Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 63. szám

660 TANÁCSOK KÖZLÖNYE Vegyes rendelkezések Tájékoztató közlemény. A piacok ellenőrzése. A piacokról ós a piaci heiypéiizszedésről szóló járási (városi) tanácsrendelet minta [95/1956. (K. É. 27.) Bk. M. számú és a 111/1956. (K. É. 33.) Bk. M. sz. utasítások* alapján a tanácsok nagyobb része kiadta a helyi viszo­nyokra érvényé* piaci tanácsrendeletet. A tanácsrende­letben szabályozott piaci rend azonban nem alakult ki, illetőleg nem erősödött meg, mert a termelői piacok el­lenőrzése nem megfelelő. "Emiatt gyakori a visszaélés, a spekuláció, ami akadályozza a felvásárlást végző válla­latok (földművesszövetkezetek) eredményes munkáját és azt, hogy a piacok betöltsék a lakosság ellátásában rájuk háruló feladatot. Az ellenőrzés fokozása érdekében több miniszteri uta­sítás is megjelent, foglalkoznunk kell ezért a piacokon előforduló leggyakoribb visszaélésekkel és az ezek ki­küszöbölésével kapcsolatos feladatokkal és tudnivalóltkaL A piacokon elkövetett leggyakoribb visszaélések és szabálytalanságok a következők: 1, Nem azok végeznek felvásárló és árusító tevékenységet, akik arra jogosultak. A piacokat nagyszámú ál-őstermelő, vagy minimális földterülettel rendelkező egyéb foglalkozású (pl. vasutas) látogatja, akik spekulációs célból árut vásárolnak és ér­tékesítenek. Gyakori az is, hogy az őstermelő saját ter­mékein kívül rendszeresen vásárol idegen termékeket is és azt saját termékként hozza forgalomba. Az ilyen tevé­kenység megakadályozása nehézségekbe ütközik, mert az őstermelői minőség és az, hogy -az őstexmelő kizáró­lag saját termékeit értékesíti, nehezen állapítható meg. A begyűjtési rendszerrel kapcsolatban bevezetett be­adási könyv eddig az őstermelői mivolt igazolására is szolgáit, a beadási rendszer eltörlésével megszűnt a be­adási könyv és elévültnek tekinthetők az őstermelői iga­zolványokkal kapcsolatban korábban kiadott rendelkezé­sek. Az őstermelőtől ezért ilyen igazolványt megkívánni nem szabad. A tanácsi és rendészeti szervek — anélkül, hogy a termelők piac: szabadértékesítési jogát csorbítanák — kísérjék figyelemmel szokat a személyeket, akik nagy­mennyiségű (mezőgazdasági ingatlanaikon meg nem ter­melhető mértékű) árut gyakran visznek piacra. Ameny­nyiben megállapítható, hogy az ilyen személyek más termelőktől felvásárolt árukkal spekulálnak, úgy ellenük az eljárást meg keli indítani. * Az idézett utasításokat a Tanácsok Közlönye 1956. évi 40., illetve 47. száma közli. Előfordul m. isi, hogy egyes termelőszövetkezeti alkal­mazottak a termelőszövetkezet nevében árut vásároLnak és azt a termelőszövetkezet áruja mellett, azzal együtt, saját hasznukra értékesítik. Az ilyen visszaélést leggyak­rabban a termelőszövetkezeti árusítóhely vezetője vagy alkalmazottai követhetik el, holott az érvényes rendel­kezések értelmében sem az alkalmazottaknak, de a ter­melőszövetkezetnek sincs joga a piacokon termékeket továbbeladás céljából felvásárolni. A spekulációs tevékenységet végzők leleplezése érde­kében esetenként több szerv bevonásával kell széleskörű ellenőrzést tartani. Az ellenőrzésbe 'be kell vonni a pia­con rendszeresen működő, piaci viszonyokat ismerő sze­mélyeket, akik rendszerint ismerik a piaci kupaceket, s így segítséget nyújthatnak azok leleplezésében. Spekulációs tevékenységet folytattak egyes, az állami ! felvásárló vállalatok és földművesszövetkezetek által ki­adott megbízólevél alapján a megbízólevelek tulajdono­sai. Ezek a személyek, a megbízólevél alapján saját ré­'• szűkre is végeztek falvásárlást és azt közvetlenül érié­kesítették. A visszaélés megakadályozását megkönnyíti a jövőben az, hogy a gyűjtőkereskedés gyakorlásának egyes kérdéseiről szóló 3/1957. (VII. 26.) Bk. M. sz. rendelet* 6. § (1) és (2) bekezdése értelmében állami vagy szövet­kezeti vállalat (szerv) és szövetkezet csak alkalmazottja útján végezhet felvásárlást. Kivételt képeznek a termény­forgalmi, és a MÉH vállalatok megbízottai és igazolva­nyos magángyűjtői. Ezek azonban általában piaci cikke­ket nem vásárolnak. Jelenleg sok megbízólevél van forgalomban (állami és szövetkezeti vállalatok, egyéb üzemeik és intézmények által kiadva), amely az előző bekezdésben idézett rende­let érteimében hatálytalanná vált. Tekintettel arra, hogy ez a rendelet nemrégen jelent meg, a piacfenntartó ta­nácsok végrehajtó bizottságai sok helyen nem ismerik,­Fel kell ezért világosítani a tanácsi ellenőrző szerv-eket, hogy az ilyen hatályát vesztett megbízólevél alapján működők tevékenységét akadályozzák meg. Az érvényes rendelkezések értelmében magánkereske­dők sem alkalmazhatnak megbízólevéllel működő úo. beküldőket. Magánkereskedő csak személyesen, KISOSZ igazolvánnyal ellátott házastársa, illetőleg fel- vagy le­menő családtagja és SZTK-ba bejelentett alkalmazottja útján vásárolhat, illetve árusíthat a piacokon. A kereskedők csak az ipar igazolványukon feltüntetett telephelyükön árusíthatnak, amely vagy üzlethelyiség, vagy a- közterület meghatározott helye (utcai árusítóhely), vagy pedig a piactér lehet. Ezért az olyan gyakorlat, hogy egy meghatározott községre kiadott zöldség-gyü­mölcs- és baromfikereskedésre jogosító iparigazolvány * A rendelet a Tanácsok Közlönye ezévi 50.- számában jelent meg.

Next

/
Thumbnails
Contents