Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 44. szám

434 TANÁCSOK KÖZT fiNYE 44. szám. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1957. évi 40. számú törvényerejű rendelete a vágóállatok levágásáról és forgalmáról, valamint a hús- és húskészítmények forgalmáról. 1. §. Vágóállat a jelen törvényerejű rendelet alkalmazása szempontjából az olyan szarvasmarha (borjú), bivaly (bivaly borjú), ló, szamár, öszvér (csikó), sertés (malac) és juh (bárány), amely levágásra kerül, vagy amelyet levágásra, illetőleg levágás céljából történő továbbeladásra vásárolnak. 2. §. (1) Vágóállatot a tenyésztőtől (hizlalótól) továbbél adás, vagy közfogyasztásra való levágás céljából kizárólag a feladatkörüknél fcgva arra kijelölt állami vállalatok, továbbá — az élelmezésügyi miniszter és a Szövetkezetek Országos Szövetsége Igazgatóságának elnöke által, a közellátás érdekeinek figyelembevételével, meghatározott időszakokban — a földművesszövetkezetek vásárolhatnak. (2) A szarvasmarhának (borjúnak), bivalynak (bivaly borjúnak), lónak, szamárnak, öszvérnek (csikónak), sertésnek (malacnak) és juhnak (báránynak) tenyésztés és továbbtartás céljára való vásárlása semmiféle korlátozás alá nem esik. (3) Sertést magánfogyasztásra történő levágás céljából is bárki szabadon vásárolhat. 3. §. (1) Az állami húsipari vállalatok, a húsboltot fenntartó földművesszövetkezetek és a mészáros- és hentes iparigazolvánnyal rendelkező magánkisiparosok közfogyasztásra való levágás céljából vágóállatot — az élelmezésügyi miniszter által a bslkereskedelmi miniszterrel és a Szövetkezetek Országos Szövetsége Igazgatóságának elnökével egyetértésben megállapított keretben — csak a 2. §-ban meghatározott vállalatoktól szerezhetnek be. (2) Mezőgazdasági termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok, egyéni gazdálkodók és más magánszemélyek, valamint állami gazdaságok, célgazdaságok és egyéb állami szervek közfogyasztásra történő levágás céljára vágóállatot nem vásárolhatnak. 4. §. A 2. §. (1) és a 3. §. (1) bekezdésében foglalt korlátozások nem vonatkoznak a földművesszövetkezetek saját hízlalású vágósertéseire, ha azokat közfogyasztásra való levágás céljából húsboltot fenntartó földművesszövetkezetek vásárolják meg. 5. §. (1) Közfogyasztásra történő vágásra jogosultak: a) a húsipari vállalatok; b) húsboltot fenntartó földművesszövetkezetek; c) mészáros- és hentes iparigazolvánnyal rendelkező magánkisiparosok; d) állami- és célgazdaságok saját üzemi konyhájuk húsipari termékekkel való ellátására; e) egyéb állami szervek (üzemélelm-zési vendéglátóipari vállalatok, üzemi konyhák, kórházak) saját hízlalású sertéseik levágására; /) mezőgazdasági termelőszövetkezetek a 7. §. (1) bekezdésében meghatározott célra. (2) Vágóállatokat közfogyasztás céljára levágni (feldolgozni) csak a következő helyeken szabad: a) húsipari vállalatok vágóhídján (fióktelepén, kirendeltságén); b) a tanács végrehajtó bizottsága által fenntart tott közvágóhídon (közvágóhelyen); c) földművesszövetkezetek által fenntartott, ha-* tóságilag engedélyezett vágóhídon (vágóhelyen); d) kisiparosok (egyéb szervek) által fenntartott* hatóságilag engedélyezett magánvágóhidon (magánvágóhelyen). (3) A vágás alkalmával a marhalevél kezelését,: a levágásra kerülő élőállatok és a kitermelt húsipari termékek vizsgálatát (húsvizsgálatot), vala-? mint a vágási és feldolgozási tennivalókat az ér-svényben lévő közegészségügyi és állategészség-fl ügyi rendelkezések szigorú betartásával kell elvé-0 gezni. Ha a levágásra kerülő állat marhalevele aj vágató nevére átíratva nincs, az állatot levágni j nem szabad. 6. §. (1) A szarvasmarha (borjú) magánfogyasz^ . tásra történő levágását külön törvényerejű rendelet szabályozza. (2) A sertés és a juh magánfogyasztásra történő levágásához engedély nem szükséges. Juhot azon-ban — ürü kivételével — magánfogyasztás cél-< jára csak a juhtartók vághatnak. (3) Lovat, szamarat, öszvért (csikót), bivalyt (bivaly borjút) magánfogyasztásra levágni nem szabad. 7. §. (1) A mezőgazdasági termelőszövetkezeteik és a termelőszövetkezeti csoportok a közös hízla-y lásból származó levágott sertéseiket és azok ter-' mékeit — a közegészségügyi szabályok megtartá-;' sával — üzemi konyhájukon felhasználhatják, a tagok között szétoszthatják, vagy a hatóság által erre a célra kijelölt helyen értékesíthetik. Az ér-/ tékesítéssel csak tagjaikat, vagy — bizományosit szerződés alapján — a helyi földművesszövetkezetet bízhatják meg. Ilyen bizományi megállapodást azonban csak az élelmezésügyi miniszter és a Szövetkezetek Országos Szövetsége Igazgatóságának elnöke által meghatározott időszakra lehet kötni. Töltelékárut csak olyan mezőgazdasági termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport hozhat forgalomba, amely erre iparengedélyt kapott. (2) A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek és termelőszövetkezeti csoportoknak tagjai, az egyéni termelők és más magánszemélyek csak olyan füstölthúst, füstölt szalonnát, sózott szalonnát és zsírt hozhatnak forgalomba, amelyről beigazolható, hegy élő és levágott állapotban állatorvosi vizsgálaton esett át és fogyasztásra feltét-