tulajdonban álló lakóházban levő házfelügyelői lakásra is [34/ 1958. (V. 21.) Korm. sz. rend. 2. § (2) bek., illetőleg R. 51. § (3) bek.3]. Minthogy magánmunkáltató az 53/1953. (XI. 28.) M. T. számú rendelet 46. §-ának (1) bekezdése értelmében fegyelmi jogkört nem gyakorolhat, kérdés, hogy milyen minőségű cserelakásra tarthat igényt az olyan házfelügyelő, akinek munkaviszonya olyan magatartása folytán szűnt meg, amely az esetben — ha közületi szerv alkalmazásában állott volna — fegyelmi eljárás megindítására adott volna okot. A kérdés megítélése szempontjából — álláspontom szerint — a fegyelmi úton történt elbocsátással azonosnak kell tekinteni azt az esetet, amikor a magánmunkáltató a házfelügyelői munkaviszonyt az idézett 53/1953. (XI. 28.) M. T. számú rendelet 46. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében azért volt kénytelen azonnali hatállyal felbontani, mert a házfelügyelő a munkaszerződésből folyó kö.elezett^sét szándékosan nem teljesítette, vagy pec!g olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette. A házfelügyelői munkaszerződésnek ilyen címen történt felbontása esetén tehát a házfelügyelőt csupán szükséglakás illeti meg. s A rendeletet a Tanácsok Közlönye 1958. évi 45. száma közli. Tekintettel arra, hogy az ún. vegyes tulajdon* ban (tehát részben az állam, részben pedig bizo-» nyos magánszemélyek közös tulajdonában) álló tár* sasházban levő lakások — a Vhr. 121. §-a értelmében —• ugyancsak személyi tulajdonban álló lakásoknak minősülnek és ez okból a társasház-közösség (a megválasztott gondnok útján) a társasházban aU kalmazott házfelügyelővel szemben fegyelmi jog* kört az elmondottak alapján ugyancsak nem gyakorolhat, ezért a munkaszerződésnek az említett esetekben való felbontása esetén az ilyen társas-j házban alkalmazott házfelügyelőt ugyancsak szük-* séglakás illeti meg. h) A néphadsereg és a Belügyminisztérium illetékes szervét megillető bérlőkijelölési jog gyakorlás sával kapcsolatos kérdések. A R. 52/A. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy ha a társadalmi tulajdonban álló házban levő, a Néphadsereg, vagy a Belügyminisztérium, illetőleg fegyveres és rendészeti testületeinek hivatásos állományú tisztje, vagy tiszthelyettese által bérelt lakás bármely okból megüresedik, az említett szerv jogosult a lakás újabb bérlőjét a hivatásos álló* mányú tisztjei vagy tiszthelyettesei közül kije* lölni. A Néphadsereg, illetőleg a Belügyminisztérium szervei számára biztosított e jog úgy értelmezendő, hogy olyan esetekben, amikor a szóban levő lakás megüresedik és annak bérlőjét a lakásügyi ható* ság a nála nyilvántartott igénylők közül, a Vhr, 147. §-ának (2)—(4) bekezdéseiben foglalt irány* elvek figyelembevételével, egyéb körülmények kö-* zött szabadon volna jogosult megállapítani, a hi* vatkozott rendelkezésben megállapított esetekben a lakás újabb bérlőjének megállapításánál a Néphadsereg, illetőleg a Belügyminisztérium jelölésé* hez köteles alkalmazkodni. Bár a R. idézett §-ának (4) bekezdése félreért* hetetlenül kimondja azt, hogy az ilyen lakás — az említett bérlőkijelölési jogból kifolyólag — nem válik a Néphadsereg, illetőleg a Belügyminisztérium szervének szolgálati lakásává, mégis a rendé* let gyakorlati alkalmazása során bizonytalanság mutatkozott az ilyen lakás bérlőjének a lakás feleti rendelkezési joga tekintetében. Minthogy a kérdéses lakások a rendelet kifeje-« zett rendelkezése értelmében nem tekinthetők szolgálati lakásoknak, ebből következőleg az ilyen lakás bérlője a Néphadsereg, illetőleg a Belügyminisztérium illetékes szervének engedélye nélkül jogosult — többek között — — a lakását elcserélni [R. 11/A. § (1) bek.], — a lakás bérleti jogáról meghatározott,személy javára lemondani (R. 32. §); illetőleg — lakásának egy részét albérletbe adni [R. 43. § (2) bekezdés]. — Amennyiben pedig a bérleti jogviszony a bérlő halála, illetőleg elítélése miatt szűnik meg, a lakásban visszamaradt hozzátartozói a R. 31* §-ában, illetőleg 33. §-ának (3) bekezdésében meghatározott keretek között jogosultak a bérleti jogviszony folytatására.