Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 25. szám

244 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 25. szám. sem, ha a tulajdonos a kapott térítést nem fizeti vissza, a jogszabály célja azonban kétségtelenül az volt, hogy amennyiben a tulajdonos a szervtől a lakásért térítést kapóit, a lakásügyi hatóság a lakás szolgálati jellegét csak abban az esetben törölje, ha a tulajdonos a térítés visszafizetését vállalja. Ez természetesen csak arra az esetre vonatkozik, amikor a térítést a tulajdonos kapta. Ha a lakást bérlő engedte ét térítés fejében a szervnek, akkor nincs semmiféle jogalap arra, hogy ennek visszafizetését a tulajdonostól követeljék, aki semmiféle anyagi előnyhöz nem jutott. Azt a tényt, hegy a szerv a bérlőnek fizetett térítést, a lakásügyi hatóság az egyéb mérlegelendő körülmények között figyelembe veheti, és adott esetben úgy is dönthet, hogy a szolgálati jelleget nem törli. A lakásügyi hatóság a körülmények mérlegelése alapján, a szerv álláspontjától függetlenül, sőt esetleg annak tiltakozása ellenére dönti el, hogy a szolgálati jelleget törli-e, vagy sem. Ez azonban nem érinti a szervnek azt a jogát, hogy a szolgálati jelleg törlését kimondó határozatot fellebbezéssel támadja meg. A szolgálati jelleg törlését kimondó határozat ellen a szervnek a R. 78. § (2) bek. és az 1957. évi IV. törvény 45. § (1) bek. alapján kétségtelenül joga van fellebbezni. Ha tehát a lakásügyi hatosáig a szolgálati jelleg törlése mellett a megüresedett lakás használójául a tulajdonost (egysneságbeli rokonát) jelölte ki, ez a lakásba csak a határozat jogerőre emelkedése után költözhet be. Ha a lakásügyi hatóság a szerv részére nem biztosított fellebbezési jogot, akkor törvénysértést követett el, ezért a határozat ellen óvás bejelentésének van hefye. A határozat érdeme tekintetében — mivel azt a lakásügyi hatóság mérlegelési jogkörben hozta — óvás bejelentésének akkor sincs helye, ha a lakásügyi hatóság a tulajdonosnak félrevezető adatokat tartalmazó kérelme alapján törölte a lakás szolgálati jellegét. A tulajdonos által szolgáltatott félrevezető adatokra ugyanis a fellebbezési eljárás során fény deríthető, ha pedig a határozat már jogerőre emelkedett, akkor az 1954 : X. törvény 53. § 4. (bek.) alapján a végrehajtó bizottság, vagy a felettes szakigazgatási szerv jogosult a lakásügyi hatóság döntését megsemmisíteni. A határozatnak ilyen felülbírálását az ügyészség is kezdeményezheti. A szabadirendelkezésű lakások szolgálati jellege a R. hatálybalépésével a rendelet erejénél fogva megszűnt (R. 74. §), függetlenül attól, hogy a tulajdonos, vagy a bérlő kapott-e a szervtől térítést, vagy sem. Ennélfogva az ilyen lakásoknál a térítés visszafizetése, mint a szolgálati jelleg törlésének feltétele, fel sem merülhet. h) Ha a személyi tulajdonban levő lakás bérlőjének üresen álló megfelelő szabadrendelkezésű lakása is van, és a bíróság a tulajdonosnak a R. 62. §-ára alapított felmondását ezért más cserelakás biztosítása nélkül is érvényesnek mondja ki, ügyészi intézkedésre nem kerülhet sor. A R. 62. § (2) bekezdése a felmondás jogával élő tulajdonosnak azt teszi kötelességévé, hogy a bérlő részére a felmondással egyidejűleg megfelelő és beköltözhető lakást ajánljon fel és ha a felajánlott cserelakás személyi tulajdonban álló házban van, a felmondással egyidejűleg a tulajdonos nyilatkozatát is csatolni kell arra nézve, hogy a felajánlott lakásra sem maga, sem egyeneságbeli rokonai számára nem tart igényt. A 62. § (4) bekezdése szerint abban a kérdésben, hogy a felajánlott lakás a bérlő részére megfelelő-e, vita esetén a bíróság dönt. A Vhr. 138. §-a csupán a lakásügyi hatósággal szemben állít fel igénybevételi tilalmat a Gzemélyi tulajdonban levő, szabadrendelkezésű lakásra vonatkozóan akkor is, ha azt a tulajdonos időlegesen nem használja és bérbeadás útján sem hasznosítja. A fenti két § egybevetése alapján nincs tehát akadálya annak, hogy a személyi tulajdonban levő lakás tulajdonosa bérlőjének a bérleti jogviszonyt a R. 62. §-a alapján azzal mondja fel, hogy annak van saját személyi tulajdonát képező, üresen álló, megfelelő lakása, tehát cserelakás biztosítására nincs szükség. Ha ilyen esetben a bíróság a R. 62. §-ában és a Vhr. 13Ű. §-ában biztosított jogánál fogva akként dönt, hogy a tulajdonos által megjelölt, a bérlő személyi tulajdonát képező lakást megfelelőnek találja és a bérlőt annak elfoglalására kötelezi, az ilyen bírói ítélet ellen, minthogy az nem törvénysértő, ügyészi beavatkozásnak nincs helye. i) Ha a szabadrendelkezésű lakás szolgálati lakás volt és az a bérlő jogos lakásigényének a mértékét meghaladta, a tulajdonos nem kötelezhető arra, hogy a bérlőnek a bérleti szerződés felmondása esetén a szobák számát illetően ugyanolyan lakást biztosítson, mint ahány <t korábbi lakásában volt. A R. 74. §-a értelmében a szabadrendelkezésű lakások szolgálati jellege megszűnt. A 75. § (2) bekezdése szerint az 1053. április l-e előtt épült szabad rendelkezésű lakásokra létesített bérleti jogviszonyt a tulajdonos, ha maga vagy egyeneságbeli rokona számára igényt tart, megfelelő cserelakás ellenében felmondhatja. E bekezdés a cserelakással kapcsolatban a R. 62. §-ára utal. A 62. §, illetve a Vhr. 130 §-a értelmében a cserelakás megfelelőségét az összes körülmények alapján kell megállapítani. Ennek során figyelemmel kell lenni többek között mind a bérelt, mind pedig a felajánlott lakás helyiségeinek a számára. Ebből azonban nem következik az, hogy a felajánlott cserelakás helyiségei (szobák) számának minden esetben azonosnak kell lennie a bérelt szolgálati lakás helyiségei számával. Ennek alkalmazása ugyanis olyan esetekben, amikor a bérlő jogos lakásigényének a mértéke kisebb annál, mint ahány szobát a volt szolgálati lakásban használt, törvénysértő lenne. A R. 12. §-a sze- ^ ránt minden családot, amely kettőnél nem több személyből áll, egy lakószoba, ha pedig a család páratlan czámú tagból áll, a páratlan számú családtag után még további 1 lakószoba illeti meg. Mindezek alapján törvénysértés nélkül senki sem juttatható olyan lakáshoz, ame'.y a jogos lakásigényének a mértékét meghaladja. Ugyanennek az elvnek kell érvényesülnie a szabad rendelkezésű lakások bérleti jogviszonyának megszüntetésénél is, mert a tulajdonosnak olyan lakás biztosítására való kötelezése, amely a bérlő jogos lakásigényének a mértékét meghaladja, ellentétes lenne a lakásügyi jogszabályok általános rendelkezéseivel. Ha tehát a bíróság az olyan cserelakást, mely a bérlő jogos lakásigényét kielégíti, — de amelyben levő szobák száma kisebb, mint a szolgálati lakás szobáinak száma, — megfelelőnek mondja ki, az ítélet ellen — ebből az okból — ügyészi intézkedésre nem kerülhet sor. Ez az állásfoglalás arra az esetre is érvényes, amikor a bérlő jogos lakásigényét meghaladó lakás nem szolgálati lakás. j) A bérbeadó a rendelet 29. § (3) bekezdése alapján a felszólítás eredménytelensége esetén a hónap utolsó napjára bármikor felmondhat. A rendelet 29. § (3) bekezdése a bérbeadót csupán arra kötelezi, hogy a bérlőt a rendelet 28. § (2) bek. a)—b) és d) pontjaiban említett magatartása megszüntetésére 8 napon belül írásban felhívja- A 8 napos határidő a magatartás abbanhagyására vonatkozik. Ha a felszólítás eredménytelen marad és a bérlő a kifogásolt magatartást folytatja, vagy 1 éven belül ismétli, a bérbeadó a bérleti jogviszonyt újabb felszólítás nélkül 8 napon belül a hónap utolsó napjára bármikor felmondhatja. Ilyen esetben tehát a bérbeadó a hónap utolsó napjára szóló felmondást a hónap utolsó előtti napján is közölheti. A 8 napos határidő ugyanis azt jelenti, hogy a bérbeadónak a magatartás folytatásától, vagy ismétlésétől számított 8 napon belül kell a felmondás jogával élnie, e határidőn belül azonban azt bármikor megteheti. Szerkeszti: Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkársága. Kiadja: Magyar Közlöny Lapkiadó Vállalat. 8814 /3 — Zrínyi Nyomda, Budapest, V., Bajcsy-Zsilinszky út 78. — Felelős: Bolgár Imre.