Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 7. szám

60 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 7. szám. Amennyiben hozzájárulást egyáltalán nem fi­zet, úgy csak a háztartásában levő gyermek után jogosult havi 90 Ft családi pótlékra. A Vhr. 7. §-ának (2) bek.-ben említett számítási szabályt nem lehet alkalmazni a R. 14. § (2) bek.­ben említett havi 130 Ft megosztásánál. Például: A dolgozónak két gyermeke van. Az egyik gyer­mek testi vagy szellemi fogyatkozás miatt teljesen munkaképtelen és állandó ápolásra szorul (R. 1. § (2) bek.), a másik gyermek is a dolgozó háztartá­sában él, utánuk a dolgozó összesen havi 130 Ft családi pótlékra jogosult. Abban az esetben, ha az említett fogyatkozás­ban szenvedő gyermekét magánszemélynél stb. he­lyezte el és utána legalább havi 90 Ft hozzájáru­lást fizet, a másik (az egészséges) gyermek pedig a háztartásban él, a két gyermek után ugyancsak összesen havi 130 Ft családi pótlékra jogosult. Ha azonban havi 90 Ft-nál kevesebbet fizet, úgy csak a háztartásában levő egészséges gyermek után jo­gosult havi 40 Ft családi pótlókra. Ha a dolgozó magánszemélynél elhelyezett, fogyatkozásban szen­vedő gyermek után, annak eltartásához egyáltalán nem járul hozzá, abban az esetben családi pótlékra nem jogosult. Amennyiben a fogyatkozásban szenvedő gyer­mek a dolgozó háztartásában él, az egészséges gyermeket pedig magánszemélynél stb. helyezi el és utána legalább havi 40 Ft hozzájárulást fizet, úgy mindkettő után összesen havi 130 Ft családi pótlékra jogosult. Ha azonban havi 40 Ft-nál keve­sebbet fizet, úgy csak a háztartásában levő, fogyat­kozásban szenvedő gyermek után jogosult havi 90 Ft családi pótlékra. Ha a gyermek után hozzájá­rulást egyáltalán nem fizet, úgy a háztartásában levő fogyatkozásban szenvedő egy gyermek után ugyancsak havi 90 Ft családi pótlékra jogosult (R. 1. § (2) bek.). Ha a gyermeket bírói ítélet alapján helyezték el magánszemélynél stb., a dolgozó ugyanolyan fel­tételekkel jogosult a családi pótlékra, mint amikor saját elhatározásából helyezi el a gyermekét. Ilyen esetben, ha mindkét szülő fizet a gyermek (gyer­mekek) eltartásáért hozzájárulást, a családi pótlék azt a szülőt illeti meg, akinek a bíróság a gyerme­ket odaítélte. Amennyiben nem a szülők háztartásából helyez­ték el bírói ítélet alapján a gyermeket, vagy az ítélet nem tér ki arra, hogy melyik gyermeket ki­nek ítélték, vagy a különélő szülők helyezték el a gyermekeket magánszemélynél stb., és mindkét szülő a gyermekre eső családi pótlék összegét meg­haladó összeget fizet külön külön a gyermekek után, vagy ugyanazon gyermek után, abban az esetben vélelmezni kell, hogy a fiú gyermeket az apa, a leánygyermeket az anya helyezte el és a fiú gyermek után az apa, a leánygyermek után az anya jogosult a családi pótlékra, az általános sza­bályok szerint. A Vhr. 7. § (2) bekezdésében foglaltakat kiter­jesztően alkalmazni nem lehet. Ha az egy gyer­mekre eső családi pótlék összege havi 120 Ft, ak­kor a dolgozónak csak abban az esetben jár e gyer­meke után családi pótlék, ha eltartásának költsé­geihez legalább 120 Ft-al járul hozzá. Például: A dolgozó két gyermekét máshol helyezte el és eltartásukért gyermekenként havi 80—80 Ft-ot fizet. Háztartásában egy gyermek van. A dolgozó két gyermeke után családi pótlékot nem kaphat (még havi 75 Ft-ot sem), a háztartásában levő gyermek után havi 120,— Ft családi pótlékra jo­gosult. Ha a két gyermek után hozzájárulást egyáltalán nem fizet, a saját háztartásában levő egy gyermek után sem jogosult családi pótlékra. (R. 5. § és Vhr. 8 §-hoz) 10. Ha a munkabér és a munkaidő is azonos és a munkaviszonyok is azonos időben kezdődtek, a dolgozó választhatja meg, hogy melyik munkavi­szonya alapján igényli a családi pótlékot. (R. 6. § és Vhr. 9. §-hoz) 11. A Rendelet 6. §-a (1) bekezdése a) pontjának és a (2) bekezdésének végrehajtásánál nem a munkáltató által az egyes munkakörökre esetleges különlegesen megállapított, vagy az egyes dolgo­zókkal kötött munkaszerződésben előírt heti mun­kaidőt, hanem a Munka Törvénykönyvében vagy más jogszabályban (törvényben, rendeletben, tör­vényes felhatalmazáson alapuló végrehajtási uta­sításban) az iparágra (pl. vegyipar, nyomdaipar), termelési ágra (pl. mezőgazdaság, erdőgazdaság), foglalkozási ágra (pl. pedagógusok, orvosok, zene­szék), a munkakörre (pl. gépkocsivezető stb.) meg­állapított heti munkaidőt kell alapul venni. A kisipari vagy kiskereskedői tevékenységet folytató vagy hasznothajtó jogosítvánnyal rendel­kező személyek, a munkaközösségi tagok, a kis­ipari, házi ipari vagy mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti tagok munkaviszonyuk alapján családi pótlékra csak akkor jogosultak, ha munkaviszo­nyukkal járó lekötöttségük a Mt.-ben vagy más jogszabályban előírt rendes heti munkaidő (tehát általában 48 órát) eléri. Ha ugyanis munkaviszo­nyukkal járó lekötöttségük ennél kevesebb, vélel­mezni kell, hogy a munkaviszonyból származó munkabérüket az említett kereső foglalkozásuk­ból származó jövedelmük meghaladja. A mezőgazdaságban önállóan gazdálkodók (vagy akik földjüket haszonbérbe adják), ha munkavi­szonyukkal járó lekötöttségük a Mt.-ben vagy más jogszabályban előírt rendes heti munkaidőt eléri, családi pótlékra a munkaviszonyuk alapján jogo­sultak. Ha pedig a munkaviszonnyal járó lekötött­ségük a rendes heti munkaidő felénél, általában 24 óránál több, de heti 43 óránál kevesebb, abban az esetben jogosultak családi pótlékra, ha munka­bérük több, mint a gazdálkodásból származó jö­vedelmük. Ha a földingatlan után kivetett mező­gazdasági általános jövedelemadójuk évi összege 1200 Ft-nál több, a gazdálkodásból (földingatlan­ból) származó jövedelmet már úgy kell tekinteni, hogy az a munkaviszonyból származó munkabért meghaladja. Az ilyen személyekkel tehát nem a gazdálkodásból várható vagy elért jövedelmet, ha­nem a kivetett (nem a ténylegesen fizetett) jöve­delemadó évi összegét kell igazoltatni. A tanács végrehajtó bizottsága által, a mezőgaz­dasági lakosság általános jövedelemadója címen igazolt összegből az 5/1959. (V. 8.) Mü. M. számú rendelet II. számú mellékletében foglaltak szerint kell a jövedelem vélelmezett havi összegét vissza­keresni.

Next

/
Thumbnails
Contents