Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 78. szám

712 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 78. szám. vannak-e vagy sem. Ha ugyanis az örökbefogadott gyer­mek a vérszerinti gyermeknek féltestvére, tehát az egyik szülő közös, az esetben a Csjt. 8, § (1) bek. b) pontja szerint a házasság érvénytelen, mert házassági akadály áll fenn. Ilyennek hiányában a házasságkötésnek tör­vényes akadálya nincs. Ebben az esetben az örökbefogadás joghatásai is fenn^ maradnak, az örökbefogadott gyermek tehát az örökbe­fogadó szülők után ugyanúgy örököl, mintha a házasság létre nem jött volna. k) Állami gondozás alatt álló kiskorú örökbefogadása esetén az intézeti gyám hozzájárulása érvényességi kellék^ a jóváhagyás előtti külön meghallgatása azonban nem. I) Az örökbefogadó szülök erkölcsi magatartásának vizsgálata az örökbefogadás engedélyezése előtt a Gyut. 54. § és 56. §-a szerint értelemszerűen a gyámhatóság kötelessége. A Gyut. 53. §-a l/f. pontja szerint az örökbefogadónak csak azt kell igazolnia, hogy az örökbefogadott megfelelő ellátásáról, kereseti, illetve vagyoni viszonyainál fogva gondoskodni képes. Felmerült az az aggály, hogy e sze­rint a jogszabály értelmében az örökbefogadó szülők erkölcsi, politikai magatartása a gyámhatóság részéről nem vizsgálandó, vagy nem vizsgálható. A gyakorlat­ban ez a vizsgálat sok esetben ténylegesen elmarad. A Gyut. 54. § (3) bekezdése, valamint 56. § (1) be­kezdése és 2/e. pontja viszont ezt a kérdést megnyug­tatóan rendezi, mert a gyámhatóság kötelességévé teszi az összes körülmények gondos mérlegelését, így többek között annak tisztázását, hogy az örökbefogadás való­ban a kiskorú érdekében áll, családi kapcsolat létesí­tését célozza, nem irányul kizsákmányolásra és a kis­korúnak a népi demokratikus rendszer szellemében való nevelése az örökbefogadónál biztosítva van. Az örökbe­fogadó szülőknek meghallgatásuk során nyilatkoznick kell külön az örökbefogadás célja tekintetében és arra nézve, hogy a kiskorú fejlődése, eltartása és helyes irányú nevelése náluk biztosítva van-e. m) Az állami gondozás megszüntetésének feltételeit ugyanolyan alapossággal kell vizsgálni, mint az állami gondozásbavétel feltételeit. Különösen vonatkozik ez olyan esetre, amikor a vérszerinti szülő a küszöbönálló örökbefogadás elhárítása érdekében kéri a kiskorú állami gondozásának megszüntetését. Egyes gyámhatóságoknál az a helytelen gyakorlat alakult ki, hogy ha a szülők állami gondozásba vett gyer­mekük örökbefogadásának engedélyezése előtt történt meghallgatásuk során a gyermek visszavételére irányuló szándékukat kifejezik, a gyámhatóság az örökbefogadás engedélyezésének mellőzésével az állami gondozást egy­szerűen megszünteti. A gyámhatóságok elmulasztják annak vizsgálatát, hogy az állami gondozásbavétel megszüntetésének feltételei f ennállanak-e, holott a Gyut. 58. § (4) bekezdése ' azt kifejezetten előírja. Az állami gondozás megszüntetésének feltételeit tehát ugyanolyan alaposan kötelesek a gyámhatóságok kivizs­gálni, mint az állami gondozásbavétel elrendelésének elő­feltételeit. n) Disszidált szülők gyermekeinek örökbefogadási ügyeiben a Csjt. 92., 96. és 97 §-a értelmében a hozzá­járulást a gyám nyilatkozata pótolja. A kiskorú állami gondozásbavétele esetén a disszidált szülő diplomáciai úton való meghallgatása nem mellőzhető, a szülő nyilat­kozata azonban az 51/1954. (VIII. 6.) M. T. sz. r. és a Gyut. értelmében a gyámhatóságra nem kötelező. Minthogy a Csjt. 48. §-a az örökbefogadandó szüleinek az örökbefogadáshoz való hozzájárulását, az 51/1054. (VIII. 6.) M. T. sz. r. 6. §-a pedig állami gondozásba vett gyermek esetében a szülők meghallgatását kötelező előfel­tételként szabja meg, felmerül a kérdés, mennyiben vo­natkozik ez az ismert helyen tartózkodó, szülőkre, ha azok disszidáltak. A Csjt. 92. §-ának b) ponja szerint szünetel a szülői felügyelet, ha a szülő ismeretlen helyen távol van, vagy tényleg akadályozva van. A Gyut. 52. § (2) bekezdése szerint nem kell igazolni annak a szülőnek a hozzájáru­lását, akinek szülői felügyelete a gyermek feletti intézeti gyámság miatt szünetel. Eszerint annak a szülőnek a hozzájárulását, aki a szülői felügyelet gyakorlásában távolléte miatt tényleg akadályozva van, és gyermeke nincs intézeti gyámság alatt, igazolni kell. Minthogy azonban a szülők szülői felügyelete a disz­szidálás esetén szünetel, a Csj. 96. és 97. §-a értelmében gyám kirendelése válik szükségessé, s ez utóbbi pótolja a szülő hozzájárulását. Ilyennek nem létében a gyámható­ság elrendelheti az 51/1954. (VIII. 6.) M. T. sz. r. 4. §-a ér­telmében a kiskorú állami gondozásba vételét és ez eset­ben csak az ismert helyen tartózkodó szülő meghallgatása szükséges az örökbefogadás előtt. A meghallgatással egyértelmű az is, ha a diplomáciai úton történő megkeresésre a kellően értesített szülő az örökbefogadás kérdésében nem nyilatkozik, mert a gyám­hatóság a meghallgatás során tett nyilatkozat tartalmá­hoz kötve egyébként sincs. o) A Csjt. hatálybalépie előtti gyámrendelés az 1952. évi 23. tvr. 66. §-a ellenére érvénytelen, ha a szülő szülői felügyelete gyámrendeléskor megszüntetve nem volt. p) A természetes apa állami gondozási díj fizetési köte­lezettsége az anya újabb férjhezmenetele esetén. A gyakorlatban ismételten előfordult, hogy a teijes: hatályú apai elismerő nyilatkozat megtétele miatt, vagy a házasságkötéskor tehető kizáró nyilatkozat elmulasztása folytán apának tekintendő személy (többnyire a termé­szetes apa) az anyával kötött házasságának felbontása és az anya újabb házasságkötése esetén az állami gon­dozásba vett gyermek gondozási díjának fizetését arra való hivatkozással tagadja meg,- hogy azért már az új férj felelős. A kérdés eldöntése a mindenkori tényállás­tól függ. Ha a férj — tehát akár a természetes apa — teljes hatályú elismerő nyilatkozat megtétele vagy a házasságkötés alkalmával tehető kizáró nyilatkozat el­mulasztása miatt a kiskorú apjának tekintendő, az utólag bekövetkezett állami gondozás díjáért mindaddig felelős, amíg az apaság vélelmének megtámadása iránt általa indított perben az apaság vélelmét megdöntő jogerős bírói ítélet nem keletkezik, vagy amíg a gyermeket — az anya újabb házasságkötése esetén — az új férj, a Csjt. rendelkezéseinek megfelelően örökbe nem fogadja, r) A természetes apa és házastársa által történő örökh befogadás esetei. A vitás kérdés akkor merül fel, ha a természetes apa nem az anyával köt házasságot. Az elbírálás szompont­jából azonban különbséget kell tenni attól függően, hogy a természetes apa az örökbefogadást megelőzően tett-e teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot. Ebben az esetben ugyanis ő nem fogadhatja a saját gyermekét örökbe, örökbefogadóként csak felesége jöhet tekintetbe. Ilyenkor tehát a Csjt. 51. § (2) bekezdés második for­dulata szerinti közös gyermekké fogadás következik be, amikor az egyik házastárs a másik házastárs gyeimekét fogadja örökbe. Ha viszont az örökbefogadó apa nem tekintendő a gyermek szülőjének, úgy a Csjt. 51. § (2) bek. első for­dulata szerinti rendes „közös gyermekké fogadás"' esete áll fenn, amely a Csjt. 47. § és 48. §-ai szerint sza­bályszerűen engedélyezhető. eszli: Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkársága. Kiadja: Magyar Közlöny Lapkiadó Vállalat. 2132 2 - Zrínyi Nyomda, Budapest, V. Bajcsy-Zsilinszky út 78. = Felelős: Bolgár Imre.

Next

/
Thumbnails
Contents