Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 81. szám

794 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 81. szám. lemez és tömb, kivéve a cementtel és kátránnyal kötött hulladékot. (2) A parafahulladékot a hulladékszolgáltatók — legalább 50 kg összegyűjtése után — a területileg illetékes MÉH vállalatnak írásban kötelesek felajánlani. (3) A parafahulladékot idegen anyagtól mentesen kell d gyűjtő MÉH vállalatnak átadni. (4) A MÉH vállalatok az átvett parafahulladékot a Parafakőgyárnak tartoznak rendszeresen átadni. III. A HULLADÉKSZOLGÁLTATÓK JUTALMAZÁSA. 23. §. (1) Jutalomban kell részesíteni a hulladékszolgáltató vállalatoknál a hulladék gyűjtésével (válogatásával), tárolásával és átadásával kapcsolatos munkában kiváló eredményt elért dolgozókat, feltéve, hogy a vállalat a hulladékot cikkenként (esetleg színenként) minőség szerint elkülönítve adja át a gyűjtő vállalatnak. (2) A jutalmazás fedezetének biztosítása céljából a papírhulladék szolgáltató vállalatok — kivéve a .PANYELL gyűjtési területéhez tartozó hulladékszolgáltatókat és a tanácsok irányítása alatt álló nyomdákat — a papírhulladék ténylegesen befolyt ellenértékét, negyedévi 200 Ft erejéig teljes egészében az igazgatói alap növelésére fordíthatják. (3) A papírhulladék átadásából negyedévi 200 Ft-on felül befolyt összeg 10"/o-a fordítható az igazgatói alap növelésére. (4) A költségvetési szerveknél a papírhulladék ellenértékének 40%-a szolgál jutalmazási célt. (5) A PANYELL gyűjtési területéhez tartozó grafikai üzemeknél, valamint a nyomdáknál az árbevétel 2%-a használható fel jutalmazási célokra. (6) A kiskereskedelmi és a vendéglátóipari hálózatban összegyűlő összes papírhulladék ellenértéke az egység dolgozóit illeti meg, — kivéve az illető egység alaptevékenységével összefüggően keletkező hulladékpapírt, csomagolóanyagot, iktatott iratokat stb. — [2. és 3. bek., illetve 45/1958. (VII. 30.) Korm. sz. r.*]. (7) Textilhulladék, bőrhulladék, műanyaghulladék, parafa, nátron és azbeszttartalmú tömítőlemezhulladék, magasnyomású tömítőlemez, nitrofilmhulladék, papírrostos és textilrostos azbeszthulladék tekintetében a befolyt ellenérték 2%-a fordítható jutalmazási célokra, a befolyt ellenérték 3%-a fordítható jutalmazásra, ha a szolgáltató a gyűjtóvállalat megállapítása szerint a különtartásra és kezelésre vonatkozó minden rendelkezésnek eleget lett. (8) A textilhulladékot és használt textilneműt gyűjtő vállalat köteles minden negyedévet követő hó 10-ig írásban közölni a hulladékszolgáltató vállalattal, hogy a hulladék átadása az átvételi elismervényben foglaltak szerint, a különtartásra és a kezelésre vonatkozó előírásnak megfelelően történt-e. A jutalmazás céljára szolgáló Összeget csak a közlés alapján lehet az igazgatói alap növelésére fordítani, illetve kifizetni. A hulladékok minőség és szín szexinti elkülönítési módját a Könnyűipari Minisztérium MÉH Iroda határozza meg és erről a szolgáltató vállalatokat a gyűjtő vállalat tájékoztatja. (9) A hulladékátadás jutalmazása céljából az igazgatói alaphoz csatolt összeget a hulladékgyűjtés lebonyolításában résztvett személyek között kell teljes egészében kiosztani, ha a hulladékokkal kapcsolatos teendők ellátásában mind a vállalat, mind pedig a népgazdaság egésze szempontjából kedvező eredményt értek el. (10) A hulladékgyűjtő vállalatok által a jutalmazandó személyekre tett javaslatokat — indokolt kivételektől eltekintve — általában szem előtt kell tartani. (11) Az igazgatói alap növelésére fordítható Összeget a gyűjtő vállalat által kiadott számlák és átvételi ehsmervények alapján kell meghatározni. * A rendeletet a Tanácsok Közlönye 1958. évi 61. száma közli. IV. ZÁRÓRENDELKEZÉS. 24. §. A jelen utasítás 1959. november 10-én lépett hatályba* rendelkezéseit azonban már az 1959. év IV. negyedéveié vonatkozóan alkalmazni kell. Az utasítás hatálybalépésével egyidejűleg a 2500—21/1954. (Tg. É. II. 5.) O. T. sz. utasításnak 29—53. §-ai, valamint az utasításban felsorolt hulladékok gyűjtésének jutalmazásáról szóló részei (63—74. §) hatályukat vesztik, az „Általános rendelkezések" (1—10. §) pedig nem alkalmazhatók. Nagy Józsefné s. k., Lázár György s. k., könnyűipari miniszter. az Országos Tervhivatal . elnökének helyettese. Vegyes rendelkezések A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ÁLLÁSFOGLALÁSAI. A kisiparos KlOSZ-tagdíj fizetési kötelezettsége. Az elsőfokú bíróság a 2/1958. (V. 1.) Kip. M. sz. rendelet alapján peresített KlOSZ-tagdíj fizetése iránti keresetet azzal az indokolással utasította el, hogy az alperes 1956. óta nem tagja a KlOSZ-nak, nincs is szándékában oda belépni, tagdíjat viszont csak a tag köteles fizenti. A felperes az ítélet ellen fellebbezett. A fellebbezés alapos. Az 1958. évi 9. sz. tvr. és ennek 2/1958. (V. 1.) Kip. M. sz. végrehajtási rendelete minden kisiparos számára kötelezővé tette a KlOSZ-tagságot. A Vhr. 8. §-a kimondotta, hogy valamennyi kisiparosnak a KIOSZ kötelékébe kell tartoznia, s aki a Tvr. hatálybalépésekor még nem volt tagja, köteles volt ettől számítottan 3 hónap alatt, vagyis legkésőbb 1958. augusztus l-ig belépni. A KlOSZ-tagság tehát ezzel a rendelkezéssel törvényes előfeltételévé vált a kisipar gyakorlásának. Mivel az alperes az iparát — nem vitásan — ma is folytatja, így ő is köteles a belépésre és a tagdíj megfizetésére. Ettől csak úgy mentesülhet, ha az ipar gyakorlatával felhagy. A másodfokú bíróság ezért az alperes tagdíjfizetési kötelezettségét megállapította. A tagdíj összegszerűségének kérdését nem vizsgálhatta, mert annak megállapítása és kivetése a KIOSZ hatáskörébe tartozó feladat, ebbe a bíróság be nem folyhat. A fegyelmi vétség elévülése. Az Mt. V. 190. §-a a fegyelmi vétséggel kapcsolatban elévülési időt állapít meg, nevezetesen, ha a fegyelmi vétség elkövetése óta több mint egy év eltelt, vagy ha a fegyelmi vétség elkövetéséről az igazgató több mint három hónapja tud, a fegyelmi eljárást lefolytatni nem szabad, kivéve, ha az ügyben büntető eljárás indult. E rendelkezés folytán a fegyelmi vétség az elkövetéstől számított egy év elteltével — akár tudott arról az igazgató, akár nem —, mindenképpen elévül. Az Mt. V. 190. § utolsó mondatrészében említett kivétel nem azt jelenti, hogy büntető eljárás esetén az elévülésre vonatkozó rendelkezést alkalmazni nem lehet, hanem azt, hogy a büntető eljárás a fegyelmi elévülést félbeszakítja* a büntető eljárás jogerős befejezésével azonban az elévülési idő folyása újból kezdődik. Ezek szerint az elítélés alapjául szolgáló, fegyelmi vétséget is megvalósító magatartás miatt a büntető ítélet jogerőre emelkedésétől számított egy év elteltével fegyelmi eljárást akkor sem lehet indítani, ha az igazgatónak az elítéltetésről tudomása nem volt. A büntető bíróság által szabadságvesztésbüntetésre történt elítélés esetén azonban önálló fegyelmi vétségként lehet értékelni azt, hogy a dolgozó a szabadságvesztés-