Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 34. szám

316 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 34. szám. e) Azt, hogy a lakáshoz tartozó valamely helyiség lakószobának tekinthető-e, a R. és a Vhr. rendelkezései alapján az összes körülmények mérlegelésével kell elbírálni, A lakószobák száma igen sok esetben lényeges a lakásügyi jogvita eldöntése szempontjából. Ettől függ pl. annak elbírálása, hogy a személyi tulajdonban lévő lakás szabad rendelkezésü-e, vagy tanácsi rendelkezés alatt áli, de ez a döntő annak megítélésénél is, hogy a lakás meghaladja-e a bérlő jogos lakásigényét vagy sem. A Vhr. 3. § (1) bekezdése határozza meg a lakás, a (2) bekezdése pedig a lakás céljára alkalmas egyéb helyiség fogalmát. A Vhr. 4. §-a sorolja fel azokat a helyiségeket, melyek akár az építési módjuknál, akár rendeltetésükre tekintettol nem minősülnek lakásnak. E rendelkezések alapulvételével kell eldönteni azt is, hogy valamely helyiség lakószobának tekintendő-e. Ehhez képest lakószoba az e célra épült, vagy — hatósági engedéllyel — átalakított, illetve helyreállított helyiség. Lakószobának tekintendő tehát az e célra épült olyan helyiség is, mely nem mindenben felel meg a lakás céljára alkalmas egyéb helyiségeknek a Vhr. 3. § (2) bekezdésében felsorolt ismérveinek. így pl. lakószobának számít a községekben szokásos építkezési módnak megfelelően lakószoba céljára épített, de nem melegpadlós (földes) szoba vagy a lakás céljára épített melléképület. Ezzel szemben nem tekinthető lakószobának az olyan helyiség, mely a Vhr. 4. § értelmében akár építési módjánál, akár rendeltetésénél fogva nem minősül lakásnak. Nem lakószoba továbbá a 6 négyzetméter alapterületet mee, nem haladó helyiség (személyzeti szoba, „gardercbe" szoba, stb.) sem a jogos lakásigény mértékének a megállapításánál, sem pedig a lakás szabad rendelkezésűvé minősítés énéi [Vhr. 24. § (3) bek., R. 56. § (2) bek]. Nem lakószoba végül az olyan — bár lakás céljára épült i— helyiség sem, melyről akár az építésügyi, akár az egészségügyi hatóság megállapítja, hogy emberi lakás céljára nem alkalmas (romos, egészségtelen). Sokszor merül fel vita abban a kérdésben, hogy valamely helyiség halinak vagy lakószobának minősül-e. Ezt a kérdést általában aszerint szokták eldönteni, hogy vitás he'yiségnek van-e ablaka, vagy nincsen. Ez azonban nem helyes, mert annak eldöntésénél, hogy valamely helyiség lakószoba-e vagy hall, nem kizárólag az a lényeges, hogy van-e ablaka vagy nincs. Ez következik a 17 1957. (IV. 21.) P. M. sz. rendelet* 2. § (2) bekezdéséből, mely az 1957. évi 28. tvr.* alkalmazása szempontjából határozza meg a lakószobának tekintendő helyiségeket. Bái- ez a rendelet állami tulajdonbavétel alóli mentesítés szempontjából a lakószobának tekintendő helyiségek körét lényegesen szélesebben határozza meg, mint a lakásrendelet (ide vonja a műhelyt, üzlethelyiséget, irodát, raktárát is), mégis a hallt csak akkor tekinti lakószobának, ha ablaka van és fűthető. Ebből következik, hogy lakásügyi szempontból adott esetben ablakkal rendelkező hall is elképzelhető. A hall pontos meghatározását a lakásügyi jogszabályok sehol sem tartalmazzák. A halinak az a legfőbb ismérve, hogy a tulajdonképpeni lakószobák zöme és gyakran egyes mellékhelyiségek (főleg a fürdőszoba), ebből közelíthető meg. Kétségtelen, hogy a halinak rendszerint nincs ablaka és sok esetben nem is fűthető. Ennek ellenére a gyakorlatban előfordulhat — főleg családi házak esetében —, hogy a halinak ablaka is van. Pl. az olyan helyiséget, melybe az előszobán át lehet bejutni és amelyből a két lakószoba és a fürdőszoba közelíthető meg, halinak kell tekinteni akkor is, ha ablaka vagy erkélyre nyíló üveges ajtaja van. Az ilyen helyiséget különösen akkor kell halinak tekinteni, ha az ajtók és az ablakok elhelyezése, valamint a helyiség méretei olyanok, hogy abban nagyobb bútordarabokat, melyeket általában lakószobában SZQktek tartani (ágy, rekamié, szekrény), el sem lehet * A hivatkozott tvr-t és végrehajtási rendeletét (P. M. rend > a Tanácsok Közlönye 1S57. évi 26. száma közli. helyezni. Az tehát, hogy valamely ablakos helyiség halinak, vagy lakószobának minősül-e, gondos mérlegelést igényel. Gyakran merül fel vita azért, mert egyes bérlők az eredetileg lakószobának épült helyiséget más célra {pl. konyha) használják. Az ilyen viták eldöntésénél általában abból kell kiindulni, hogy a helyiséget milyen célra építették és hogy e célnak a jelenlegi formájában menynyiben felel meg. Ha időközben a lakószobának épült helyiséget hatósági engedéllyel átépítették (pl. lakásmegosztás során, vagy konyhává alakították át), akkor a helyiség jellegét az engedélynek megfelelően kell elbírálni. Ha tehát egy olyan lakásban, melyben több társbérlő lakik, az egyik szobát hatósági engedéllyel konyhává alakították át (bevezették a vízvezetéket, gázt, hidegpadlóval látták el), akkor ezt a helyiséget konyhának kell tekinteni. Ha azonban az eredetileg lakószobának épült, melegpadlós helyiségbe főzésre alkalmas tűzhelyet állítottak be és ott főznek, anélkül, hogy a helyiséget engedéllyel konyhává alakították volna át, akkor ez nem változtat a helyiség szoba jellegén. Ez megfordítva is érvényes: ha valaki a konyhában lakik, a konyha céljára épült helyiséget melegpadlóval látta el, vagy egy hat négyzetméternél kisebb alapterületű helyiséget-albérletbe ad, ezzel az említett helyiségek nem válnak lakószobává. Fentiekből következik, hogy amikor valamely helyiség jellege vitás, a kérdést a R. és a Vhr. idézett rendelkezései alapján, az eset összes körülményeinek figyelembevételével, a gyakorlati élet követelményeinek szem előtt tartásával kell eldönteni. Ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra is, hogy a jelenlegi lakásviszonyok között nem kívánatos, hogy lakószobákat eredeti rendeltetésüktől eltérő célra használjanak. f) A határsávban lévő lakás csak oly igényjogosult személynek utalható ki, akinek a határsávban letelepedési engedélye van, A R. 5. §-a a kizáró okok között nem sorolja fel azt az esetet, amikor az igénylő nem rendelkezik letelepedési engedéllyel a határsávban. Nyilvánvaló azonban, hogy a határsávban lévő lakást ilyen esetben nem célszerű kiutalni a letelepedési engedéllyel nem rendelkező személynek, mert a lakás kiutalása esetén amúgy is a kiutaló határozat megsemmisítésére kertil* se."r. A R. 6. §-a értelmében ugyanis a kiutalást meg kell semmisíteni, ha a bérleti szerződés megkötésére a bérlő magatartása, vagy körülményei miatt nem kerül sor. A letelepedési engedély hiánya esetén a bérlő körülményei folytán nem kerülhet sor a bérleti szerződés megkötésére, még kevésbbé a lakásba való beköltözésre. Más a helyzet akkor, ha személyi tulajdonban lévő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakásról van szó. Ha a tulajdonosnak, vagy az általa kijelölt egyeneságbeli rokonának nincs letelepedési engedélye, azonban a megüresedett lakásba be kívánnak költözni, a lakásügyi hatóság a R. 58. §-a alapján őket tartozik a lakás használójául kijelölni. A tulajdonos {egyeneságbeli rokon) ugyanis jogerős kijelölő határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles a lakást elfoglalni (Vhr. 127. §.). Ez alatt az idő alatt vagy megszerzi a letelepedési engedélyt és ekkor beköltözik a lakásba, vagy nem szerzi meg, és akkor a lakásügyi hatóság a határozat hatályon kívül helyezése mellett bérlőt jelöl ki. A tulajdonos a R. 62. §-a alapján azon a címen mondhatja fel a bérleti jogviszonyt, hogy a lakásra a maga vagy egyeneságbeli rokona számára tart igényt. Ha a lakás a határsávban van, akker a tulajdonos (egyeneságbeli rokona) csak akkor költözhet be a lakásba, ha letelepedési engedéllyel rendelkezik. Minthogy a per eldöntése szempontjából nem közömbös, hogy a tulajdonos (egyeneságbeli rokon) abban a helyzetben van-e, hogy a lakást cl is tudja foglalni, helyes, ha a bíróság a letelepedési engedély meglétét vagy hiányát is vizsgálja.' Szerkeszti: Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkársága. Kiadja: Magyar Közlöny Lapkiadó Vállalat. 0334 3 — Zrínyi Nyomda, Budapest. V.. Bajcsy-Zsilinszky ut 73. Felelős: Bolgái imie.