Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 1. szám

10 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1. szám. szerv polgári jogi kötelezettségének fennállása és mértéke szerint kell megállapítani. Ezekben a kárügyekben a Főigazgatóság, illetőleg megbízottja a károsulttal közvetlen tárgyalást folytathat, vele a kártokozó állami szerv meghallgatása után egyezséget köthet és a megállapított kárösszeget közvetlenül a károsultnak kifizetheti. Ezek a rendelkezések azonban károsultnak nem adnak jogot arra, hogy igényét közvetlenül a Főigazgatósággal szem-ben érvényesíthesse. A közvetlen kártérítésről a kártokozó állami szervet nyilvántartásba vétel, illetőleg könyvelésén történő átvezetés végett a kifizetéssel egyidejűleg értesíteni kell. Gépjárműszavatossági kárral kapcsolatos, jövőben esedékessé váló* járadék fizetési kötelezettségét a Főigazgatóság az Országos Nyugdíjintézet útján teljesíti. Amennyiben az így folyósított járadék mellett — a baleset alapján — az Országos Nyugdíjintézet a' járadékosnak a társalalombiztcsításd nyugdíjra vonatkozó rendelkezések alapján is folyósít ellátást, akkor ez utóbbi ellátás bármilyen változásáról a Főigazgatóságot nyolc napon belül értesíteni köteles; a Főigazgatóság további intézkedéséig az Országos Nyugdíjintézet csak a változás előtt fizetett havi összegeket folyósíthatja. 10. §. A jelen utasítás a gazdaságok tekintetében csak az elemi károk megállapításáról és elszámolásáról intézkedik. A gazdaságok egyéb kötelezettségeire nézve, a fennálló jogszabályok az irányadók. A megállapított kártérítési összegek elszámolását a Kötelező általános mezőgazdasági számlakeret (KÁMESZ) szabályozza. A jelen utasításban fel nem sorolt esetekben (bruzone, viharkár, szélkár, rovarkár, hőguta, aszály, gombakár stb.) a gazdaságoknak elemi kárt elszámolni nem szabad. Jelen utasítás alapján nem téríthetők az illetményföldet ért károk, valamint részes termelés esetében a részes termelőt illető terményrészben bekövetkezett károk. Az illetményföldet haszinélók, \7alamint a-részestermelők földjük, illetve részük tekintetében az Állami Biztosítóval jégkárra külön biztosítási szerződést köthetnek. Az állóeszközöket ért elemi károk helyreállítása a 2.300—101/1953. (Tg. É. XTI. 10.) O. T. számú utasítás értelmében beruházási hitelkeretek terhére történik. 11. §• (1) Elemi kár esetén meg kell téríteni mindazokat a többletköltségeket, amelyek az elemi kár következtében elvégzendő tervenfelüli munkák miatt szükségessé váltak, továbbá azt a hozamkiesést, amely a károsodott területen az elemi kár nélkül a kár bekövetkezésének időpontjában várható termés és az elemi kár után becsült várható termés mennyisége között mutatkozik. Kender-, dohány- és gyümölcskároknál elemi kárként a minőségi romlást is figyelembe kell venni. A minőségi károkat vagy mennyiségre átszámítva, vagy az egyes minőségi kategóriák értékkülönbözetében kell megállapítani. Az elemi kár összegszerű megállapításénál az elmaradt betakarítási és értékesítési költségeket, amelyek a hozamkiesés, illetőleg minőségi romlás miatt nem merülnek fel, a kárt csökkentő tényezőként figyelembe kell venni. (2) Olyan elemi kár esetén, amikor a növény kiszántása válik szükségessé, a kártérítés összege: a felhasznált befejezetlen termelés {mezei leltár) ráfordításaiból, valamint a folyó évben felmerült költségekből a kiszántás után vetett növényféleség számára nem hasznosítható anyag-, bér-, közteher- és segédüzemági igénybevételi költségek. A kártérítés összegét legfeljebb az elvégzett munkák normaszerinti értékével lehet figyelembe venni. Az így kiszámított közvetlen költségekhez — a kárt szenvedett ágazatnál az üzemterv alapján kiszámított százalékos arányban — hozzászámíthatok az általános költsé* gek. Kárnak kell továbbá tekinteni az elemi kár megelőzésére, elhárítására, illetve hatásának csökkentésére tett indokolt intézkedések közvetlen költségeit is. (3) A hozamkiesést általában elszámoló áron kell értékelni. Azoknak a terményféleségeknek a hozamkiesését, amelyeknek nem egy, hanem a szaporítási foktól és nemesítéstől függően több elszámoló ára van, a kármegállapításnál ennek figyelembevételével kell értékelni. Minőségi kár megállapítása esetén és azoknál a terményféleségeknél, melyeket a felvásárló szervek idcszakcnként változó napi felvásárlási áron vesznek át, a kárrendezés alapja az értékesítési ár, primőrárakat azonban figyelembevenni nem lehet. Az előző bekezdés szerint a kárösszeg megállapításánál figyelembe veendő költségtényezőket a gazdaságok jóváhagyott üzemtervében szereplő normatívák alapján kell alkalmazni. 12. §. (1) Elemi kár esetén a gazdaság igazgatója, főagronómusa ós főkönyvelője haladéktalanul köteles előzetes kárjelentést készíteni. A kárjelentésnek a következő adatokat kell tartalmaznia: a) az elemi kár megnevezése, bekövetkezésének időpontja és annak közelebbi körülményei, b) az elemi kár által sújtott terület körülírása és a növényféleségek megnevezése, c) az elemi kár mértéke és a kár előrelátható összege, d) a károsodott növényféleséget a gazdaság véleménye szerint ki kell-e szántani. (2) Ha a károsodott növényféleséget előreláthatólag ki kell szántani, a kárbejelentést követően a gazdaság főkönyvelője köteles a normatívák alapján és a gazdaság könyveléséből megállapítani mindazokat a költségeket, amelyek ezzel a növényféleséggel kapcsolatban merültek fel. (3) A kárjelentést három példányban kell kiállítani és annak egyik példányát téli fagykárok és vízkárok ese.ében legkésőbb a növényápolási munkák megkezdése előtt 10 nappal, tavaszi, őszi fagykárok és jégverés esetén 4 napon belül, tavaszi, nyári és őszi vízkárok esetében a belvíz keletkezésétől számított 10 napon belül, árvízkároknál pedig az árvíz elvonulásától számított 4 napon belül az irányító termelési igazgatóságnak, másik példányát a Főigazgatóságnak kell megküldeni, a harmadik példány a gazdaságnál marad. 13. §. (1) Az elemi károk megállapítását a Főigazgatóság kárbecslője útján végzi. A kárfelvételi eljárás lefolytatásánál jelen kell lennie a gazdaság képviselőjének. A kárfelvételi eljárást a lehető leggyorsabban, de mindenkor