Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 49. szám

434 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 49. szám. utasita^ 2. pontja értelmében a kiskorú gyermek osztályhelyzetét a szülőkével azonosan kell megállapítani. A nagykorú gyermek és egyéb hozzátartozók osztályhelyzetét saját személyük és körülményeik alapján kell elbírálni. B) A Tanácsok Közlönye 1957. évi 43. számának 431. oldalán a d) pont az 1958. évi 13. tvr. 2. és 3. §-a folytán hatályát veszti. Helyébe a következő állásfoglalás lép: Az 1958. évi 13. tvr. 2. §-a az 1957. évi 26. tvr. 3. §-ának (1) bekezdését egy további kizáró okkal egészítette ki, nevezetesen azzal, hogy akinek 1958. május 3-án két, vagy több házingatlana (tulajdoni illetősége) van, az 1957. évi 28. tvr. alapján államosított házat nem kaphat vissza. Az 1958. évi 13. sz. tvr. 3. §-a az 1957. évi 28. tvr. 4. §-át is hatályon kívül helyezte és helyébe új szövegű 4. §-t iktatott. Ez azt szabályozza, hogy milyen házingatlanokat kaphat vissza az, akinek házingatlana egyáltalában nincsen, illetve aki csak egy házingatlannal rendelkezik. Előbbi egy lakás és egy üdülés (pihenés) céljára szolgáló házingatlant kaphat vissza, utóbbi pedig vagy egy lakás céljára, vagy egy üdülés (pihenés) céljára szolgáló házingatlant, attól függően, hogy jelenleg milyennel rendelkezik. Ha jelenleg lakás céljára szolgáló háza van, akkor egy üdülés céljára szolgálót kaphat vissza, ha pedig csak üdülés céljára szolgáló háza van, akkor egy lakás célját szolgáló házingatlant kaphat vissza. Az 1958. évi 13. tvr. tehát nem korlátozza a személyi tulajdonban lévő házak számát általában kettőre, csupán az állami tulaj donbavétel alól mentesíthető házak számát korlátozza a fentiek szerint. Az tehát szóba sem jöhet, hogy a törvényerejű rendeletre hivatkozással utólagos államosítások történjenek olyan esetekben, amikor valakinek bármilyen okból kifolyólag (építkezés, örökség, vétel stb.) egy lakás és egy üdülés (pihenés) célját szolgáló háznál több házingatlana van. Megjegyzendő, hogy a pihenés (üdülés) célját szolgáló házingatlannak nem kell üdülőhellyé nyilvánított helyiségben lennie. Lehet ez a ház akár ugyanabban a helyiségben is (pl. a város belterületén van a lakóház a kertes, vagy folyóparti stb. külterületen pedig a pihenés célját szolgáló ház). Nem szükséges az sem, hogy az üdülés céljára szolgáló épület állandó lalkás céljára alkalmatlan (pl. fából vagy 25 cmnél vé':onyabb falu) legyen. Az új szabályozás nem változtat azon az eddigi állásponton, hogy a legfeljebb két visszaadható ház lakószobáinak száma nem adható össze, hanem házingatlanként külön-külön kell számításba venni. Ugyancsak érvényben van az az állásfoglalás is, hogy a mentesítés szempontjából minden személyt önállóan kell elbírálni. Egy családnak tehát több tagja is visszakaphat — a fenti korlátok között — külön-külön egy, vagy két házingatlant. C) A 41/1957. (XII. 15.) P. M. sz. rendelet 1957. december 15-én lépett hatályba, és rendelkezéseit — a 3. § értelmében — azokban az ügyekben is alkalmazni kell, amelyekben még nem hoztak jogerős döntést. Ebből következik, hogy a rendeletnek nincs visszaható hatálya, vagyis a már jogerősen elbírált ügyeket nem lehet hatályon kívül helyezni azon a címen, hogy a 41/1957. (XII. 15.) P. M. sz. rendelet alapján a házingatlan nem lett volna mentesíthető. Ugyanilyen kifejezett rendelkezést tartalmaz az 195'8. évi 13. tvr. 4. §-a is. D) Felmerült az a kérdés, hogy a társasházaknál az 1957. évi 28. tvr. 8 §^ában említett 5000 Ft összeget öröklakásonként kell-e a megtérítendő összegből levonni, vagy pedig csak egyszer az egész házba befektetett öszszegből. A 17/1957. KVI. 21.) P. M. sz. rendelet 2. § (1) bekezdése értelmében a tvr. alkalmazása szempontjából házingatlannak kell tekinteni az önálló telekkönyvi betétbe felvett öröklakást is. Minthogy pedig a Tvr. 8 §-a a házingatlanon végzett karbantartási, beruházási vagy felújítási munkálatok költségéből engedi el az 5000 forintot meg nem haladó összeg megfizetését, ebből az következik, hogy a társasházaknál minden egyes öröklakást külön házingatlanként kell számításba venni. Ehhez képest az a volt öröklakástulajdonos, akinek a lakásában semmiféle beruházás nem történt, az semmit sem tartozik megtéríteni, akinek az öröklakásában viszont nagyobb összegű karbantartási, stb. munkálatokat végeztettek, az az 5000 forinton felüli költségeket köteles megfizetni. A társasháznak közös tulajdonban álló részein (pl. lépcsőház, tetőzet stb.) végzett munkálatok költségét az öröklakástulajdonosok a törzsbetétek arányában viselik. A gyakorlatban igen sokszor nehézség merül fel annak megállapítása körül, hogy a beruházási összegből mennyi esik egy-egy öröklakásra. Ilyen esetben a vitát a bíróság dönti el. A költségek viselésével kapcsolatos viták (a tervezési költségek megtérítése, szükséges és hasznos beruházásúik megkülönböztetése stb.) elbírálása és az ezzel kapcsolatos gyakorlat kialakítása a bíróság hatáskörébe tartozik. Megjegyzendő, hogy a Tvr. 8 §-a csak a Tvr. alapján mentesített házingatlanok esetében alkalmazandó. Az olyan házingatlanok esetében, melyeket a Tvr. hatálybalépése előtt — akár ügyészi óvás alapján, akár más okból — azért mentesítettek az állami tulajdonbavétel alól, mert az államosítás törvénysértő volt (tehát nem az 1952. évi 4. sz. tvr. 9. §-a alapján méltányosságból), a tulajdonos és az ingatlant kezelő szerv között részletes elszámolásnak volt helye. Ennek során figyelembe kell venni a lakbérjövedelmet, adót, beruházásokat stb. és az ennek eredményeképpen mutatkozó különbözetet kell kiegyenlíteni. E) Ha az 1952. évi 4. sz. tvr-re hivatkozással a házingatlannal és a hozzá tartozó udvarral, valamint kerttel együtt e törvényerejű rendelet hatálya alá nem tartozó — külön telekkönyvi birtoktestet képező — mezőgazdasági ingatlant is állami tulajdonba vettek, akkor a lakóház mentesítése esetén a törvénysértően állami tulajdonba vett mezőgazdasági ingatlant is mentesíteni kell. Ha a házingatlan azért nem mentesíthető, mert azt állami, társadalmi vagy szövetkezeti szerv használja, vagy azért, mert azt lebontották, más részére csereingatlanként juttatták, illetve eladták [Tvr. 3. § {2) bek. a)—b)], a mezőgazdasági ingatlan a Tvr. 11. §-a alapján mentesíthető. A mezőgazdasági ingatlan mentesítésénél természetesen ugyancsak figyelembe kell venni a Tvr. 3. §-ában felsorolt kizáró okokat. Ha tehát a mezőgazdasági ingatlant állami, társadalmi vagy szövetkezeti szerv (pl. állami gazdaság, tsz.) használja, vagy azt időközben eladták vagy másnak csereingatlanként juttatták, akkor ez a mezőgazdasági ingatlan tekintetében is kizáró ok. Ha a mezőgazdasági ingatlant a volt tulajdonos az 1957. évi 10 tvr. alapján már visszakérte és visszakapta, vagy helyette csereingatlant kapott, ezek az inté/ke lések a hatályukat megtartják. Ilyen esetben azonban a Tvr. alapján újabb mezőgazdasági ingatlan nem mentesíthető, figyelemmel a Tvr. 3. § (1) bek. d) pontjában írt kizáró okra. F) Ha az osztatlan közös tulajdonban volt házingatlan mentesítése iránt nem mindegyik volt résztulajdonos terjeszt elő kérelmet, akkor ez nem akadálya az egyes résztulajdonosok kérelme elbírálásiának. A Tvr. 1. § új (2) bekezdése (1958. évi 13. tvr. 1. §) értelmében ugyanis kérelemre az osztatlan közös tulajdonban volt házingatlan tulajdoni hányadát is mentesíteni kell, ha a ná?.mgatlan a Tvr. hatálybalépésekor legfeljebb hat lakószobébo, állott. Előfordulhat, hogy egyes résztulajdonosok tulajdoni hányada nem mentesíthető, mert személyükben valamilyen kizáró ok áll fenn, ez azonban nem akadály? a többi résztulajdonos tulajdoni hányada mentesítésének. Ha azonban a házingatlan 6 szobásnál nagyobb, akkor a mentesítés — a résztulajdonosok számától függetlenül — nem kötelező, hanem erre csak p Tvr. 11. §-a alapján kerülhet sor. G) Több megyében észlelhető volt, hogy egyesek a volt házingatlanuk mentesítése tárgyában vagylagos kérelmet terjesztettek elő. amennyiben azt kérték, hogy az ingatlant a Tvr. kötelező rendelkezései alapján mentesítsék, ha pedig ez valamely okból nem volna lehetséges, akkor a mentesítést a Tvr. 11. §-a alapján kérik.