Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 77. szám

77. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE A tartásdíjra korlátozott özvegyi nyugdíj felemelése. Ha az özvegyi nyugdíjra többen jogosultak, az elvált, illetőleg különélő nő özvegyi nyugdíja a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet* 47. § (2) bekezdése értelmében nem lehet nagyobb összegű, mint amilyen összegű tartásdíjban részesült. Minthogy az özvegyi nyugdíjra a társadalombiztosítási jogszabályok az irányadók, az özvegyi nyugdíj felemelése nem kérhető azon az alapon, hogy a jogosult viszonyaiban a tartásdíj megállapítása óta lényeges változás történt. Ez a körülmény csak arra szolgálhat alapul, hogy az érdekelt az idézett rendelet 47. §-ának (3) bekezdése alapján az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását kérje a bíróságtól. Amennyiben az özvegy igénye a megosztási perben nem elégíthető ki, az özvegy további igénnyel a hagyatékkal szemben léphet fel. Az özvegyi nyugdíj mértékének megállapítása végett indított perben az SZTK-nak nem kell perben állnia. Az 1958. évi 40. sz. tvr.** 33. §-a szerint ha az özvegyi nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük meg kell osztani. A megosztás módját a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 47. § (1) és (2) bekezdése szabályozza. Az SZTK ezeknek a szabályoknak a rendelkezései értelmében köteles az özvegyi nyugdíjat megosztani. A hivatkozott rendelet 47. §-ának (3) bekezdése szerint ha a jogosult sérelmesnek tartja az özvegyi nyugdíjnak az (1), illetőleg a (2) bekezdés szerinti megosztását, a többi jogosult ellen indított perben a bíróságtól az özvegyi nyugdíj más arányű megosztását kérheti. Ez a per már kizárólag az özvegyi nyugdíjra jogosultak közötti jogvita, amelyben az SZTK-nak nem kell perben állania. Ilyen esetben a bírói ítélet dönti el, hogy az egyes jogosultakat az özvegyi nyugdíj milyen arányban illeti, s az SZTK az ítélet alapján ennek megfelelően fogja a fizetést teljesíteni. Az özvegyi nyugdíj iránti perben a nő tartásra érdemtelenség vizsgálata. Az érdemtelenség kifogása a férj olyan legszemélyesebb joga, amelyet helyette más nem érvényesíthet. Ha tehát a férj az érdemtelenséget nem hozta fel, ebben a kérdésben a bíróság az özvegyi nyugdíj megállapítása iránti perben nem foglalhat állást. Ha viszont a férj az érdemtelenséget érvényesítette, a nyugdíjperben a bíróság az érdemtelenség kérdésében viszontkereset nélkül is állást foglalhat. * Az idézett rendeletet a Tanácsok Közlönye 1958. évi 94. száma közli. ** A tvr. a Tanácsok Közlönye 1958. évi 94. számában jelent meg. A bíróság vizsgálhatja a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság előfeltételeinek fennállását. Az a kérdés, hogy a dolgozó munkaképességét teljes mértékben elvesztette-e és mások gondozására szorul-e, orvosi szakkérdés, a rokkantságnak, illetőleg a munkaképességcsökkenés mértékének d kérdése. Ezért a 67/1958. (XI. 24.) Korm. sz. rendelet 88. § (2) bekezdése értelmében nem tartozik bírói hatáskörbe annak a megállapítása, hogy az igénylő az 1958. évi 40. sz. tvr. 5 § a), illetőleg b) pontja szerint I., illetőleg II. csoportbeli rokkant-e. Az idézett Tvr. 5. § c) pontja alapján igényelt III. csoportbeli rokkantsági nyugdíjra való jogosultság megállapításának azonban csak az az előkérdése orvosi kérdés, hogy az igénylő rokkant-e. Ebben a kérdésben a Munkaképességcsökkenést Véleményező Orvosi Bizottság szakvéleménye az irányadó. Az azonban már a jogosság körébe tartozó ténykérdés, hogy az igénylő megmaradt munkaképességével rendes kereső foglalkozásában rendszeresen nem tud dolgozni, vagy csak a korábbi foglalkozásánál lénj'egf.sen kisebb minősítésű, vagy lényegesen kisebb keresetet biztosító foglakozásban tud dolgozni (III. csoportbeli rokkant). Következésképpen az utóbbi: előfeltételek vizsgálata bírói hatáskörbe tartozik. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az üzemi baleseten alapuló nyugellátásra való igénybejelentés kellő időben történt-e, bírói hatáskörbe tartozik. A 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 78. íjának (1) bekezdése szerint az üzemi baleseten alapuló nyugellátási igényt a baleset napjától, illetőleg az elsőízbeni táppénzsegélyezés megszűnésének napjától számított két éven belül lehet bejelenteni. Két éven túl, de legfeljebb három éven belül tör-tént igénybejelentést is figyelembe kell venni, ha a baleset (foglalkozási betegség) nyugellátásra jogosító következményeit csak a két évi határidő eltelte után lehetett megállapítani. A nyugellátási igénynek az említett határidőn túl történt bejelentése a nyugellátási igény megszűnését eredményezi. Az a kérdés tehát, hogy az igénylő az igénybejelentést kellő időben terjesztette-e elő, az ellátásra jogosultság kérdéséhez és így bírói hatása körbe tartozik. A mellékfoglalkozás és a második állás után kapott munkabér számításbavételének kérdése, valamint a nyugdíj folyósításának kezdő időpontja, a korkedvezmény és a szakmunkási kedvezmény tekintetében fennálló jogvita eldöntése bírói hatáskörbe tartozik. A 69A954. (XI. 2.) M. T. sz. rendelet 70. §-a és a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 88. §-a értelmében a nyugellátási igény jogossága kérdésében a bírósághoz keresettel lehet fordulni,