Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 56. szám

56. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 561 2, A RÍ 69. §-a értelmében a mezőgazdasági ingatlan Triüveléséhez szükséges helyiségek (tanyai, vincellérlakásak, 'kertészlakások stb.) mentesek az igénybevétel alól, ha az igénybevételük a gazdálkodást akadályozná. Az ilyen helyiséget abban az esetben sem szabad igénybevenni, ha a gazdálkodónak a városban vagy községben másik lakása is van. A R. idézett §-ának helyes értelmezése szerint gazdálkodónak a városban, községben lévő lakását sem lehet igénybevenni azon a címen, hogy a tanyán van lakása. A városban (községben) levő lakás igénybevételére csak akkor kerülhet sor, ha azt elhagyottnak lehet tekinteni — figyelemmel a mezőgazdasági munkák végzése érdekében a tanyai lakásban töltött időre, mint igazolt távollétre is <— vagyis csak olyan esetben, ha annak igénybevételére egyébként is sor kerülhetne. Mivel a R. 69. §-át a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakásra vonatkozó III. fejezet tartalmazza, alkalmazni csak az ilyen lakásokra vonatkozóan lehet. Amennyiben azonban előfordulna, hogy a tanácsi rendelkezés alatt álló tanyai, stb. lakás használatára a mezőgazdasági ingatlan műveléséhez valamely gazdálkodónak szüksége van, nincs törvényes akadálya annak, hogy a lakásügyi hatóság a mezőgazdasági ingatlan műveléséhez szükséges helyiséget az ingatlan művelője részére biztosítsa. Azt, hogy a kérdéses földterület megműveléséhez milyen helyiségekre van a gazdálkodónak szüksége, a mezőgazdasági szakigazgatási szerv véleményének kikérási kötelezettsége mellett, a lakásügyi hatóság dönti el a mérlegelési jogkörén belül. A döntésnél figyelemmel kell lenni arra, hogy az igénybevétel az egyes gazdálkodási egységeket ne bontsa meg. 3. Ha egy család több tagja is igényjogosult különszobára, akkor ilyen szoba több személynek külön-külön is juttatható, illetőleg a több meglevő különszoba igénybe nem vehető. A R. 12. §-ának (4) bekezdéséből, továbbá a Vhr. 25. §-ából kitűnően a különszobához való jog többnyire a személy foglalkozásához igazodik. Amennyiben tehát egy családon belül több személy jogosult különszobára, több különszoba juttatható, illetőleg ha ilyen címen terjed ki a bentlakók jogos lakásigénye az egész lakásra, az (illetőleg annak egy része) igénybe nem vehető. A Vhr. 26. §-a az egyedül álló személynek a különszobára való jogosultságát csak az esetben ismeri el, ha Olyan foglalkozása van,' amely a különszoba juttatását indokolttá teszi. Ez esetben szűkebb körre szarul a különszoba juttatására jogosult személyek köre, mivel egyedülálló személy esetén külön vizsgálat tárgyává lehet tenni, hogy a foglalkozás indokolttá teszi-e valóban a különszoba (további egy szoba) juttatását. Ez annál is inkább indokolt, mert a különszoba azt a célt kívánja biztosítani, hogy a dolgozónak tudományos, irodalmi stb. munkájához a saját lakásában is megteremtsék a nyugodt feltételeket. Az egyedül álló személy részére mar egy szoba is biztosítia ezt a feltételt, hacsak a foglalkozása (orvos, ügyvéd, stb.) nélkülözhetetlenné nem teszi mégis egy további szoba juttatását. A fentiekből kiindulva viszont az is megállapítható hogv az egy családon belül élő, több különszobára jogosult személy nyugodt munkafeltételei csak úgy vannak biztosítva ha külön-külön rendelkeznek különszobaval, feltéve,'ha foglalkozásuk jellegéből ez következik (pl. az apa nőorvos, a fia mérnök). Más esetben viszont előfordulhat, hogy több jogosult személy különszoba igényét egy 6Zoba is kielégíti (pl. pedagógus-házaspár). A Vhr. 28. és 29. §-a a különböző nemű személyek, illetőleg fertőző betegek részére teszi kötelezővé különszoba juttatását, annak figyelembevételével, hogy a család többi tagjainak a lakásigényét ez ne érintse. Vagyis pl. ha a család 3 tagból áll, egy fertőző beteg különszobája is biztosítva van egy 2 szobás lakásban, mert a fennmaradó 2 személynek csak egy szoba jár. Ha azonban a család 4 főből áll, a fertőző beteg külön elhelyezési igényével 3 szobára jogosult, mert a fennmaradó 3 személy is 2 szobára jogosult. A különböző nemű személyek esetén a gyakorlatban legtöbbször csak ott jelentkezik a különszobára való igény, ahol két személy kér egy-egy különszobát. Ha ugyanis a család több tagból áll, a különböző neműek elhelyezése többnyire a rendes igényjogosultság mértékén belül is biztosított, ez esetben pedig további különszoba nem jár. Pl. 3 férfi, 2 nő három szobában. 1 férfi. 2 nő két szobában a rendelet céljainak megfelelően elhelyezhető további különszoba juttatása nélkül is, tehát az előző esetben az esetleges negyedik szoba, az utóbbi esetben az esetleges harmadik szoba — az egyéb törvényes feltételek megléte esetén — más részére kiutalható. Házastársakra és élettársakra a Vhr. 28. ?-a nem vonatkoztatható, felserdült különböző nemű gyermekek esetére azonban igen. 4. Különszoba juttatására, — Vhr. 84. § (1) bek. a)—b) pontjában írt eseteken kívül — a lakásügyi hatóság mm kötelezhető, a már jogszerűen használt különszoba azonban igénybe ne'm vehető. A R. 12. § (4) bek., illetve a Vhr. 25., 26, 28.. 29. §-aiban meghatározott esetekben különszobára jogosultak a dolgozók. A Vhr. 25. § (3) bek. a különszobát mentesíti az igénybevétel alól. A különszoba juttatása a lakásalap nagyságától, a meglevő lakások helyes elosztásától stb. függ. A különszobára való jogosultság önmagában tehát nem kötelezi, de a lakáshelyzetre figyelemmel nem is kötelezheti a lakásügyi hatóságokat arra, hogy mindenkinek az igény jogosultságának megfelelő lakást juttassanak. A Vhr. 25. § (3) bek .azonban — figyelemmel a jogo-. sultságra — a már meglevő különszobát mentesíti az igénybevétel alól. Ha tehát valakinek a különszobához való jogosultságára figyelemmel a jogos lakásigénye az általa lakott egész lakásra kiterjed, a különszobát igénybevenni nem lehet azon a címen, hogy azt a lakásügyi hatóság — a lakáshelyzetre stb. figyelemmel — nem kívánja biztosítani. Abban az esetben viszont, ha a lakásban levő egyik társbérleti szoba megüresedik és a bennmaradó bérlő jogos lakásigénye a különszobához való joga következtében eirra kiterjed, a Vhr. 84. § (1) bek. a) és b) pontjára figyelemmel a lakásügyi hatóság őt "köteles a megüresedett lakószoba bérlőjéül kijelölni. Ez tehát olyan eset, amikor különszobát köteles juttatni a lakásügyi hatóság. 5. Az a tulajdonos, aki házingatlanát beköltözhetően adja el, nem vonható a R. 5. § (1) bek. a) pontjának rendelkezése alá, tehát három év eltelte előtt is kijeVjlhető bérlőül, 4, A R. és Vhr. erre vonatkozóan kifejezett rendelkezést nem tartalmaz. Mégis az alábbiakból kifolyóan a helyes álláspont az, hogy ha valaki a házingatlanát beköltözhetően eladja, a lakásbérletről szóló rendelkezéseknek megfelelő lakáseladásról nem lehet beszélni, ezért a lakásra vonatkozó igényét nem lehet korlátozni. A R. 32. § (3) bek. értelmiben bérleti jogot pénz, vagy más ellenérték ellenében átruházni tilos. Amer.nyiben. tehát valaki a tulajdonában álló házingatlant beköltözési joggal ruházza át, és azt az álláspontot foglalnánk el, hogy ez esetben lakáseladásról is szó van, a tulajdonos