Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 14. szám

14. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 121 Az élelmezésügyi miniszter 3 1958. (II. 11.) Élm. M. számú rendelete a szesz átvételének szabályozásáról. A szeszjövedékről szóló 66/1951. (III. 10.) M. T. számú rendelet 1. és 2. §-ában foglalt felhatalmazás alapján — a pénzügyminiszterrel és a belkereskedelmi miniszterrel egyetértve — a következőket rendelem: 1- §• (1) A bor- és gyümölcsszeszfőzdékben előállított szesz (borpárlat és pálinka) átvételére kizárólag a Gyümölcsszeszipari Tröszt (Budapest, V., Nádor u. 7.) jogosult. A bor- és gyümölcsszeszfőz-* dék kötelesek — a termelők részére felesfőzés és vadgyümölcsfőzés esetében kiszolgáltatandó menynyiségek kivételével — az általuk előállított szeszt (borpárlatot és pálinkát) a Gyümölcsszeszipari Tröszt rendelkezésére bocsátani és annak intézkedéséig tárolni. (2) A Gyümölcsszeszipari Tröszt az általa átvett szesz (borpárlat és pálinka) mennyisége után a termelő vállalatoknak az árhatóság által megállapított beváltási árat köteles fizetni. 2. §• Mindazokban az esetekben, amikor a 66/1951. (III. 10.) M. T. számú rendelet végrehajtása tárgyában kiadott jogszabályok a szesz átvételére kijelölt vállalatról tesznek említést, ez alatt az 1. §. (1) bekezdésében említett Gyümölcsszeszipari Trösztöt kell érteni. '.. 3. §. A jelen rendelet rendelkezéseit 1958. évi január hó 1. napjától kezdődő hatállyal kell alkalmazni; egyidejűleg a 252.640/1951. (V. 27.) Élm. M. számú rendelet hatályát veszti. ) Kovács Imre s. k., élelmezésügyi miniszter. A földművelésügyi és a pénzügyminiszter 7/1958. (Mg. É. 6.) F. M. számú együttes utasítása a gyenge termelőszövetkezetek gazdálkodásának megszilárdítása érdekében teendő intézkedésekről. A zárszámadások adatai szerint az 1957. évben a termelőszövetkezetek jelentős részében javult a gazdálkodás. A termelőszövetkezetek általában növelték hozamaikat és számottevő beruházásokat végezlek. Azok a termelőszövetkezetek azonban, amelyeknek az ellenforradalmi támadás következtében rendkívül nagy veszteségeik voltaik és — különösen — az újjáalakult termelőszövetkezetek, a fejlődésben elmaradtak. E termelőszövetkezetekben több helyein kedvezőtlen a terület és a munkaerő aránya, alacsony a vezetés színvonala, a szervezeti gyengeség és gazdasági nehézségek gátolják a közös gazdaság fejlesztését. Mindezek olyan intézkedések megtételét teszik szükségessé, amelyek a gyenge termelőszövetkezetek számára — közvetlen és hathatós segítségadással — megteremtik a lehetőséget a gazdálkodás megszilárdításáraés folyamatos továbbfejlesztésére. A termelőszövetkezetek gazdasági megerősítését és fejlesztését szolgáló intézkedésekről hozott 3.004 1958. számú kormányhatározat III. 10. d) pontja alapján a gyenge termelőszövetkezetek megerősítése érdekében az alábbi utasítást adjuk ki. I. 1. A helyszínen felül kell vizsgálni azoknak a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek szervezeti, gazdasági és vagyoni helyzetét, amelyek az 1957. évi zárszámadás adatai szerint ki nem elégítő eredményeket értek el és anyagi helyzetük olyan gyenge, hogy esedékes kötelezettségeiknek nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudnak eleget tenni, továbbá amelyektől a Magyar Nemzeti Bank — azért, mert a hitelnyújtás feltételeinek nem feleltek meg — a hitelfolyósítást megvonta. A felülvizsgálat alkalmával részleteiben fel kell mérni a termelőszövetkezet egész szervezeti életét jellemző körülményeket és tényezőket és a zárszámadásnak, valamint az 1957/58. évi termelési tervnek és bevétel-kiadási költségvetésnek alapulvételével ki kell dolgozni a termelőszövetkezet termelésére, gazdálkodására és vagyoni helyzetére vonatkozó legfontosabb mutatószámokat; Ennek alapján meg kell állapítani a termelőszövetkezet gazdálkodásában mutatkozó hibák okát és két-három gazdasági évre szóló intézkedési tervet kell készíteni a termelőszövetkezet szervezeti, vagyoni helyzetének és gazdálkodásának saját erőből, vagy ezt kiegészítve arányos állami segítséggel történő megjavítására. Az intézkedési tervet a termelőszövetkezet adottságainak megfelelően úgy kell kidolgozni, hogy abban tételesen fel legyenek tüntetve egyfelől a termelőszövetkezet által megvalósítandó tennivalók, másfelől az állami segítség nyújtásával kapcsolatos feladatok. Az intézkedési tervet minden egyes megvizsgált termelőszövetkezetre külön kell elkészíteni. 2. A helyszíni vizsgálatnak és az annak alapján teendő intézkedéseknek — többek között — a következőkre kell irányulniuk: a) A termelőszövetkezet belső szervezeti életét te* kintve — megfelelő-e a tennélőszövetkezet vezetése; a szükséghez képest intézkedés a vezetés, különös figyelemmel a szakmai vezetés megerősítése iránt; — biztosítva van-e a terület és a munkaerő helyes aránya; ehhez képest az üzemi arányok helyes kialakítása, intézkedés a járulékos beruházások elvégzése tekintetélben; — a munkafegyelem, a munkaegységrészesedés, esetleges lazaságok vizsgálata; intézkedés a munkafegvelem megszilárdításáról, a munkaszervezet kiépítéséről és állandósításáról, az esetleges munkaegységhigítás meg szüntetéséről, szükséghez képest a helyi normák kialak'tásáról, illetőleg felülvizsgálatáról; — a háztáji gazdálkodás nem haladja-e meg a megengedett mértéket; intézkedés a túlméretezett háztáji gazdaságoknak záros határidőn belül a törvényes keretek közötti rendezése iránt; — biztosítva van-e a tagság szakmai és politikai fejlődése; javaslattétel a vezetőségnek és tagságnak a politikai és szakmai oktatás rendelkezésre álló lehetőségeinek kihasználására, szervező munka e lehetőségek körének kiterjesztésére. b) A gazdálkodást illetően — hogyan alakult a termelőszövetkezetben a takarmánynövények termelési aránya, különös tekintetei a pillangósokra és a kukoricára; az ebből következő intézkedések megtétele a helyes termelési arányok megtervezése és kialakítása érdekében, figyelemmel a közös állatállomány szükségletére és a pillangósvirágú szálastakarmányok termesztésére vonatkozó kormányhatáro-