Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 1. szám

1. szám. * TANÁCSOK szedesi megbízással érvényesíteni. Amennyiben a szállítási szerződés teljesítése csak a késztermék átadásával történhetik meg, az 1957. december 31-ig elvégzett munkákat részkereseteim nem lehet. (14) A saját vállalkozásban végzett beruházásokkal kapcsolatos 1957. évi teljesítményeket építési (szerelési) munkáknál az építési (szerelési) munkák elszámolásáról szóló 195/1956. (P. K. 41.) P. M. számú utasítás 1. §-a (3) bekezdésének rendelkezései szerint, az egyéb saját vállalkozásban végzett munkákat a saját vállalkozásban végzett beruházásokról szóló 355—17/1952. (Tg. É. 1953. I. 8.) P. M. számú, valamint az ezt módosító 3613—116/ 1954. (P. K. 23.) P. M. számú- utasítás rendelkezései szerint kell elszámolni. Az éwégi elszámolást 1958. január 20-ig kell a Bankhoz benyújtani". (15) Az (1)—(14) bekezdésben fel nem sorolt munkákat (pl. csőszerelés, telepítés stb.) az ezekre vonatkozó különleges szabályok alapján kell elszámolni. Az elszámolásokat 1958. január 20-ig kell a Bankhoz benyújtani. (16) A beszedési (átutalási) megbízások benyújtására megállapított határidőket úgy kell értelmezni, hogy a megbízásoknak a megjelölt időpontokig a Bankhoz be kell érkezniök. Helyesbítés. A Magyar Közlöny 1957. december 28-i, 136. számában megjelent és a Tanácsok Közlönye 1957. évi 89. számában is közölt, a hatósági, erkölcsi bizonyítványról szóló 5/1957. (XII. 28.) B. M. számú rendélet 7. § (2) bekezdés első mondata helyes szövege a következő: „(2) A panasz és az ennek nyomán kiállított hatósági erkölcsi bizonyítvány illetékmentes." (Leírási hiba ) Vegyes rendelkezések A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG ELVI ÁLLÁSFOGLALÁSA. Államigazgatási jog. 1. Termelési szerződésből fakadó követeléseket adótartozás fejében le lehet foglalni, de ez csak akkor célszerű, ha a hátralékos köztartozás egyéb úton nem biztosítható. Egységes állásfoglalást igényel az a kérdés, hogy a szerződéses termelés tárgyát képező termények és állatok ellenértékét a pénzügyi hatóságok a termeltető vállalatnál lefoglalhatják-e? A termelési szerződésekből fakadó követelések adótartozás fejében való lefoglalásának az 57/1957. (IX. 6.) Keim. sz. r. 20. §-ában foglaltakra figyelemmel jogi akadálya nincs. Az ilyen követelés lefoglalásának azonban az a feltétele, hogy a követelés a letiltás időpontjában fennálljon. Az esedékesség időpontja mellékes körülmény [57/1957. (IX. 6.) Korm. sz. rendelet 19. § (1) bekezdése]. A termelési szerződések jelentős része olyan, hogy a termelő követelése csak a termék beszállításakor keletkezik. Ilyen jellegű s/erződéseknél a követelés lefoglalása gyakorlatilag törvényes formák között nem oldható meg. Bár a fennálló követelések az előzőek szerint lefoglalhatok, az ilyen — termelési szerződésből fakadó — követelések lefoglalása csak akkor célszerű, ha a hátralékos köztartozás más úton tpl. a termelő uoVarán, lakóházban való zálogolás útján) nem biztosítható. 2. Ha a tulajdonos a saját házában lakik, lakását az ugyanabban a házban megüresedő másik lakással csak akkor cserílheti fel, ha a megüresedő lakás nem haladja meg jogos lakásigényének mértékét, vagy ha meg is haladja, társbérlet létesítésére alkalmas. A R.* 5fl. §-ával kapcsolatos Vhr.* 123. §-a kimondja, hogy ha a tulajdonos a saját házában lakik és lakását az ott megüresedő másik lakással kívánja felcserélni, a lakásügyi hatóság őt a kívánt lakás használójául köteles elismerni. Ez a rendelkezés nem említi meg azt az esetet, amikor a megüresedő lakás meghaladja a tulajdonos jogos lakásigényének mértékét. A kérdés megoldásánál abból kell kiindulni, hogy a R. azt kívánja előmozdítani, hogy a tulajdonosok a saját házukba bejussanak, illetve a házukon belül — megüresedés esetén — a nekik jobban megfelelő lakásba költözzenek át, azt azonban nem kívánta elérni, hogy a személyi tulajdonban lévő, tanácsi rendelkezésű lakások tulajdonosai a jogos lakásigényük mértékén felüli helyiségéket használjanak. Ezt támasztja alá a R. 58. §-ának (3) bekezdése, melj szerint a saját házában lakó tulajdonos a házban megüresedő másik lakásra csak akkor tarthat igényt, ha a jelenlegi lakása nem elégíti ki a jogos lakásigényét, valamint a R. 64. §-a, mely szerint a jogos lakásigényt meghaladó helyiségeket a társbérletre vonatkozó szabályok szerint igénybe lehet venni. A társadalmi tulajdonban álló házakban lévő lakásokra vonatkozó R. II. fejezet 11. § (1) bekezdés b) pontjából is az az elv olvasható ki, hogy a csere jóváhagyását meg kell tagadni, ha annak folytán a cserélő fél részére jutó lakás a jogos lakásigényének mértékét meghaladná. A fenti rendelkezéseket egybevetve a helyes álláspont az, hogy amennyiben a tulajdonos a saját házában lakik, az ott megüresedő másik lakással csak akkor cserélheti fel jelenlegi lakását, (ha a megüresedő lakás nem haladja meg a jogos lakásigényének mértékét, vagy ha meghaladja is, az igényt meghaladó lakrészek társbérlet céljára igénybevehetők. Ehhez képest a saját házban lakó tulajdonosnak a« ugyanott megüresedő másik lakással való cseréje esetében a következő változatok fordulhatnak elő: a) Ha a megüresedő lakás nem haladja meg a tulajdonos jogos lakásigényének mértékét, a cserét a lakásügyi hatóság engedélyezni köteles, függetlenül attól, hegy a korábbi lakása eléri, vagy nem éri el, vagy akár meghaladja a jogos lakásigény mértékét (Vhr. 28. §). b) Ha a tulajdonos lakása nem elégíti ki a jogos lakásigényt, a megüresedő lakás azonban meghaladja azt, akkor a lakás elcseréléséhez joga van, függetlenül attól, * A „R"-rel jelölt jogszobály [35/1956. (IX. 30.) M. T.], valamint a „Vhr"-rel jelölt végrehajtási rendelet [15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet] a Tanácsok Közlönye 1957. évi 15. számában jelent meg;