Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 19. szám

19. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 195 7- §• (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíj évek megállapításánál a megrokkanás időpontjában betöltött életkort kell figyelembe venni. (2) Az a termelőszövetkezeti tag, aki az alacsonyabb korcsoportba a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíj éveket megszerezte és termelőszövetkezeti tagsága folyamatosan fennáll, megrokkanása esetében rokkantsági nyugdíjra akkor is jogosult, ha megrokkanásának időpontjában az életkorának megfelelő korcsoportban megkívánt nyugdíjéveket még nem szerezte meg. 8. §. A 3. §-ban foglalt rendelkezéseket a rokkantsági nyugdíjra való jogosultságnak a Tszny 7. §-a szerint történt elbírálásánál is alkalmazni kell. 9. §. A Tszny 8. §-a (1) bekezdésében említett termelőszövetkezeti tag részére legalább öt év termelőszövetkezeti tagság alapján rokkantsági nyugdíjat kivételesen — életkorára tekintet nélkül — abban az esetben lehet megállapítani, ha a rokkant termelőszövetkezeti tag a 4. § b)—d) pontjában meghatározott feltételeknek megfelel és munkát végezni nem tud. özvegyi nyugdíj. 10. §. (1) Az 1957. évi január hó 1. napja után meghalt termelőszövetkezeti tag nyugellátásra egyébként jogosult hozzátartozói részére özvegyi nyugdíjat, árvaellátást és szülői nyugdíjat a Tszny 8. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján kivételesen abban az esetben lehet megállapítani, ha a meghalt termelőszövetkezeti tag a) tagként az 1953. évi január hó 1. napja előtt lépett be a termelőszövetkezetbe, b) halálának időpontjáig, legkésőbben azonban az 1957. évi december hó 31. napjáig legalább öt éven át termelőszövetkezeti tag volt és c) halála időpontjában a 4. § b)—d) pontjában meghatározott feltételeknek megfelel. (2) Haláleseti segélyre egyébként jogosult fele-ség vagy élettárs részére a Tszny 8. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján kivételesen abban az esetben lehet haláleseti segélyt megállapítani, ha az (1) bekezdés aj—c) pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő termelőszövetkezeti tag az 1957. évi december hó 31. napját követően halt meg. 11. §• Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság szem-t pontjából az utószülött gyermeket olyan gyermek-! nek kell tekinteni, akinek eltartásáról az özvegy már férjének halála időpontjában gondoskodott. 12. §. A Tszny 9. §-a (1) bekezdésének b)—c) pontja alapján megállapított özvegyi nyugdíj megszűnik, ha a) az özvegy munkaképességcsökkenése (rok-* kantsága) kétharmadnál kisebb, b) árvaellátásra jogosult gyermeke már nincseni 13. §. Abban az esetben, ha az özvegyi nyugdíj nem. újabb házasságkötés folytán szűnt meg, az özvegy-^ nek nyugdíjra vonatkozó igénye feléled, a) ha legalább kétharmad részben munkaképtelenné válik, illetőleg hatvanadik életévét eléri, feltéve, hogy a nyugdíja negyvenedik életévének betöltése után szűnt meg; b) életkorára tekintet nélkül, ha a munkaképesség csökkenése a nyugdíj megszűnésétől számított tíz éven belül a kétharmad részt eléri, vagy meg-* haladja. 14. §. Az az özvegy, aki az özvegyi nyugdíját újabb házasságkötéséig nem igényelte, ezt a jogát újabb házasságkötése után már nem érvényesítheti. 15. §. Az özvegyi nyugdíj, illetőleg annak arányos ré-s sze abban az esetben is jár, ha az özvegyi nyűg-* díjra jogosult személy a termelőszövetkezetnek nem tagja. Haláleseti segély. 16. §. (1) Az özvegyi nyugdíj egy évi összegének meg-* felelő haláleseti segély — az egyéb feltételek fennállása esetében — azt a feleséget vagy élettársat illeti meg, aki az elhúnyttal, annak halálát megelőzően legalább egy éven át együtt élt. Az elvált nőnek, vagy a férjétől különélő feleségnek haláleseti segélyt abban az esetben sem lehet fo^ lyósítani, ha őket tartásdíj illeti meg. (2) Abban az esetben, ha a haláleseti segélyben részesült özvegynek férje halálát követő egy éven belül igénye nyílik özvegyi nyugdíjra, az özvegyi nyugdíjat legkorábban a haláleset egyéves évfordulóját magában foglaló hónap első napjától lehet folyósítani.