Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 7. szám

7. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 57 A MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM ÁLLÁSFOGLALÁSA. A nyugdíjjogszabályok egységss alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről. A dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. sz. törvényerejű rendelet (Tny.)* és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 67/ 1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet (Rny.) * valamint az 5/1959. (V. 8.) Mü. M. számú rendelet (Vr.)** egyes rendelkezéseivel kapcsolatban felmerült alábbi esetekben a jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit — az egységes eljárás biztosítása érdekében — a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következők szerint kell alkalmazni: 1. A mindennemű ellátási igény kizárásával elbocsátott volt közszolgálati alkalmazottnak e minőségben eltöltött idejét a Vr. 62. §-ának (1) bekezdése és 63. §-ának (3) bekezdése alapján csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha ezalatt a volt közszolgálati alkalmazott az Országos Társadalombiztosító Intézetnél, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél vagy a kötelező társadalombiztosítást ellátó más intézménynél (Bányatárspénztár, Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet) ténylegesen biztosított volt. A szolgálati idő számításánál nem lehet tehát figyelembe venni azt az időt, amely alatt a közszolgálati alkalmazottra az 1928. évi XL. tv. 10. §-a (1) bekezdése értelmében a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítás nem terjedt ki és öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló ellátását az idézett § (3) bekezdése alapján kiadott rendeletek szabályozták. 2. Az ideiglenesen Magyarországhoz csatolt területeken a magyar jogszabályok alapján öregségi és rokkantsági biztosításban töltött idő az Rny. 25. §-a (2) bekezdése és a Vr. 83. §-a értelmében szolgálati időként — az egyéb feltételek fennállása esetében is — csak akkor vehető figyelembe, ha a dolgozó az említett területeken fennállott biztosításának megszűnését követő öt éven belül a magyar társadalombiztosítási jogszabályok szerint nyugellátás szempontjából figyelembe vehető szolgálati időt szerzett. Az említett szolgálati idő beszámíthatósága szempontjából a Vr. 96. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazni nem lehet. 3. A Tny. 24. §-a, illetőleg a Vr. 95. §-a (1) bekezdése egybevetett rendelkezése szerint tanúvallomások alapján bírói ítélettel megállapított két évnél hosszabb szolgálati időt nem lehet figyelembe venni, ha a bírói ítélet az 1959. évi január hó 1. napja után vált jogerőssé. Ennek megfelelően tanúvallomások alapján két évnél hosszabb szolgálati időt a nyugdíjigénynek a Tny. rendelkezései szerinti elbírálása során abban az esetben sem lehet * Az idézett rendeleteket a Tanácsok Közlönye 1958. évi 84. száma közli. ** A rendelet a Tanácsok Közlönye 1959. évi 39. számában jelent meg. figyelembe venni, ha az 1959. évi január hó 1. napja után hozott elsőfokú bírói ítélet a Vr. megjelenésének napja (1959. május hó 8.) előtt már jogerőssé vált. 4. Az Rny. 27. §-a (1) bekezdésében említett ötévi megszakítás időtartamának számítását újból kell kezdeni, ha a szolgálati idő megszűnését követő öt éven belül a dolgozó az idézett § (2) bekezdésében, valamint a Vr. 97—99. §-ában felsorolt valamelyik feltétel fennállását igazolja. Ilyen esetben tehát az öt évi megszakítási időtartam az igazolt feltétel megszűnését követő naptól újból kezdődik. 5. Az Rny. 32. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásánál a következőképpen kell eljárni: A) Az Rny. 31. §-ában meghatározott időtartam fele részénél rövidebb időre kapott munkabár átlaga alapján a nyugdíj összegét abban az esetben lehet megállapítani, ha az igénylőnek a megjelölt időszak fele részében csak azért nincs tényleges munkabére, mert a) igazolt keresőképtelensége miatt nem dolgozott, b) a Munka Törvénykönyve által megjelölt esetekre biztosított fizetésnélküli szabadságon volt, c) katonai szolgálatot teljesített, d) az üzem időleges szüneteltetése vagy munkaviszonyának jogellenes megszüntetése miatt munkát nem végzett. B) Az A) pontban foglaltakat akkor lehet alkalmazni, ha az igénylő az Rny. 31. §-ában meghatározott időtartamon át folyamatosan munkaviszonyban állott és a) öregségi vagy rokkantsági teljes nyugdíjra jogosult, vagy b) az 1929. évi január hó 1. napját követően leg-« alább húsz éven át munkaviszonyban állott, ez az ideje azonban az öt évet meghaladó megszakítás miatt teljes egészében szolgálati időként nem vehető figyelembe és így csak résznyugdíjra jogosult. C) Abban az esetben, ha az igénylő az irányadó időszak alatt munkabért egyáltalán nem kapott, vagy ha a rövidebb időre kapott munkabér figyelembe vétele — a dolgozó előző foglalkozásaira te-* kintettel — nem megnyugtató, a nyugdíj alapiául szolgáló munkabért az Rny. 32. §-a (2) bekezdése a)—c) pontjainak, illetőleg (3) bekezdésének alkalmazásával kell megállapítani. Az A) és B) pontban megjelölt feltételek fennállása esetén sem lehet megnyugtatónali tekinteni a rövidebb időre kapott munkabért, ha legalább 300 napi béradat nem áll rendelkezésre. D) Abban az esetben, ha az igénylő az irányadó időszak alatt gümőkóros megbetegedés vagy üzemi baleset (foglalkozási betegség) miatt egy évnél hosszabb időn át nem kapott munkabért, nincs akadálya annak, hogy a nyugdíj összegét az Rny. 32. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával a Társadalombiztosítási Bizottság — a munkáltató és a Szakszervezeti Bizottság igazolása alapján — a hasonló munkakört betöltő dolgozók átlagbérének megfe-