Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 81. szám

792 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 81. szám. és a kisipari szövetkezetekre (a továbbiakban: hulladékszolgáltatók). 2. §. A jelen utasítás alkalmazása szempontjából hulladéknak kell tekinteni: a) a felhasznált anyagnak azt a részét, amely a termelés során az anyag szükségszerűen nem teljes kihasználása folytan fennmarad, b) a nem javítható selejtet, t c) a selejtezésre vonatkozó rendelkezések alapján kiselejtezett terméket, d) a fogyasztás során keletkező, nyersanyagként felhasználható anyagokat. 3. §. A bárhol hasznosítható hulladékot az alapanyaghoz hasonló gondossággal úgy kell kezelni, hogy azt (a hulladékjelleg mellett elérhető) legjobb eredménnyel lehessen hasznosítani. 4. §. (1) Szállítási szerződés kötése a hulladékszolgáltató és gyűjtő vállalatok között nem kötelező, kivéve, ha a szolgáltató irányító szerve* azt egyes hulladékokra előírja. (2) A jelen utasítás hatálya alá tartozó hulladékot a hulladékszolgáltatók kötelesek a kijelölt gyűjtővállalatoknak vételre felajánlani, amennyiben a hulladékot vállalaton, vagy — a hulladékszolgáltató szerint illetékes közvetlen irányító szerv rendelkezése alapján — iparágon belül nem használják fel. (3) A hulladékszolgáltató köteles gondoskodni arról, hogy a hulladék anyagot lemért állapotban adják át. Ha a hulladékszolgáltatónál mérőeszköz nem áll rendelkezésre, úgy köteles a hulladákot ellenőrzés mellett a mérőhelyre szállítani és a mérés pontosságát ellenőrizni. (4) Az átvételre jogosult gyűjtővállalat köteles a felajánlott hulladékot átvenni, ha az gazdaságosan hasznosítható és értékesíthető. A hulladék átvétele alkalmával az átvételi elismervényen hulladékfajtánként a mért súlyt, illetőleg mennyiséget fel kell tüntetni. 5. §. (1) A hulladékszolgáltató köteles a nála keletkező hulladékot cikkenként (áruféleségenként) — a textilhulladékot ezenfelül minőség és szín szerint is — elkülönítve, az összekeveredés megakadályozására alkalmas módon tárolni. (2) A hulladékgyűjtő vállalat — a fegyveres testületek, azok vállalatai és szervei kivételével — figyelemmel kísérheti a szolgáltatók hulladékátadási tevékenységét és a tapasztalt rendellenességek megszüntetése végett a szolgáltató irányító szervéhez köteles fordulni. (3) A kijelölt hulladékgyűjtő vállalat az általa felvásárolt anyagokat elsősorban az állami vállalatok, továbbá a kisipari szövetkezetek indokolt szükségleteinek kielégítésére köteles fordítani. II. AZ EGYES HULLADÉKOK GYŰJTÉSÉRE ÉS HASZNOSÍTÁSÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK. 6. §• Textilhulladék és használt textilnemű, géptisztítórongy, alapozó- és fényezőrongy, (1) A jelen utasítás alkalmazása szempontjából a) textilhulladéknak a növényi eredetű (pamutból, lenből, kenderből, jutából, vagy más növényi anyagból), állati eredetű (gyapjúból, más állati szőrből, hernyóselyemből), műszálból (műselyemből, szintetikus és egyéb műanyagból) készült termékek maradványait és hulladékait (haszonárut), b) használt textilneműnek pedig az a) pontban felsorolt alapanyagokból készült használt textilneműket kell tekinteni. (2) Nem tekinthető textilhulladéknak az iparban keletkező selejt, maradék- és formahibás fonal, amennyiben fonalként felhasználható. 7. §. (1) A teljes szélességű pamut-, len-, kender- és selyem maradékárut 60 cm-től 4 m-ig, a gyapjúból vagy műszálból készült szövet maradékot 60 cm-től 2,60 m-ig a Ruházati Exportcikk és Textilértékesítő Vállalat (Budapest, V., Szent István tér 12.) részére, míg a Ifi—60 cm-ig terjedő ún. kilósárut a Textilhulladék és Fonalosztályozó Vállalat (továbbiakban: TEMAFORG) részére kell vételre felajánlani. (2) Ha a nagyiparban keletkező, az iparágon belüli felhasználásra alkalmas pamutipari hulladékot — nagyipari felhasználó igényének hiányában — készletezni kell, azt a Budai Pamutfonógyár keretében szervezett Pamutipari Igazgatóság Anyagellátó és Bevizsgáló Iroda (PIGAVI), a gyapjúipari hulladékot pedig a Gyapjú- és Textilnyersanyagforgalmi Vállalat forgalmazza. 8. §. (1) A textilhulladékot és használt textilneműt a MÉH Iroda által meghatározott területi elhatárolás szerint kell a gyűjtő vállalatok részére felajánlani. A gyapjúipari vállalatok a hulladékot a Gyapjú- és Textilnyersanyagforgalmi Vállalat területi megbízottainak ajánlják fel. (2) A gyűjtő vállalat köteles a gyűjtési területéhez tartozó hulladékszolgáltató vállalatokat a jelen utasítás meg« jelenése után értesíteni, hogy a fennálló rendelkezések értelmében az átvételre illetékes. 9. §. (1) Géptisztító-, fényező- és alapozórongyként kizárólsg a TEMAFORG-tól vásárolt rongyot szabad felhasználni. Indokolt esetben a kivételek megállapítására a Könnyűipari Minisztérium MÉH Iroda illetékes. (2) Azok a hulladékszolgáltatók, amelyeknél a textilhulladék, vagy használt textilnemű a használat következtében, vagy vegyi hatásra állagában lényegesen megsérül, a Könnyűipari Minisztérium MÉH Irodától az illető hulladékanyagok átadása alól felmentést kaphatnak. 10. §. Mindennemű textilhulladékot és használt textilneműt, használt géptisztítórongyot, alapozórongyot és fényezőrongyot a gyűjtő vállalat részére történő átadásig fedett, száraz helyen kell tárolni. Selejt, formalübás és maradélcfonal. 11. §. (1) Az 1. §-ban felsorolt szerveknél és vállalatoknál keletkező pamut, vigogne, gyapjú, műrost, műselyem, len, kender selejt, formahibás és maradákfonalakat a TEMAFORG-nak kell vételre felajánlani. A fonalak átadásához külön engedély nem szükséges. Többféle, vagy különböző színű fonalat egy keresztorsóra felorsózni nem szabad. (2) A TEMAFORG köteles az operatív tervében előírt selejt, maradék és formahibás fonalakat a gyáripartól átvenni, kivéve azokat a fonalfajtákat és minőségeket, amelyek a helyiipar területén nem használhatók fel. (3) A TEMAFORG a felajánlott fonaltételeket a felajánlástól számított 30 napon belül köteles átvenni, vagy közölni, hogy az átvételre nem tart igényt. Az utóbbi esetben a felajánló vállalat az illető fonaltételt csak a nagyiparon belül értékesítheti.