Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 85. szám

85. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 893 III. JÖVEDELEMFELHASZNÁLÁS. 8. A termelőszövetkezetnek a zárszámadás készítése során mindenek előtt az állam iránt 1959. december 31-én fennálló és az egyéb kötelezettségek teljesítésének fedezetét kell biztosítaniuk. 9. A termelőszövetkezet a kötelezettségek teljesítésének biztosítása után — a jelen utasítás IV. fejezetében előírt módosító tételek figyelembevételével — állapítja meg a természetben és pénzben felhasználható jövedelmének nagyságát. 10. A felhasználható jövedelemből elsősorban a közös vagyon növeléséről, a folyamatos termelés biztosítását szolgáló alapok ellátásáról, kiegészítéséről és a szükséges egyéb tartalékolásokról kell gondoskodni. A jövedelemnek az a része, amely az alapok és tartalékolások fedezetének biztosítása után fennmarad, a tagok között részesedésre és földjáradékra kiosztható. A) A fel nem osztható szövetkezeti alap. A fel nem osztható szövetkezeti alap képzésének módjára — az érvényben levő rendelkezések keretein belül — a termelőszövetkezet alapszabályának előírásai irányadók. A fel nem osztható szövetkezeti alapnak saját erőből évenként történő kötelező növelése tekintetében ugyancsak az alapszabályban foglaltak irányadók. A fel nem osztható szövetkezeti alap kötelező növelésének mértéke azonban a tagok között kiosztásra kerülő pénzbeni és természetbeni részesedés együttes értékének 10 százalékánál kevesebb nem lehet. Ebbe be kell számítani: — a saját erőforrásból (üzemi bevételekből) évközben beszerzett, illetőleg létesített állóeszközök értékét; — az állóeszközöket terhelő kötelezettségek (beruházási bankhitelek, beruházási szállítók követelése, termelőszövetkezeti tagok követelése bevitt állóeszközökért) törlesztésére évközben saját erőforrásból felhasznált pénzeszközök összegét; — a házilagosan létesített beruházásoknál a tagok munkájának, a saját fuvarnak és a saját előállítású anyagoknak — a folyó évi jövedelmet terhelő — értékét. B) Folyamatos teremlést biztosító alapok és tartalékolások. a) Vetőmagalap eszközeikánt olyan mennyiségű és minőségű vetőmagot kell tartalékolni, hogy az a közös művelés alá vont földterületnek mind az őszi, mind a tavaszi vetőmagszükségletét fedezze. b) Takarmányalap eszközeiként annyi szálas- és abraktakarmányt kell tartalékba helyezni, hogy ebből a meglevő és várható közös állatállománynak és szaporulatának megfelelő eltartása a következő termésig biztosítható legyen. c) A termelés folyamatosságának biztosítása érdekében tartalékolni kell még a december 31-én meglevő anyagés fogyóeszközkészleteket. A természetben tartalékolt készletek és a mezei leltár együttes értékének tehermentes — saját erőből fedezett — részét „Termelési alap" címén kell a mérlegben kimutatni. d) Abban az esetben, ha a termelőszövetkezet a vetőmag — vagy takarmány szükségletét — készlet hiányában — nem tudja teljes egészében természetben tartalékolni, — állami felvásárlási áron számítva — a hiányzó vetőmag, illetőleg takarmány beszerzésére szükséges összeget pénzben kell tartalékolni. C) Egyéb alapok. a) Biztonsági alapok. A termelőszövetkezet alapszabálya előírhatja, hogy gyenge termés vagy elemi kár által okozott terméskiesések pótlására biztonsági vetőmagalapot, biztonsági takarmányalapot létesít. A termelőszövetkezet a biztonsági alapokba a szükségletnek az alapszabályban meghatározott százalékát helyezi. b) Szociális-kulturális alap. A szociális-kulturális alap eszközeiként a tagok között kiosztásra kerülő természetbeni és pénzbeni részesedés összértékének a közgyűlés által megállapított hányadát, de legalább 2 százalékát kell (pénzben, természetben) tartalékolni. Ugyancsak a közgyűlés állapítja meg azt is, hogy a termelőszövetkezet a szociális-kulturális alap kiegészítésére milyen arányban tartalékol természetbeni és pénzeszközöket. D) Tagok földjáradéka és munkaegységrészesedése. A tagok között kiosztásra maradó természetbeni és pénzbeni jövedelem — túlnyomó részét a tagok és a közös munkában résztvett családtagjaik részére a végzett munkájuk alapján teljesített munkaegységeik arányában kell kiosztani; — kisebb részét földjáradék kifizetésére kell fordítani, a) Földjáradék. A földjáradék fizetési kötelezettséget és a földjáradék mértékét a 19/1959. (VII. 12.) F. M. számú rendelet*** 52— 56. §-ai szabályozzák. A földjáradékot pénzben kell megfizetni. Kivételes esetekben, olyan földjáradékra jogosult családtagnak, akinek megélhetési alapja a közös használatban levő saját föld, valamint az 1S59. évi 7. sz. tvr. 22. §-a (6) bekezdésében említett idős dolgozó parasztnak lehetővé kell tenni, hogy a közgyűlés által megállapított mértékig, de legfeljebb a földjáradék, illetőleg haszonbér fejében kapott összeg erejéig állami felvásárlási áron a termelőszövetkezettől terményt vásárolhassanak. *** A rendelet a Tanácsok Közlönye ez évi 53. számában jelent meg.