Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 25. szám

25. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 207 az orvosi hivatás erkölcsi tekintélyét biztosítja és amely őt az orvosi gyakorlat folytatásához megkívánt megbecsülésre és bizalomra méltóvá teszi. 13. §. (1) A díjtalan orvosi ellátásra jogosult betegeket a jelen törvényerejű rendelet szerinti magas színvonalú gyógykezelésben (ellátásban) kell részesíteni. Az orvosnak magatartásával meg kell erősítenie a díjtalan orvosi ellátásra jogosult betegekben azt a tudatot, hogy nincs' szükség külön személyes vagy vagyoni előny kilátásba helyezésére és juttatására ahhoz, hogy a legmagasabb színvonalú gyógykezelésben (ellátásban) részesüljenek. (2) Az orvos egyes betegeket nem részesíthet jogosulatlanul előnyben a többi beteggel szemben. (3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezések értelmében a gyógyító-megelőző munkakörben alkalmazott orvosnak tilos a betegtől vagy hozzátartozójától személyes vagy vagyoni előnyt kérni abban az esetben, ha a beteg díjtalan gyógykezelésére (ellátására) kötelezett. Továbbá tilos az orvosnak személyes vagy vagyoni előnyt elfogadni azért, hogy a beteg részére a jelen törvényerejű rendelet szerinti legmagasabb színvonalú gyógykezelést (ellátást) biztosítsa vagy a beteget megkülönböztetett elbánásban, illetőleg előnyben részesítse. (4) Az előző bekezdésekben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni a fekvőbeteg-gyógyintézetben ápolt vagy ott járóbetegként gyógykezelt díjtalan ellátásra nem jogosult (a továbbiakban: fizetőköteles) személyek tekintetében is. 14. §. (1) Az orvos orvosi tevékenysége mellett nem folytathat ipar jogosítvány hoz vagy hatósági engedélyhez kötött keresőfoglalkozást vagy más olyan foglalkozást, amely az orvosi hivatás erkölcsi tekintélyét sérti. (2) Az orvos orvosi tevékenysége körében sem orvossal, sem más személlyel nem létesíthet olyan érdekközösséget, amely számukra jogosulatlan előnyt biztosít. II. Az orvosi oklevélhez kötött tevékenység folytatására való jogosultság feltételei. 15. §. (1) Orvosi oklevélhez kötött tevékenységet csak az az orvos fejthet ki, akit az orvosok nyilvántartásába felvettek. (2) Az orvosok nyilvántartásába — kérelmére '— fel kell venni azt a magyar állampolgárt, akinek hazai egyetemen szerzett vagy külföldi egyetemen szerzett és honosított orvosi oklevele van. 18. §. Orvosi oklevéllel rendelkező ^külföldi állampolgárnak az orvosok nyilvántartásába való felvételéhez az egészségügyi miniszter előzetes hozzájárulása szükséges. 17. §. Az orvosok nyilvántartásából törölni kell azt az orvost, a) aki a magyar állampolgárságát elvesztette, b) aki az orvosi hivatás gyakorlásáról lemondott, c) akit a büntető bíróság jogerős ítéletével az orvosi foglalkozás gyakorisától eltiltott, d) akit elmebetegség miatt gondnokság alá he-» lyeztek. 18. §. Szakorvosi cím használatára az az orvos jogosult, aki a szakorvosi képesítést megszerezte vagy aki a korábbi jogszabályok alapján a szak-> orvosi cím használatára jogosultságot szerzett. 19. §. Az orvosi tevékenység körébe tartozó egyes ténykedéseket orvosi oklevéllel nem ren-* delkező személyek is végezhetnek. Ezeknek a személyeknek a körét, valamint az általuk kifejt-* hető ténykedéseket az egészségügyi miniszter rendelettel állapítja meg. III. Az orvosi magángyakorlat, 20. §. Orvosi magángyakorlatnak kell tekinteni: a) az állami vagy társadalmi szervnél alkalma-* zásban nem álló orvosnak díjazás ellenében, a beteg vagy hozzátartozója felkérésére folytatott or-* vosi tevékenységét, b) az állami vagy társadalmi szervnél alkalmazásban álló orvosnak hivatalos munkakörén kívül, díjazás ellenében, a beteg vagy hozzátartozója felkérésére folytatott orvosi tevékenységét. 21. §. (1) Az egészségügyi miniszter elrendelheti, hogy orvosi magángyakorlatot csak olyan or-vos folytathat, aki állami vagy társadalmi szervnél orvosi oklevélhez kötött főfoglalkozású (teljes munkaidejű) állást tölt be. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható azokra az orvosokra, akik a nyugellátás szempontjából irányadó korhatárt betöltötték vagy akiknél a munkaképességcsökkenés mérve a 67%-ot eléri. 22. §. (1) A gyógyító-megelőző munkakörben alkalmazott orvos magángyakorlatában magánbetegként nem kezelheti azt, akit hivatalos munka-* körében díjtalanul köteles ellátni. E rendelkezés alól az egészségügyi miniszter vagy az általa kije-* lölt egészségügyi szerv — a jelen törvényerejű rendelet alapelveinek figyelembevételével — fel-* mentést adhat. (2) A gyógyító-megelőző munkakörben alkalmazott, de magángyakorlatot is folytató orvosnak el-* sődleges feladata azoknak a betegeknek magas színvonalú gyógykezelése, akiknek díjtalan ellátására kötelezett. 23. §. A közület által fenntartott körzeti orvosi rendelőben, valamint a szakorvosi rendelőintézet-* ben (gondozóintézetben) magángyakorlatot folytatni nem szabad. E rendelkezés alól az egészség-* ügyi miniszter kivételt engedélyezhet. 24. §. (1) Fekvőbeteg-gyógyintézetben az ott ápolt beteget magángyakorlat keretében ellátni nem szabad. (2) Az egészségügyi miniszter a fekvőbeteggyógyintézetben ápolt fizetőköteles személyeket az általános ápolási költségen felül külön orvosi díj